A 6 éves fiam szeptemberben kezdi az iskolát. A gond az, hogy evés közben folyton beszél, ha valami nem sikerül neki, akkor abbahagyja, mások beszélgetésébe belevág, az ételt, ha nem ízlik neki, akkor kidobja, de nem a kukába, hanem cipőbe, csizmába, vagy olyan helyre, ahol tudja, hogy rögtön nem találunk rá. Többször mondtuk már neki az apukájával, hogy ha nem kéri vagy nem ízlik neki valami, akkor szóljon és megbeszéljük. Az óvodában az óvónőkkel mindig megbeszéljük, ha valami probléma van. 10 hónapja született a lánytestvére, akit imád, bár néha durvább vele, de nem tűnik szándékosnak.

Angliában élünk, kislányom (3,5 éves) szeptemberben kezdte a pre-schoolt. A véletlen úgy hozta, hogy a csoportjába egy másik magyar kislány is került, ami nagyban megkönnyítette a beszokást. A lányok egymás támaszai lettek és nagyon jó barátnők. Jól ismerjük a családot és ezt a kislányt is. Sokszor találkoztunk már, és az ő kislányuk viselkedése számomra nem elfogadott. De eddig nem zavart, hiszen nekem a sajátom a fontos! Most szó szerint "sakkban" tartja a gyermekemet az oviban. Csúnyán beszél vele, elveszi a játékokat tőle. Ha nem kapja meg, amit akar, nagy hisztiket rendez.

Barátaink kisfiának kisgyermekkora óta viselkedési problémái vannak. Jelenleg 6 éves.Kisfiamat (4 éves) többször lelökte a lépcsőn, vagy fojtogatta. Sosem mertem egyedül hagyni őket egy szobában. Óvodából, csoportos foglalkozásról is eltanácsolták ijesztő viselkedése miatt. Ha mi vigyáztunk rá, akkor is voltak dühkitörései, melyet miután a lehető legfinomabban tolmácsoltam édesanyjának, elutasító volt, állította, hogy nem mondok igazat. Az új óvodában is viselkedési problémákkal küzd, folyamatosan kiállítják a játékokból.

A kisfiam 7 éves. Az óvodában nem jött ki a gyerekekkel. Mindig azok után a gyerekek után ment, akikkel 1 perc alatt konfliktusa volt. Sokat hisztizett, dühöngott, kiabált. Most kezdte az iskolát. Egész nyáron erről beszélgettünk, hogy nem szabad így viselkedni. Nyári táborba is beírattam, de ott is kerülte a gyerekeket, inkább magában volt vagy a felnőttek között. Pszichológusnál jártunk, aki nem talált semmilyen problémát egyénileg. Elkezdődött az iskola, és minden folytatódik tovább. A tanár nénikkel tiszteletlen, folyamatosan keresi a konfliktusokat, ordít. Otthon ilyen probléma nincs.

Kisfiam 9 éves, 3. osztályos tanuló. Az osztály egyik legjobb tanulója, versenyekre jár es nagyon aktív. Sajnos már az oviban is szinte minden csínyben benne volt. Akkor az óvo néni azt mondta, nagyon kedves, aranyos, okos kisfiú, és ahogy bekerült a csoportba, ő lett a "vezér". Komolyabb gond nem volt vele. Szeret sokat beszélni. Allítólag az órákon figyel, ha a pedagógus rászól, elsőre szót fogad. Viszont gyakran van benne különböző csínytevésekben. Amikor megy érte valamelyik nagyszülő az iskolába, még mindig beszél valakivel, sokszor el kell ismetelni, hogy már menni kellene.

Ma jött a Mikulás, a középső gyermekem kijelentette hogy nem kér semmit, csak virgácsot. Egész nap játszotta a rossz gyermeket. Eljött az este és jött a Mikulás, két gyermekem örült az ajándéknak, ő durcáskodott, meg sem nézte, és csalódott volt, amiért nem virgácsot kapott. Szabályosan hisztizett és nagyon negatív dolgokat mondott és művelt.

12 éves fiúgyermekem miatt fordulok Önhöz. Folyamatos magatartási problémák vannak vele az iskolában, beírások, üzenetek a tanároktól, hogy zavarja az órát, beleszól, a tanárok szerint kimondottan keresi a konfliktust (szerintem a figyelmet akarja magára vonni). Amikor hazaér, átbeszéljük a történteket, és ő teljesen máshogy látja, ill. magyarázza a dolgokat. Pl.

Négy fiam van, 15, 13, 10 és 7 évesek. A legkisebbel kapcsolatban fordulok Önökhöz.
Szélsőséges viselkedést tapasztalok nála. Egyrészt hetvenkedik és ellenkezik a kérésekre - pl. fogmosás és társai - (kifejezetten vagány hanglejtéssel hadonászik előttünk, "Kit érdekel?" és hasonlók), ugyanakkor, ha megemelem a hangom, megnémul és teszi, amit kértem. Az asztalnál ülve kifejezetten zavarja, hogy a többi testvére társalog, vagy éppen az édesapja valami matematikai problémát beszél meg a legnagyobbal (sokat és lelkesen versenyez ez a gyerekünk), és

Kedves Réka! A 8 éves fiamról lenne szó. Másodikos lett szeptemberben. Tavaly is voltak gondok a viselkedésével az iskolában, és úgy néz ki, az idén is elkezdődik, ezért tanácstalan vagyok. Társaival mindig összetűzésbe kerül, verekedés, beszólogatás, a lányokat ölelgeti, puszilgatja, ami nem tettszik nekik. Durva, és azt mondják a tanárok, hogy agresszív, mert ha egy társa beszól neki, csúfolja, akkor van, mikor verekedésbe torkollik az egész. Amúgy egy örökmozgó, akaratos, beszédes gyerek.

Elnézést kérek, hogy nem helyes a magyar írásom. Van két gyermekem, egy 10 és egy 8 éves fiú. A nagyobb gyerek a probléma. Amikor elkezdte az óvodát, nem beszélte a magyar nyelvet - mi nem vagyunk magyarok. Akkor kezdett agreszíven

13 és fél éves Szabolcs fiammal nem lehet bírni az iskolában. A tanár elmondása szerint az aulában őrjöng, kiabál, órákon beszólogat, csúnyán beszél stb. A tanárnő már azon gondolkodott, hogy egyéni tanrendesnek teszi, de én ezt nem igazán szeretném. Itthon, mikor velem van,  nincs vele nagy gond, kivétel az iskola. Azt szeretném kérdezni, hogy Ön mit tanácsol? Ebbe az iskolába problémás gyerekek járnak, ő is magatartás-problémás! Kéem, mondja el a véleményét, Ön mit gondol?? Jobb lenne az egyéni tanrend a gyereknek??

Szeretném megtudni hogy 7 éves kisfiam viselkedése normális vagy szakember segítségét kell kérjem?! Nagyon féltékeny már egész kicsi kora óta ránk, a szüleire. A mai napig nem ülhetünk le egymás mellé a párommal, vagy egyáltalán semmilyen kapcsolatba nem kerülhetünk az ő jelenlétében, mert kezelhetetlen lesz utána. Dühös, csak annyit tud mondani, hogy utállak, és így tönkreteszi a családi napunkat is sokszor. Megmondja, ki hova ülhet az asztalnál, nem adhatunk puszit, nem ölelkezhetünk az apukájával - ezt kerüljük is, de rossz hatással van

Nagyon el vagyok keseredve. A legtöbb gyerekkel megtalálom a közös hangot, és ha kérek valamit, akkor nem kell kétszer mondanom, bezzeg a fiam... Mindig azt gondoltam, hogy roppant türelmes ember vagyok, sose csináltam semmiből sem problémát, aztán megszületett a fiam, és hirtelen másfél éves lett. A dackorszak eleje sima ügy volt. Aztán kétévesen már jobban kiteljesedett az akarata, de még kezelhető volt. Az ovi előtti nyár nyugisan telt, imádtam anya lenni, vele játszani - bármibe vontam be, mindent élvezettel csinált.

Egy 2 éves 2 hónapos baba nem játszik el egyedül? Rengeteg játéka van, de nem játszik velük. Nem ül le játszani... Egész nap teng-leng, rohangál, ágyra mászik, ajtót csapkod és "idegesít".

Az alábbiak mennyire normálisak egy kisgyereknél, illetve kell-e aggódni, hogy valami gond van a fejlődésével? A következő három dolog történt meg, kettő már régebben. Alsós, hétéves korában nem vett bugyogót a szoknya alá, mert azt hitte, az alá nem kell, hisz ott a harisnya. A tesiórán tornadresszben voltak, és ő a betonra pisilt, mert állítása szerint nem tudta, hogy ez