Hirdetés

Honnan tudom, hogy ki az igazi?

Én elsősorban egy idealista férfi vagyok, ennek jó és rossz tulajdonságaival is. Bennem már nagyon bennem van a partner megtalálása főleg a 30. évhez közel. Eddig sem volt sok barátnőm, vagy tartós párkapcsolatom, ha kellett, nehezen de egyedül is képes voltam éveket leélni.

A történet ott kezdődik, hogy megismerkedtem neten egy lánnyal, angol nyelv tanulás céljából. De beszélgettünk mindenféléről. Volt egy kis vonzerő köztünk, de nem tudtunk találkozni majdnem másfélévig. (Volt Skype, rengeteg chat addig)

Sajnos nem vagyok tökéletes :). És sértődékeny típus voltam, ő kint volt au-pairként Hollandiában, így nagyon nehéz volt látni, hogy többet volt a barátnőivel, és nem foglalkozott velem, ebből mindig baj volt, én csináltam a fesztivált, sajnos. De valahogy mindig túljutottunk rajta. Aztán volt egy nagy szünet köztünk.Ő javasolta, én úgy gondoltam, hogy szakított velem, a legtöbb ismerősömet is megkérdeztem, hogy 90%-ban ezt a választ kaptam. De én nem akartam feladni, így felajánlottam a
találkozás lehetőségét. (Én visszaakartam szerezni), ő ebbe belement. Én tényleg úgy gondoltam, hogy dobtak engem, hiszen magyar fejjel, mindez erre utalt. Találkoztunk is Hollandiában. Egyből egymásnak estünk, én azt hittem, hogy rendben lesz minden. Mintha az előző 1 hónapnyi beszédcsend Eredetileg azért mentem ki, hozzá, hogy megtudjuk beszélni a dolgokat. Nagyon rég beszélgettünk órákon át. (Szerettem órákon át, mély érzelmeimről beszélgetni vele, nála természetesnek éreztem magam, és magabiztos voltam). Na de mivel beteg voltam, ezért a 2 nap alatt fáradt is voltam, de élveztem vele lenni. De másra számítottam élőben. Nekem túl temperamentumos volt. Szenvedélyességgel nem volt gond.

Azonban ekkor kibukott nálam néhány dolog is. Egy a temperamentuma az egy 2 nap alatt sok volt, nem erre számítottam. Tudtam, hogy 165cm, de nekem kisebbnek tűnt, és ez a magasság zavart egy kicsit. Meg a képek alapján is vékonyabbnak gondoltam. (Ezt megemlítettem neki, ami úgy tűnik hiba volt.) Így volt bennem egy negatív kép. És hát kicsit sem vagyok rá büszke, de engem megfogtak a holland lányok a kint létem alatt. 2-3. A magasság, az udvariasságuk, nekem új volt.

De az együttlétet is élveztem a lánnyal. Szerettem őt, a kislányos énjét, ahogy a tulipán mezőknél sétált, és nézte őket. Imádtam azt az énjét :). Szerettem, mert megláttam benne önmagamat. Sajnos a külső alapján nézegettem más nőket, nem vagyok magamra büszke, sőt, el is ítélem magam emiatt :/

De hiányzik. Ő azt mondta a találkozás utáni napon, hogy nemtudja mit akar tőlem, bár én sem igazán, hogy tényleg ő az igazi, vagy sem. Én inkább a nemre hajlok. (Most ismét csöndben vagyunk két hete, amit nehezen viselek, de legalább arra fordítom ezt az időt, hogy foglalkozzak magammal, és jobb férfi legyek egy nő számára) A magasság nem tudom, hogy miért, de számomra fontos, talán azért, mert akkor tényleg egyenrangúak vagyunk egy párkapcsolatban, számomra ez viszont fontos. (max 7-8 cm különbség, amit eltudok fogadni, úgy látszik) És amit nagyon szerettem benne, amíg nem ment ki au-pairnek, hogy órákat tudtunk beszélgetni, és akkor a végén mindig jó volt, mert kommunikáltunk, mert foglalkoztunk egymással, és a párkapcsolatainkkal. És tudott engem lelkileg is támogatni. De Hollandiából nem, sőt, egyszer megkaptam, amikor nagyon magam alatt voltam, hogy ő csak boldog emberrel tud együtt lenni.

Bennem megvolt az az elhatározás, hogy a találkozásunkor mindent tisztázok vele, végre beszélgetünk, egyszer próbálkoztam, de akkor csöndességet tapasztaltam. Sőt úgy éreztem, csak ő kell nekem egy életre, akivel kéz a kézben leélhetem az életemet. Az elején még így volt :). Megláttam magamat ő benne. Ezt is nagyon szerettem benne. A pozitív életszemléletét. De már nem éreztem, hogy foglalkozna velem, nem volt mély beszélgetés
sem. Na meg hát nem hittem volna, hogy Hollandiában így felfigyelek a
külföldi nőkre (a magyar nők nem fognak meg, külföldön aránylag több
a pozitívabb, önmagával elégedett nő, és ez engem mindig is vonzott a
nyugat-európai nőkben, és ez élőben is előjött bennem, mert úgy
érzem, ők tudnának kontrorállni). Az elején, még ugyanezt az érzést
éreztem ennél a lánnynál is, de most inkább azt érzem, hogy nagyon
vigyázni kell, hogy mit mondok, hogyan mondom, törékenyen járok...

Nem tudom, hogy ő lenne az igazi, vagy engedjem el örökre. Tanácstalan
vagyok, vajon honnan ismerhetem fel, hogy ki az igazi, vagy honnan azt, hogy
nem ő az.

Sajnos én nehezen adom fel a dolgokat, de az is intőjel számomra, hogy
valahogy úgy érzem, én vagyok az egyetlen aki tényleg törekszik menteni
ezt a kapcsolatot, és nem csak ül és várja a sült galambot (a mentés
terén, én érzem magam aktívabbnak, de az én fejemben úgy van, hogy ez
talán a nő dolga lenne, hiszen érzelmileg ő a fejletebb, bennem ez él...
de lehet ez rossz kép)

Eddig egy biztos érzésem volt ezzel a lánnyal kapcsolatban, hogy
védelmezni akarom őt mindentől, és a legjobbat kívánni neki. De a nagy
hallgatások után, és hogy igencsak nem láttok bele a fejébe, ez bennem
megkérdőjeleződik.

Ugyanis a találkozás végén felhozta, hgoy neki biztonság kell, hogy a
pasi akit választ, mindig vele lesz, de ezt 2 nap után nem tudnám neki
megígérni, ehhez nekem több kell, hogy tisztázzam az érzéseimet. De ezt
nem is értettem felőle, hiszen én teljesen abban a tudatban volt a
találkozás előtt, hogy dobott engem, és most a találkozás utáni nagy
csöndben ezt érzem, és gondolom, hiszen nem beszéljük meg a dolgokat,
akár mennyire is akartam. Nekem ez gyors is volt.

Én úgy érzem, megtettem amit megtudtam, én úgy érzem beleadtam mindent
(kivéve a mély beszélgetést). Ennél többet sajnos nem tudok felmutatni.
Tudom, hogy még én is gyerekesen gondolkodom, és talán a múltban élek
vele... Csak annyit tehetek, hogy foglalkozom magammal, párkapcsolati
témákról igyekszem olvasni, és jobban megismerni önmagamat :).

De tényleg nem tudom, honnan tudhatom, hogy ki az igazi, vagy ki nem. Mert
azt hittem az elején, hogy ő az, elfogad olyannak, amilyen valójában
vagyok, és igyekeztünk, mindig mindent megbeszélni. Most már nem.

 

 

 

 


Kedves Laci!

 

Ha egyetlen mondatban szeretnék kérdésedre válaszolni, azt mondanám: nincs egyetemes „recept” arra nézve, hogy tudjuk, ki az igazi.

Csakhogy egy ilyen terjedelmes levélre nem lenne fair szófukar módjára válaszolni.

Megértem, hogy a harmadik X-hez közeledve szeretnéd megtalálni életed párját. Ez szinte mindannyiunk vágya, s a biológiai óra mindenkiben ott ketyeg. Ugyanakkor egyáltalán nem biztos, hogy az idővel való versenyfutás a segítségünkre van.

Tény, hogy az elmúlt 10 évben jelentősen megváltoztak társkeresési szokásaink. Érdekes, igencsak széthúzó tendencia figyelhető meg. Egyrészről az internetes társkereső oldalak megjelenésével hirtelen egy óriási piacra csöppentünk. Bőven van választék, kedvünkre nézelődhetünk a saját igényeinknek megfelelően. Ám ezen a piacon nincs árus és vevő: csak a termékek vannak – teljesen mindegy, melyik oldalon állunk.

S ami a legfontosabb: nincs hűségidő, a kipróbált terméket bármikor visszavihetjük. Na de kinek reklamáljunk, ha a választott áru nem felel meg az elképzeléseinknek (például „kisebb a mérete, de a súlya nagyobb)?

Megjegyzem: a holland lányok minden bizonnyal azért nyerték el a tetszésedet, mert nem voltak konkrét elképzeléseid és elvárásaid velük kapcsolatban.

 

A másik oldalról pedig a telekommunikációs eszközök térhódításával egyidejűleg kivontuk saját magunkat az emberi kapcsolatokból. Természetesen órákig sorolhatjuk a minket foglalkoztató érzéseket telefonon, chat-en, vagy Skype-n keresztül, csakhogy a másik fél reakciói nem lesznek ugyanolyanok, mintha mindez személyesen osztanánk meg vele. Az ilyen jellegű beszélgetésekbe nem szükséges bevonódnunk, így érzelmeink is „virtualizálódnak”.

Mindez tökéletesen meglátszik a kapcsolatainkon: már valahogy nem az igaziak. 

 

Mindenekelőtt azt kell tisztáznod magadban, hogyan szeretnél társra lelni. Beállítod a kívánt paramétereket, és figyeled, ki akad fenn a szűrőn, vagy kicsit engedsz a gyeplőn?

Azt írod, idealista vagy. Ezzel nincs semmi gond mindaddig, amíg valóban meg is találod az elvárásaidat. Ellenben amint ez nem történik meg, máris kétségbe esel – ez történt ennél a lánynál is.

A másik tulajdonságod, amit kiemeltél, az a sértődékenység. Valószínűleg ez összejátszik az idealizmusoddal, s ha az egyik nem teljesül, máris bekapcsol a másik. Arra vágytál, hogy a lány hosszú órákon keresztül csak is veled foglalkozzon, csakhogy ez nem jött össze, és máris erőt vedd rajtad a sértődékenység.

El kell fogadnod, hogy az idealizmusodat egyedül Te tudod táplálni. A másik embernek nem az a feladata, hogy neked megfeleljen. Amíg ezt nem látod be, a sértődékenységed fog első helyre kerülni, az pedig nem fog előnyt jelenteni egyetlen kapcsolatodnál sem.

Ugyanígy meg kell értened azt is, hogy nem vagyunk egyformák, ezért könnyen lehet, hogy a lány nem ugyanarra vágyik, amire Te. Amíg nálad a hosszú és mély beszélgetések tartják fenn a „szeretve lenni” érzését, addig nála ugyanez máshogy váltható ki. Ez nem azt jelenti, hogy nem szeret téged, sokkal inkább azt jelzi, hogy eltérőek az igényei.

Adott a kérdés: kompromisszumokat kötsz, vagy inkább az ebet a karóhoz?

Azt is írod, hogy véleményed szerint Te vagy az egyetlen, aki e kapcsolat érdekében megteszel minden mentő lépést. Te minden bizonnyal így látod ezt, de ha megkérdeznénk erről a lányt is, valószínűleg mást mondana.

Mivel nem vagyunk egyformák, ezért az eszközeink is különböznek. Csak azzal tehetünk valamit, amivel valóban rendelkezünk. Így viszont nem várhatjuk el a másiktól, hogy olyan dolgokat tegyen meg, amik nincsenek a birtokában. Ezt is el kell fogadni, és ha tetszik, ha nem, mérlegre kell tenni a kapcsolatot. Tárgyilagosan meg kell vizsgálni, hogy a saját erőfeszítéseink valóban alkalmasak-e arra, hogy a várt változást előmozdítsák. Ha nem, akkor nincs mit tennünk. Saját magunkat nem őrölhetjük fel.

Azt javaslom, hogy az idődet és az energiáidat fordíts egy alapos önvizsgálatra. Sorold fel 5 pozitív és 5 negatív tulajdonságodat; azokat, amelyek elsőként eszedbe jutnak, majd gondolkodj el azon, hogy ezek a jellemvonások milyen mértékben segítenek vagy hátráltatnak téged.

Egy jó tanács: készülj fel a meglepetésekre!

 

Üdvözlettel:

 

Herceg Attila drs.

Hirdetés
Hirdetés