Volt férjemmel elváltunk, van 3 kiskorú gyermekünk. 13 éves fiam eddig szóba sem állt velem, mostanában beszélünk, havonta 1-2 óra a láthatásom, amit fel nem foghatok! Nos, fiam, aki 13 éves, nagyon rémiszrő dolgot mondott nekem ma a láthatáson! Ha ő eltűnne, nem hiányozna senkinek, minek él, ha nem lehet gyerek, nem akarja magát megölni, de nem tudom hova tenni s nem hagy nyugodni, amiket mondott, változik a hangulata egyik pillanatról a másikra!

Férjemmel 10 évet éltünk házasságban, amiből az utolsó 5-6 év már nem működött. Új munkahelyre kerültem, ahol megismerkedtem egy szintén házasságban élő férfival. Nagyon gyorsan megtaláltuk a közös hangot. Mindketten kerestünk valami pluszt, amit egymásban meg is találtunk. Idén már második éve vagyunk együtt. Én elváltam 1 éve, ő pedig rá 2 hónapra elköltözött otthonról, vásárolt egy házat. Hetente 1-2-3 napot tudunk együtt tölteni. 160 km távolság van köztünk, amit zökkenőmentesen át tudunk hidalni.

12 éves lány vagyok és egy olyan problémával fordulok most Önhöz, amit úgy érzem, meg kell vitatnom. A szüleim 5 éves koromban elváltak, ez engem nagyon megviselt, azóta mind anyukámnak, mind apukámnak lett másik társa. Én anyukámmal élek, és már egy jó ideje velünk él a barátja is. Én kifejezetten rühellem őt meg az egész mostani életemet. Anyukám egyáltalán nem foglalkozik velem, csak vele! Teljesen megváltozott, mióta velünk él. Én próbáltam elmondani neki, de csak leszidott, hogy ne játsszam ennyire túl. Egy ember, a nagymamám az, aki megért engem, mert neki is ugyanolyan rossz.

A fiamnak van egy 2 éves kisfia, a felesége beadta a válókeresetet azzal, hogy életközösségük 9 hónapja megszűnt. Ezen állítás nem fedi a valóságot, de nem is ez a legnagyobb gond. Az anya az unokánkkal hazaköltözött külföldről, a fiam is, mert a gyermek hiányát nem tudta elviselni. Így mindketten a szülőkhöz költöztek november közepén. A két település között kb. 20 km van, az apa dolgozik hivatali munkaidőben, az anya gyesen van, és vele van a gyermek. A nagy probléma, hogy az anya a gyereket eszköznek  és pénzszerzési forrásnak tartja.

11 éve szétváltak a szüleim, van egy 18 éves és egy 8 éves fiútestvérem, egyedüli lány vagyok, 15 éves ... Vagyis hát igazából édesanyám 10 éve összeköltözött egy férfival és lelkileg gyilkolnak. Jártam folyamatosan pszichológushoz, de nem segített, és igazából az édesanyámat nem nagyon érdekelte, hogy mi van velem és a testvéremmel, csak az öcsénkre koncentrált. Teljesen összeomlottam 14 éves koromban (1 éve).  Beutaltak pszichiátriára, ahova édesanyám ugyanúgy nem visz el. 3 alkalommal elvitt, aztán dolga akadt. A párjával és a gyerekeivel nem jövök ki.

Augusztusban "szakítottam" férjemmel, az indok jelen kérdés esetén irreleváns. 3 gyermekünk van (egy 6,5 éves és két 5 éves), miattuk, illetve anyagi problémák miatt egyelőre egy házban élünk, külön szobában. Decemberben új párom lett, akit a gyerekek és a "férjem" is ismert korábban is. A gyerekek szeretik, menni akarnak hozzá, szeretnék, ha  jönne, hívják telefonon, emlegetik, stb. Most "férjem" kitalálta, hogy a gyerekekre rossz hatással van a párom jelenléte, nem akarja, hogy a párom találkozzon velük, mert a gyerekek láttak minket csókolózni.