A párommal több mint 7 éve vagyunk együtt. Kb. egy éve érzem azt, hogy nem igazán foglalkozik velem, csak arra kellek neki, hogy mindent elintézzek helyette (pl. számlák befizetése, bevásárlás), elvégezzem a házimunkát, és bármikor álljak rendelkezésére, amikor éppen szüksége van rám (akár szex kell neki, akár pénz, stb.) Nekem stabil, de nem túl jól fizető állásom van, ő pedig a szakmájában dolgozik, és jól keres, ha van elég munkája, de ha nincs, akkor mindig tőlem kér. Nem gondolom, hogy egy jól működő párkapcsolatban ilyennek kéne lenniük az arányoknak, úgy értem, hogy én sokkal többet adok, mint kapok. Szóval, tulajdonképpen megelégeltem ezt a helyzetet, és próbáltam is vele beszélni erről, többször is. Mondtam neki, hogy ha nem változik semmi, akkor szakítás lesz a vége. Először nem akarta elhinni, hogy tényleg szakítani akarok, de az utóbbi fél évben többször mondtam neki, hogy már nem szeretem, és szakítani akarok vele, és úgy látom, kezdi megérteni, hogy már semmi sem lesz olyan, mint régen.
Azonban jelenleg mégsem ez a fő problémám, ezek csupán az előzmények. A probléma az, hogy régóta együtt dolgozunk egy munkatársammal, akinek mindig is tetszettem, ezt biztosan tudom, de valahogy sosem gondoltam, hogy ezen valahogy túljutunk, és lesz belőle több is (ő évek óta szingli, egyedül él). Eddig csak munkatársnak tekintettem, de a fent említett problémák hatására teljesen megváltoztak az érzéseim iránta. Kb. fél éve volt egy hosszú, tartalmas beszélgetésünk, amikor kiöntöttem neki a szívemet, és azzal együtt elkezdtem hozzá vonzódni is. Elmondtam neki, és mivel ő már régóta szeretett volna valami többet, mint munkatársi kapcsolat, egy mai napig(?) tartó szexkapcsolat lett belőle. És eleinte tényleg csak szexnek éreztük mindketten, de mivel a beszélgetések is gyakoribbá váltak közöttünk, sikerült jobban megismernünk egymást (eddig azt hittük, bennünk nincs túl sok közös, de kiderült, hogy ez nem igaz). A beszélgetések és a testbeszéd alapján úgy éreztem, hogy a szexen túl is kezd valami kialakulni közöttünk. Kezdettől fogva nagyon bizalmas volt a viszonyunk, mindketten őszintén elmondunk mindent a másiknak, és minden jel arra mutatott, hogy fontos vagyok ennek a pasinak. Ezért nyíltan elmondta nekem, hogy mellettem 2 másik nőhöz is eljárogat nagy ritkán, és arról is beszámolt, hogy elkezdett ismerkedni egy 3. nővel, akit - ha eléggé tetszik majd neki - el fog hívni randira. Persze, eleinte nem zavart, úgy gondoltam, élje a saját életét, joga van ismerkedni meg szexelni azzal, akivel akar, mert nem vagyok a barátnője. Viszont ma elárulta, hogy ma lesz randija az említett nővel, és ugyan nem mutattam
neki, de teljesen padlót fogtam. Egész nap úgy viselkedett, mintha az eddigi közös "élmények" meg sem történtek volna, azt leszámítva, hogy félre nem érthető módon megfogdosott, amikor éppen nem látta a többi munkatársam. A párom néhány hete közölte velem, hogy elenged, ha boldogtalan vagyok mellette, és hogy neki ne fájjon annyira, max. 2 hónapon belül külföldre fog költözni. Ez engem megnyugtatott, és gondoltam, akkor szépen lassan lehet építeni a másik kapcsolatot, mert egyértelmű jeleket tapasztaltam a munkatársam részéről is ez irányban, erre közli velem, hogy mással fog randizni. Összegezve, kérdésem a következő: vajon azért ismerkedik mással is a munkatársam, mert azt gondolta, hogy nem fogok szakítani a párommal, és így nem is érdemes rám várnia? Vagy esetleg ő tényleg csak szexpartnert látott bennem, és félreértelmeztem a jeleket? Tudom, egy randi még nem jelent olyan sokat, de ha egy van, lehet belőle több is, és úgy érzem, minden egyes következő randival csökkennek az én esélyeim. Mit tegyek? Elmondjam neki, mit érzek iránta? Vagy hagyjam, hogy "próbálkozzon" másoknál is? Talán túl sok voltam neki? Vagy éppen az volt a baj, hogy nem fektettem bele elég energiát a kialakulófélben lévő kapcsolatba? Tulajdonképpen nem konkrét választ várok a fenti kérdésekre, inkább iránymutatást és tanácsot szeretnék kérni.