Jelenlegi hely

családi és párkapcsolati konfliktusok

Mindent tönkreteszek, pedig nem akarom

Őszinte leszek... a kapcsolatom romokban hever. Az egész életem arról szólt, hogy az anyukám nem szeret engem, nem jó semmi, amit csinálok, ha mosni akarok, nem engedi, ha este pizzát rendelünk és neki nem, akkor hisztizik és nagyon csúnyán viselkedik, megsértődik, napokig nem szól hozzám, bocsánatot kell kérnem tőle. Tudnék még mesélni, de most nem ő a lényeg. Én is kezdek olyan lenni, mint ő. És a párom el fog hagyni, pedig már a menyasszonya vagyok. Elköltözött, most próbáljuk helyrehozni, de megint rosszat tettem.

Share

"Sört iszik pálinkával"

Végső elkeseredettségemben írok segítségért. 29 éves vagyok, a párom 28. 5 éve vagyunk együtt, 2 éve jegyesek. Tavaly pedig vettünk közösen egy családi házat. Párom kb. 3 éve kezdett el inni a stressz miatt, mert éjjel-nappal dolgoznia kellett és ezzel vigasztalta magát. Sört iszik pálinkával. Tudja nagyon jól, hogy mivel jár, mert az édesapja játék- és alkoholfüggő, 8 éve elhagyta a családját. A 3 év alatt kb. 3 nap volt folyamatában, amiben nem ivott. Ha iszik, a minimum 2 sör, de annyira nem bírja az alkoholt, hogy se beszélni, se járni nem tud olyankor, és tör-zúz.

Share

Idősek vagyunk már ahhoz, hogy néhány évente új társat keressünk

Másfél éve vagyunk együtt a párommal. Ő 66, én 60 éves vagyok. Előző párom 5 éve halt meg, a jelenlegit a megismerkedésünk előtt fél évvel hagyta el a barátnője két és fél év után. A mai napig tartják a kapcsolatot. Hetente több emailt is váltanak, a párom gyakran kezdeményezi a találkozásukat, és mindent tudni akar az exe életéről. Még az exe lányával is fenntartja a kapcsolatot. Rólunk nem beszél szépen nekik, engem úgy emleget, mint aki nem könnyű, nehéz eset. Ha az exe vagy a lánya megkérdezik, hogy vagytok, mindig csak magáról beszél.

Share

Sok esetben verbálisan agresszív

3,5 éves kislányom van. A férjem jó apa, gondoskodó családfő, azonban (valószínűleg) hozott családi minta következtében lobbanékony, kiabálós típus. Már jártunk kommunikációs párterápián is, valamennyit javult a helyzet, de még messze nem tökéletes, és nem is lesz az. A kislányunk felé kevésbé nyilvánul ez meg, inkább felém. Nem úgy kell elképzelni, hogy perceken át ordít, vagy csúnya szavakat mond, hanem egy ártatlannak tűnő kérdésre is ingerülten, agresszíven válaszol, néha gúnyolódik. (Párkapcsolati szinten erről beszél(t)ünk sokat az

Share

Belefásult ebbe a mókuskerékbe és elege van

Férjemmel 13  éve vagyunk együtt, és kb. úgy augusztus óta (mintegy 8-9 hónapja) szépen, lassan, fokozatosan azt vettük észre, hogy elzárta magát tőlünk. Először abban nyilvánult meg, hogy kevesebbet voltunk együtt szexuálisan, aztán napközben egyszer sem hívott fel, mint azelőtt, azután egyre bezárkózódottabb lett mind velem, mind a gyerekekkel. Szinte alig beszél

Share

Senki sem akarja, hogy vele maradjak, se szülők, se barátok

20 éves lány vagyok. Olyan 1 hónapja érzem azt, hogy nincs kedvem nagyon semmihez, nem tudok annyira boldog lenni, mint régebben, általában szomorú vagyok és sokszor gondolok az elmúlásra. A koronajárvány miatt hazajöttem a munkából a barátommal. És akkor kezdődött minden. Mikor hazajöttünk, anya elkezdett okoskodni és a barátom nem állta meg szó nélkül és összevesztek. Azóta nem is keresik egymás társaságát. Barátom bocsánatot sem kért. Anyáék nem szívesen engednek hozzá több időre, és azt akarják, hogy menjünk szét, mert nem leszek vele boldog és nem is illünk egymáshoz.

Share

"Tévesen osztják a szerepet nekem"

Történetünk ott kezdődött, hogy összejöttem egy egyedülálló apukával. Akkor 5 éves lányát egyedül nevelte. Anyjával ímmel-ámmal tartja a kapcsolatot, a nő "rosszéletű", a szó szoros értelmében. Minden van a repertoárban...  Így kéthetente láthatja a gyereket, ha épp  igényt tart rá, de ha nála van, akkor is nyilván ellenem hangolja őt. Ez az egyik nehézség. Igyekszem kezelni, én nem mondok semmi csúnyát a nőről a gyereknek. Hosszú távon nyilván a gyermek is érzékeli mindezt. Már másfél éve tart a kapcsolatunk, kicsit több mint fél éve ide is

Share

Miért nem mondja meg, hogy ennyi volt?

36 éves nő vagyok, 2 gyermek édesanyja. 15 éve élek a párommal, ő 43 éves. A kapcsolatunk már nem az igazi. Megismerkedtem valakivel, akinek szintén családja van. Eleinte barátságnak indult, de elég erős vonzalom volt köztünk már az elején is. Leveleztünk 2 hónapig, nagyon sokat beszélgettünk, rengeteg közös volt bennünk. Aztán egy délután találkoztunk titokban. Elcsattant egy csók is, más nem történt. Megbeszéltük, hogy találkozni fogunk még. Sajnos közbejött, hogy kiment külföldre, azóta nem láttam. Kb.

Share

Nincs olyan nő, akit ne kívánna meg

2 éve van párkapcsolatom, együtt élünk 3 hónapja. Az lenne a problémám, hogy a párom ez alatt a 2 év alatt nagyon sokszor írt idősebb-fiatalabb nőknek, vagy intim képekért, vagy csak azért, hogy ne unatkozzon. Többnyire idegeneknek írogatott, de már írt keresztanyámnak, barátnőmnek is. Nagyon rosszul érint és én szégyenkezem miatta, hiszen szeretem és megbocsátottam neki. Ezt leszámítva nagyon jó a kapcsolatunk. De érzem, hogy folyamatosan nyomja ez a teher a vállamat, a félelem, hogy újra meg újra megteszi. És meg is tette. Ma.

Share

Nem bírom elviselni, ahogy a családja bánik velem

Mit tegyek abban az esetben, ha a párom folyamatosan haragszik rám, veszekszik, ha csak hozzászólok, semmit nem tesz a kedvemért. 5 éve élünk együtt, abból 2 éve házasok vagyunk. Az én szülőházamból el kellett jönnünk, így ide kerültünk, az anyósomékhoz, és a párom azóta nem önmaga, nem foglalkozik velem, nem érdekli, mit csinálok, nem érdekli, mi van velem, ha beteg vagyok sem érdekli, nem segít. Folyamatosan azt mondja, hogy menjek el, ha azt mondom neki, hogy el megyek, mert nem bírom elviselni, ahogyan a családja bánik velem, akkor is azt mondja, hogy menjek el, de egyedül.

Share

Most jöttem rá, mit is veszítek

Már 9 éve együtt  élek a feleségemmel, van két csdás fiunk. Elég sokat vagyunk távol egymástól, sok rosszat tettem az elmúlt időben, fő szempont a heti 1 alkalmi piálásom, de ezt már letettem, és csak most jöttem rá, hogy mit is veszítek el, mikor ő már kiábrándult belőlem, de én megőrülök érte, de ő már azt mondja, hogy belefáradt és egyáltalán nem érez irántam semmit. Én kértem, adjon esélyt és időt, hogy bizonyítsak, de azt mondja, már nekem adott eleget. Én nagyon szeretem és belehalok abba a tudatba, hogy elveszítem, már azt érzem, hogy segítségre van szükségem.

Share

Külföldre költöztem a páromhoz és a családjához

A problémám igen sokrétű. Fél éve költöztem külföldre a páromhoz és a családjához. Meglehetősen különbözöm tőlük mentalitásban, életfelfogásban - vagyis tulajdonképpen mindenben. Szeretem a nyugalmat és az ésszerűséget, de sajnos ezek a dolgok ritkán tapasztalhatóak új családomban. Nem igazán fogadnak el olyannak, amilyen vagyok, és nem érzem, hogy becsülnének vagy értékelnének. Sajnos a páromtól sem, pedig új környezetben, más országban mindez nélkülözhetetlen segítség lenne. Mivel nem kapok megbecsülést, az önbizalmam is jelentősen csökkent, ami kihat a nyelvtanulásomra, munkavégzésemre.

Share

Valóban szeretne egy bántalmazó kapcsolatban élni?

A párommal már lassan 2 éve vagyunk együtt. Az első félévünk nagyon szép volt, romantikus, szerelmes, soha nem volt veszekedés, minden rendben volt. Az első félév után viszont nagyon-nagyon durvára fordult a helyzet, azóta is napi szintű a veszekedés, van, amikor tetlegességig fajul a helyzet. Többször bántalmazott is, minden apróságon összevitatkozunk, soha nem értünk egyet. A szexuális életünk sem működik, nem tudunk egymás felé nyitni, közös témánk nem nagyon van, amiről tudunk beszélgetni. Általában mikor hazajön, csak nyomkodja a telefonját és azt mondja, hagyjam már.

Share

Oldalak

Feliratkozás RSS - családi és párkapcsolati konfliktusok csatornájára