A párommal lassan 10 éve leszünk együtt. Még nagyon fiatal korunkban jöttünk össze, gyerekünk nincs, de nagyon sok mindenen átmentünk tíz év alatt, szinte együtt nőttünk fel. Az elmúlt időben volt egyszer, hogy megcsalt, volt, hogy a veszekedéseink alatt adott egy-két pofont. Majd végül jött a megbánás, hogy nagyon szeret - és én megbocsátottam. Hónapokig, akár egy évig minden rendben ment, de végül ugyanez a történet játszódott le. Majd a legutóbbi alkalommal, ami egy hete volt, hogy ideütött, azon már nem tudtam túltenni magam.

Az Ön véleménye szerint normális dolog az, ha a párom 30 éves lánya az apjához hetente egyszer mindig estére megy aludni, holott van saját lakása és az anyja is abban a városban él? A párommal kétlaki életet élünk már 10 éve, két külön városban dolgozunk, két lakásunk van. Hétvégén többnyire nálam vagyunk, hét közben is találkozunk. De a páromhoz mindig akkor megy aludni a lánya, amikor én nem vagyok ott. Egyébként home office-ban dolgoznak mindketten, tehát bármikor találkozhatnának.

Több mint 1,5 éve vagyok a párommal, már bőven elmúltunk 30 évesek, együtt is lakunk szinte a kapcsolatunk elejétől kezdve, azonban sajnos egyre inkább úgy érzem, hogy nem illünk össze. Én eléggé liberális és elfogadó szemléletű vagyok (pl. más rasszok tekintetében), ő viszont nem. Ő a hagyományos értékrendet képviseli a női és férfi szerepek tekintetében, én viszont ebben is nyitottabb vagyok.

39 éves férfi vagyok. Életem nem úgy alakult pillanatnyilag, hogy családot alapítsak. 2 évig egyedül éltem, női házimunkára nem volt szükségem és nem is kell. Tudok főzni, mosni, takarítani, szeretem a tisztaságot. Így neveltek. Lett egy élettársam, 30 éves nő. Mindenre alkalmatlan. Családi háttere borzasztó. Igaz, valamit igyekszik, de nehezen megy neki. Rendetlen, főzni sem tud. Mit lehet ilyen nővel csinálni? Tudom, a családi mintát nagyon nehéz megváltoztatni. Mit tegyek? Családterapeuta tudna segíteni?

Szeretném a tanácsát kérni párkapcsolati problémámat illetően. 25 éves vagyok, a párom pedig 29. Másfél éve vagyunk együtt, és közel egy éve élünk együtt. Én 18 éves korom óta külön élek a családomtól, a párom pedig otthonról jött el, de volt egy hosszabb kapcsolata, ahol együtt élt a barátnőjével. A párom a kapcsolatunk elején rengeteget utazott a munkájából kifolyólag, volt, hogy hetekig nem láttuk egymást, ezért úgy döntöttünk, hogy összeköltözünk, mivel jól éreztük magunkat együtt, gondoltuk, ha egy helyen lakunk, többet fogunk együtt lenni.

Másfél évig jártam terápiára egy számomra szimpatikus hölgyhöz, akivel két hete zártuk le a terápiát. Annyira hiányzik a pszichológusom, hogy majd beleőrülök, ezért szeretnék vele újra

10 éve élek párkapcsolatban és az utóbbi időben nem működik a szexuális életünk. Én kb. mindennap szeretkeznék, de a páromnak elegendő a heti egy is. A megszokottság is eluralkodott rajtunk. Beszéltünk már a helyzetről többször is, de kardinális változás sosem következik. Orgazmusom sem volt már vele jó ideje, és orális szex sincs az ő részéről. Úgy érzem, azzal, hogy jeleztem neki, hogy többet szeretnék együtt lenni vele, csak nyomást helyezek rá és teherként éli meg. Úgy érzem, mintha nem venné elég komolyan, hogy ez problémát jelent.

A volt párom a 15 éves kapcsolatunkból úgy lépett ki másfél hónapja, hogy kiderült, egy hónapja van valakije és egyből odaköltözött hozzá. Azt mondta, sok volt a problémánk és nem tudta kezelni. Ha nem lett volna az a bizonyos harmadik, akkor nem tudott volna lépni. Azóta is együtt vannak. Kérdésem az lenne, hogy vajon mennyi esélye van kettőjük kapcsolatának? Lehetséges, hogy ez csak egy elmezavar? Most nagyon szerelmesek.

14 éves korom óta szerelmes vagyok a középiskolai fiatal férfitanáromba, aki akkor 27 éves volt. Mindennap kiemelt figyelmet kaptam tőle. Többször utánam fütyült, rám kacsintott, sőt, volt olyan, hogy masszírozta 1-2 percig a vállam, amikor a többiek nem látták. Egy

Harmadik hónapja, hogy beszélek és kapcsolatot építek egy számomra kedves fiatalemberrel. Nem járunk, de ismerkedünk. Nem olyan régen a volt kedvese újra felkereste, ami nagyon felzaklatta őt érzelmileg. A szíve visszahúzza hozzá, azonban engem sem akar elengedni, mert mély barátságot ápolunk, és nagyon kedveljük egymást. Pár hete beszéltünk arról, hogy mi legyen a mi kapcsolatunkkal. Megbeszéltünk egy kis időt, hogy ő addig eldönti, mit szeretne, mert jelenleg nagyon instabil lelkileg. Úgy érzem, hogy elrontottam a dolgot, mert én kezdeményeztem, hogy döntsön.

27 éves lány vagyok, aki külföldön él. A barátommal már 8 éve alkotunk egy párt, és tavaly megkérte a kezem. Biztos vagyok, hogy szinte minden lány repesett volna a boldogságtól, de én nem. Alig tudtam igent mondani, viszont megszakadt volna a szívem, ha láttam volna, hogy mennyire tönkreteszem őt egy nemleges válasszal. Belementem. Ő boldog volt, én ideges. Nem tudtam örülni, mivel közben a munkahelyemen megismerkedtem egy sráccal, akivel nagyon közel kerültünk egymáshoz. Szeret és tudom, hogy vele sokkal könnyebb és egyszerűbb lenne az életem. Sokkal kevesebb stressz és vita lenne.

Nemrég váltam el. Van egy új kapcsolatom, ami távkapcsolat. A barátom elég őszintének tűnik, néha kicsit nyersen. A kapcsolatunk elején többször felhívta a figyelmem, hogy neki még van rajtam kívül más és nem fogja felrúgni az előző kapcsolatát miattam, bármennyire is szeret. Társkereső oldalon ismerkedtünk meg, ahonnan én az ismerkedésünk után töröltem magam. Ő a mai napig fent van és levelezik továbbra is. Tudomásomra jutott, hogy kapcsolatunk alatt találkozott is más nővel és intim kapcsolat is létrejött közöttük. Azt mondta, csak a kíváncsiság hajtotta és már nagyon megbánta.