Hirdetés

Beteg vagyok, vagy "csak" kifáradtam?

10 hónapos kisfiammal, 2,5 éves kislányommal vagyok itthon, egyébként foglalkozásom: tanár. Kb. egy hete, olvasás közben észrevettem, mintha nem tudnék jól fogni a kezemmel, és a lábfejemben is ilyen furcsa, húzó érzést éreztem. Először nem foglalkoztam vele, de pár nap múlva persze rákerestem a neten (én balga...) , és egyből a sclerosis multiplexet találtam, mint lehetséges betegséget. Azóta már az agyamra ült egy ilyen ködös kábaság, koncentrációs nehézség, mintha állandóan félig aludnék. Már arra is gondoltam, hogy ez az egész valami hipochondria, mert valóban nagyon féltem az egészségemet. A férjem nagyon jó ember, nagyon szeret minket, nincsenek anyagi problémáink sem, de nem egy “gyerekezős” típus. Rokonoktól messze vagyunk, csak én vagyok a gyerekekkel állandóan. Férjem rengeteget dolgozik, meg amúgy is mindig “kitalál” magának valami programot.  Emiatt aggódom az egészségemért, mindig arra kérem a jó Istent, hogy csak egészséget adjon, hogy fel tudjam nevelni a gyermekeimet (31 éves vagyok, a férjem 45). A derekam is eléggé fáj, de kinek nem, aki két gyerkőcöt emelget nap mint nap.  Alvási problémám nincs, a gyerekek szerencsére jól alszanak mindketten, és én is. Azonban gyakran érzem magam fáradtnak, de ez kb. az egész életemre, jellememre igaz, nem vagyok egy energiától kicsattanó típus. Tudna segíteni, merre induljak? Az a baj, hogy igazàból a “nincs semmi baja, nem kell mennie sehova” választ “várnám”, mert sajnos nem igazán van időm orvoshoz járni. Lehet hogy “csak” sok a teher rajtam?


Kedves Hölgyem!

Már több mint 3 éve otthon van, ebbe bele is fáradhatott, főleg, hogy soha nem kapcsolhat ki, senki nem biztosít Önnek pár óra szabadidőt. Fáradtság és sok más panasz is származhat abból, hogy soha nem lazíthat, nem alhat eleget, nem csinálhat semmit a maga kedvére. Nem tud sportolni, nem lehet hobbija, nem tud találkozni a barátaival, családjával, nem tudja megosztani hétköznapi gondjait senkivel. Persze ettől még lehet valamilyen neurológiai betegsége is. Legegyszerűbb az lenne, ha konzultálna a háziorvosával, sokkal inkább, mint az internettel. Lehet, hogy elküldi egy neurológiai vizsgálatra.  Erre mindenképpen időt kell szakítani, akár úgy, hogy a férje vigyáz addig a gyerekekre, vagy baby-sittert alkalmaz. Ha kizárták egy neurológiai betegség lehetőségét, akkor érdemes lenne az energia-háztartásával foglalkozni. A jelenlegi életmódjában energia-leszívásra van beállítva, vagyis az egész családja az Ön energiáját használja. Ez bizonyos mértékig bele is fér, hiszen a gyerekek még keveset tudnak „visszatölteni”. Az Ön dolga megtanítani/megtanulni, hogyan lehet a gyerekekkel való együttlétből energiát nyerni. Biztos vagyok benne, hogy mindkét gyereke próbálkozik azzal, hogy beletegyenek valamit a kapcsolatukba, de kérdés, hogy ezt tudja-e fogadni, fel tudja-e használni. Jó kis energiabomba például, ha gyönyörködünk a gyerekünkben, nézzük, hogy milyen okos, ügyes, hogy a tőlünk tanult, ellesett dolgokat milyen jól tudja használni. A gyerekek közvetlenül is ki tudják fejezni szeretetüket, öleléssel, simogatással, figyelemmel stb. Visszaadják azt, amit Öntől kapnak.

Talán kellett már Önnek egy figyelmeztetés arra, hogy változtatni kell, többet kell törődnie magával, és ehhez segítségre van szüksége. Elsősorban a férjétől, vagy más, külső személytől. Sokat segíthet, ha benéz néhány olyan internetes csoportba, amik hasonló témákat dolgoznak fel, itt meghallgatásra találhat, láthatja, hogyan küzdenek meg ezekkel a helyzetekkel mások. Fontos lenne, hogy a lakóhelyén is legyenek saját kapcsolatai. Még a játszótéri anyukákkal való beszélgetés is jobb, mint a semmi. Előfordulhat, hogy településükön vannak olyan rendezvények, ahova a gyerekekkel is eljárhat, ismeretségeket köthet (babaének, tánc, mondókás csoport, babatorna stb.).

üdvözlettel

bárdos kata

Hirdetés
Hirdetés