Jelenlegi hely

párkapcsolat

A párom pár órát is alig bír ki nélkülem

Huszonévesek vagyunk a barátommal, 1 éve vagyunk együtt. Sajnos egyre több dolog kezd szó szerint halálra rémiszteni, olyan érzésem van, mintha fulladoznék, mintha egy súly agyonnyomna. Róla tudni kell, hogy elhanyagolt, bántalmazott kisgyerek volt és ezek miatt olyan, amilyen. Én ennek az ellenkezője vagyok, velem rengeteget törődtek és segítettek, sőt már rám erőltettek dolgokat, sosem tudtam magam kellőképpen önállónak vagy felnőttnek érezni. Írok pár példát a páromról:

Share

Sosem az jön, akit szeretnék

Miért van az, hogy valaki sorozatosan rossz emberekkel találkozik a kapcsolataiban? Anélkül, hogy bármi ráhatása lenne? A semmiből olyan személy bukkan elő, akit kerülni kéne... Ez tényleg a vonzás törvénye vagy van erre racionális magyarázat? Mindig belecsaptam a lecsóba, én nem tudom, hogy tudok sorra olyan nőkkel összejönni, akiket kerülni kéne. Még az sincs, hogy én választok, hanem ők találnak meg engem, vagy más bemutat minket egymásnak, de sosem az jön, akit szeretnék. Aki meg normális, azt nem adja az ég sehogy sem.

Share

Nem szeretném, ha erre rámenne a kapcsolatunk

1,5 éve élek kapcsolatban. A kapcsolatunk sajnos nem indult a legszebben, mind a kettőnknek volt párja, amikor egy céges rendezvényen elcsattant az első csók. Rá pár hónapra úgy alakult, hogy mindkettőnk ugyanakkor ment szét az akkori párjával, és mi egy hónap múlva már össze is jöttünk. Minden jól működik közöttünk, néha vannak kisebb-nagyobb nézeteltéréseink, mint a legtöbb párnak. Ilyen volt az az eset is, amikor a párom kb. fél éve egyik este bejelentette, hogy találkozik egy lányismerősével. A nevét is említette, állította, hogy már találkoztunk valahol valamikor, de ez nem igaz.

Share

Még mindig szeretem!

2017 októberében a munkahelyemen megismertem Tamarát. Ő akkor 17 volt, én 30. Nagyon nagy szerelem lett belőle. Sokat utaztunk együtt, többek között szép külföldi helyekre is. 2020 márciusában eljegyeztem. Sajnos 2020 októberében szakított velem, a tanulmányi nehézségekre hivatkozva – majd novemberben összejött egy sráccal, aki kollégista társa. Nagyon ki vagyok borulva, mert még mindig szeretem! Hogyan legyek túl rajta? Már az öngyilkosság is megfordult a fejemben! Hogy tud valaki ilyen szívtelen lenni?

Share

Nem látja be, hogy alkoholista

Párommal már 8 éve élünk együtt, közös gyermekünk nincs, nem is tervezzük. 6 éve kiköltöztünk külföldre, és az első fél évben nem volt munkája - ez igencsak megviselte. Előtte is fogyasztott alkoholt, de akkoriban nagyon belelendült, ami azóta is tart szinte napi szinten, de az utóbbi időben nagyon elfajult. Mindent én intézek, a ház körül is mindent egyedül, ha a munkahelyén probléma van, nekem kell a főnökével beszélnem!

Share

Úgy érzem, több vasat tart a tűzben

Két éve ismertem meg egy férfit, egy városban lakunk. Csak chaten kommunikálunk, a "kapcsolat" elég furcsán alakult. Az első találkozó nagyon nehezen jött össze, annak ellenére, hogy ő is szerette volna, legalábbis ezt írta. Utánna szexkapcsolat lett közöttünk, találkoztunk elég gyakran, bár nehezen jött össze, mert mindig valami kifogással állt elő. Ha írtunk, minden szép volt, elmondta, mennyire akar és hogy találkozzunk. Mire elérkezett a találka napja, sokszor nem jött össze mert volt kifogás (egyedülálló). Megritkultak az

Share

Nem tudom elviselni a párom múltját

Semmi probléma nincs vele, teljesen normális kapcsolatai voltak, de nem tudom elviselni, hogy ő korábban a párjaival annyi szép helyen járt és olyan sok szép emlék köti hozzájuk. Én nem vagyok nagy utazós, túrázós, és igazából ő sem az. Mégis az utolsó párjával, mivel ő szeretett kirándulgatni, Európa összes városában jártak (szó szerint) több napot is. Minden héten utaztak valahova, ő ezt egy évig élvezte, mert még új volt neki, aztán már nem, majd emiatt szakított, mert sok volt neki az utazás. Ezt megelőzően, az akkor párjával pedig túrázni jártak, pedig túrázni se szeretett.

Share

Kihűlőben lévő kapcsolat és kilátástalanság: mit tegyek?

A helyzetem elég sajátos. Úgy alakult, hogy az életem egyetemista korom óta két városban zajlik: az egyetemvárosomban és a szülővárosomban. A szülővárosomhoz borzalmas tinikori emlékek kötnek, utáltam mindig is ott élni, örültem, amikor 18 évesen végre felköltözhettem az egyetemem városába - és nem a családon miatt, velük jól kijövök. A páromat meg is ismertem a második képzésem vége felé, pont a covidhelyzet betörése előtti hónapokban. A kapcsolatunk már a harmadik hónapjánál tartott, amikor beütött a tavaszi karantén, akkor viszont haza kellett költözzek a kollégiumomból.

Share

Képtelen vagyok elfogadni a testem

A párkapcsolatomban akadnak problémák. Egy nőgyógyászati betegség miatt hosszú ideig fájdalmas volt a szex, s az erre alkalmazott gyógyszerek libidócsökkenést + hízást okoztak. Van egy fantasztikus, odaadó, türelmes párom, akivel hosszú ideje nem feküdtünk le. Sosem volt még egy kapcsolatomban sem ilyen jellegű probléma. Gyakran elszomorodom ettől és a szakításon gondolkodom, hiszen fiatalok vagyunk, és nem szeretnék egy unalmas, szenvedélyektől mentes kapcsolatban élni. Mikor kevésbé vagyok elkeseredett, sikerül

Share

Szégyellem, hogy így érzek

Egy évvel ezelőtt kezdtem el terápiára járni. A terápia segítségével sikerült felderítenem betegségem lelki okait. Úgy érzem, sokat fejlődtem, ám egyvalami még mindig bánt, és úgy érzem, csak rosszabb lett attól, hogy beszéltem róla. Lelkileg bántalmazó környezetben nőttem fel, és mindig hasonló partnereket választottam. Volt valaki, akivel jegyben jártam, eleinte mesébe illőnek tűnt a kapcsolat, majd kezdődtek a hazugságok, manipuláció, hűtlenkedés, az önbizalmam lerombolása és rengeteget kiabált velem. Ebben az időszakban még a bántalmazó családtag is az életem része volt.

Share

Fontosabbak a barátai?

Egy párkacsolati kérdésem lenne. Lehet, én reagálom túl a helyzetet, ezért szeretnék egy szakértőtől választ kapni. A barátommal 2 éve vagyunk együtt, és elértünk arra a pontra, hogy a barátaival ugyanannyit találkozik, mint velem. Én orvostanhallgató vagyok, félig-meddig távkapcsolatban vagyunk, ezért inkább csak hétvégente van időm együtt lenni a párommal, ő viszont kijelentette, hogy szeretne a barátaival is találkozni, ami, úgy hiszem, teljesen normális, de a kérdés az lenne, az normális-e, hogy ugyanannyiszor találkozik a barátaival, mint velem?

Share

Egyre többet gondolok a gyerekvállalásra

Egy igen extrém szituációban élek: párom tíz évvel fiatalabb nálam, ő húsz, én harminc éves vagyok. Hogy miért vele vagyok? Kora ellenére ritka érett férfi, megbízható, talpraesett, ambíciózus, és szakmájában nagyon sikeres, sokszor ő ad nekem tanácsokat munkám során.
Emellett nagyon nagy szíve van, és sose érzem rajta azt, hogy bizonytalan lenne velünk kapcsolatban. Érzelmileg nagyon biztosnak érzem a talajt. Egy éve vagyunk együtt. Én egyedül élek, ő most költözött el, anyagilag a saját lábán áll. Azonban vannak nehéz pillanataim,mikor a

Share

Oldalak

Feliratkozás RSS - párkapcsolat csatornájára