Gyermekemmel az utóbbi időben "megromlott" a kapcsolatom, nem szeret velem játszani, nem hallgat rám. Nagyszülőkkel lakunk, mindig csak a mamához megy, ami nekem nagyon fáj. Igaz, elég szigorú vagyok vele mostanában, és nagyon sokat kiabálok vele, mert sajnos amióta ideköltöztünk, a család többi tagja ( testvérem és anyukám javarészt) nagyon beleszólt a nevelésbe. Ha leszidtam a kicsit, rohantak, vigasztalták. Sőt sokszor a gyerek előtt nekem estek, miért "bántom ".

Az a problémám, hogy nem tudok elég türelmes lenni a féléves kislányommal. Nagyon sok energiát fektetek abba, hogy minden a legjobb legyen, amit neki nyújtok (igény szerint szoptatom, járunk babaúszásra, mindennap kap tőlem babamasszázst, nem hagyom sírni, mosható pelenkája van, sokat énekelek, mondókázok neki, igyekszem jókat játszani vele, sokat van levegőn, egy szobában alszunk stb). Ezeket szívesen, belső indíttatásból csinálom, de nagyon kimerít. Sajnos nagyon nehéz elaltatni, és ilyenkor van, hogy kikelek magamból, kiabálok, néha csúnya