Legidősebb unokám (16 éves elmúlt), 2 éves korában súlyos rákos beteg lett, amikor is a mi családi házunkban élt szüleivel együtt. Teljes haj- és szemöldökhullás, kemoterápia, amerikai táplálékkiegészítők, ma teljesen egészséges, élsportoló. Kb. 8-10 éves korában különköltöztek, jól élnek, de csak az új otthonában tud nyugodtan aludni. Nálunk is, más idegen helyen is egész éjjel csak forgolódik - nemrég vettem észre, hogy elcseni a gyomoridegemre kiírt idegcsillapítómat, és a nagyszülő-unoka-szembesítéskor elmondta, hogy nem tudja, miért van így.

8 éves lányom alvási gondjaival fordulok Önhöz. Kb. 3 hónapja áll fent, hogy elalszik szépen, de éjféltájban felébred, és átjön azzal, hogy nem tud aludni. Majd visszamegy, vagy visszakísérem, de 3 perc múlva újra megjelenik, és megint nem tud aludni. És ez így megy egy órán keresztül, 10-szer is átjön. Beszélgettünk már erről, nem fáj semmije, nem fél semmitől, egyszerűen csak nem tud visszaaludni. Ami természetesen nem igaz, mert ha bebújhatna hozzánk, akkor aludna, mint a tej.

7 és fél éves kisfiam szeptemberben kezdte az iskolát; nyugodt, mosolygós, de zárkózott kisfiú - elég érzékeny; mindene a foci. A második-harmadik héten volt 2-3 éjszakai felsírása (osztálytársak

Férjemmel 2 és fél éve vagyunk együtt, két gyermeket nevelünk (egy közös, egy 9 éves lányka az én részemről). A problémám kissé összetett. A férjem napi szinten fogyaszt alkoholt, amióta megszületett a kisfiunk (most 9 hónapos), ilyenkor kötekedő, néha agresszív, megaláz gyakran. A kiskamasz lányom a fő céltáblája és problémája, az én nevelésem, illetve a gyerekre fogja, hogy nem jár haza munka után, és őt a gyermek késziti ki idegileg. Az alkoholról lemondani nem hajlandó.

Fiunk 12 éves múlt júliusban. Mindig is nagyon kötődött az édesanyjához is, illetve hozzám (az apjához). Úgy gondolom, kiegyensúlyozott életet élünk. Sok időt töltünk együtt is, de figyelünk a gyermek nélküli együttlétekre is.  A probléma kb. egy éve kezdődött, mégpedig azzal, hogy nem tud egyedül elaludni, mondván fél. A szobája a miénk mellett van, a 2 ágy tulajdonképpen 2.5 méterre van egymástól, és persze az ajtó is nyitva van. Ő azzal magyarázza a dolgot, hogy olyan ijesztő dolgok jutnak eszébe, melyeket a barátai mutattak neki, még régebben.

Kis unokám most kétéves, aranyos, értelmes kisgyerek. Aggódom miatta és a lányom miatt is, mert a szülés óta nem tudja kialudni magát. A kisfiú szerintem nagyon keveset alszik, ebből eredően a leányom is hulla fáradt. Este 7-8 óra körül elalszik, de gyakran többször felébred éjszaka is és reggel fél ötkor, sőt az utóbbi időben hajnali 3-kor ébred és nem lehet már visszaaltatni. Pici korában is problémásak voltak az éjszakák, de nem ennyire, és akkor látszott rajta, hogy valami baja van, fáj valamije, hasa, foga.

Olyan problémám lenne, hogy éjszakánként nem tudok aludni. Már próbáltam sok mindent, nyugtatót, altatót, de semmi. Sokszor felébredek, és nehezen alszom vissza. Kisebb problémáim vannak, idegeskedni keveset szoktam, mégsem bírom végigaludni az éjszakát! Segítsen, előre is köszönöm! 33 éves vagyok.

Alvásproblémáim vannak. Igyekszem egészségesen élni, étkezni, mozogni is elkezdtem. Tanulok és dolgozom is. Szinte mindennap korán kelek, hosszú és koncentrációt igénybe vevő napjaim vannak. Állandóan fáradt vagyok, nehéz figyelni, mert kialvatlan vagyok. Az igaz, hogy nem túl korán fekszem le, de amikor viszonylag normális időben sikerül ágyba kerülni, akkor sem tudok

Hónapok óta válságos helyzetben érzem magam. 42 éves vagyok, 6 es fél éve külföldön élek, 2 gyerekem van, az egyikük krónikus beteg. A 7 éves veseelégtelenségben szenved, egy újszülöttkori szepszis tönkretette a veséjét. Jelenleg dializálni kell, új vesére várunk.  A problémám egy része ebből fakad. Nagyon nehezen viselem a betegséget, gyakorlatilag hét éve másról sem szól az életem, csak a kórházról. Rengeteg időt töltünk/töltöttünk ott, és sajnos a betegsége miatt ez a jövőben is így marad, ráadásul még az életéért is folyton aggódhatunk, mert egy

2 hónapig voltam depressziós. Alvászavaraim voltak, hajnalban felébredtem, ezért nappal aluszékony voltam. Ez egyik napról a másikra elmúlt! Sokkal jobb a kedvem. Nem alszom délután sem. De egyik percről a másikra megint rossz kedvem lesz. Néha rám tör a sírás is! Haragszom az emberekre és gyakran megsértődöm - a következő percben pedig minta ha mi sem történt volna, jobb a kedvem. Azt hittem, hogy ez szezonális depresszió, mert ahol most élek, hosszú volt a tél. De most folyton változik a hangulatom. Az egyetemre nem megyek be, mert nem készülök el a projektekkel.

30 éves nő vagyok. A párommal 5 éve vagyok együtt, de még nem költöztünk össze! Mikor megismertem, elmondta, hogy szokott lenni nála olyan, hogy épp aludna el, de hirtelen lemered, nem tud mozdulni, sem beszélni, úgy hozza ki magát ebből a helyzetből, hogy megpróbálja rázni a lábát, és így előbb-utóbb magához tér! Amikor vele vagyok és ez előfordul, próbálom rázni, hogy magához térjen. Úgy 1 éve bizonyos időközönként rémálmok gyötrik, amik az utóbbi időben egyre sűrűbbek. A lemerevedés az szinte megszűnt! De nem egyszerű rémálmokról van szó!

Az élettársam 25 éves fiatalember. Nagyon sűrűn előfordul, hogy éjszaka felriad és nincs magánál, pl. többször álmodta, hogy rádől az ajtó, és ö felül az ágyon és tartja, hogy ne dőljön rá. Volt, mikor ordított is álmában és hogy a lépcsőn állva ébredt fel. Kérem,  adjon tanácsot nekünk, mert szerintem ez nem normális. Milyen szakemberhez kell fordulni ilyenkor? És mi okozza?? Válaszát előre is nagyon szépen köszönöm: Enikő

Tisztelt Pszichológus! Én egy 20 éves lány vagyok, aki amióta az eszét tudja ," hintázva" alszik el , azaz 1 éve a párommal élek , és azóta csak a lábam mozgatom, vagy forgolódom. Ez a páromat nagyon zavarja, így próbálok nem mozgolódni, de úgy nem tudok nagyon elaludni. Ezáltal újabban órákba telik, mire elalszom, s folyamatosan rémálmokkal küszködöm. 1 éve tanulok mentősnek (nem tudom, ez befolyásolhatja-e az álmokat?) , de egyre többet foglalkoztat a halál kérdése, és félelmet keltenek az álmaim. Mit tehetnék a jobb alvás érdekében?