Vannak emberek, akik rendelkeznek azzal a telepatikusnak tűnő képességgel, hogy „ránézésre” megmondják valakiről: homoszexuális – azaz halálpontos „melegradarjuk” van. Tévedhetetlenül kiszúrják a tömegből a leszbikus nőket, illetve a meleg férfiakat.

Hogyan működik a melegradar? Sokáig azt hitték, egyszerűen gyakorlás eredménye. Az elmúlt évtized kutatásai azonban azt sugallják, hogy a jelenség bonyolultabb magyarázatot igényel. Úgy tűnik, az arcfelismerés és a bonyolult mintázatok azonosítása játssza benne a főszerepet, de az utóbbi időben kiderült, hogy a szagok is megkülönböztetik a szexuális identitást: a homo- és heteroszexuálisok a nekik megfelelő partner testszagát kedvelik.

A tudományos diskurzusokban az alvást sokan az energiatakarékosság egy módjának tekintették – ez a magyarázat evolúcióbiológiai szempontból is kézenfekvőnek tűnik. Csakhogy az alváskutatók utánaszámoltak: az ember 8 órányi alvással annyi energiát spórol, mint ahány kalóriát egy alma tartalmaz. Ennyi idő elpazarlására tehát nem lehet kielégítő magyarázat az energia-megtakarítás.

A stanfordi egyetem kutatói a hatvanas években végezték el először a „marshmellow tesztet”, aztán18 évig nyomon követték a kísérletben részt vevő gyerekek életét, s megállapították: azok a gyerekek, akiknek megvolt a képességük, hogy kivárják a második cukorkát, sikeresebbek voltak az iskolában, boldogabbak, elfogadottabbak az életben.Dr. David Walsh, aki nemrégiben megismételte az eredeti kísérletet, Nem című könyvében a szülői „nemet”mondani tudás fontosságát hangsúlyozza. Az ő kísérlete nem arra irányul elsősorban, hogy megmondja, mit jelent, ha egy gyerek megeszi a pillecukrot, vagy, hogy megjósolja, ezek közül a gyerekek közül ki milyen felnőtt lesz. Célja az volt, hogy megmutassa a szülőknek: tudnák a gyerekeket több önfegyelemre tanítani, s rengeteg kísérlet bizonyítja, hogy a nemet mondás képessége kulcsfontosságú a sikerességhez.

A családtagoknál gyakran probléma, hogy nem megfelelően kommunikálnak egymással, nem fogalmazzák meg nyíltan gondolataikat, nem beszélik meg egymással gondjaikat, érzéseiket - a feszültségek egyre csak halmozódnak…  A kommunikációs problémákhoz pedig szorosan kapcsolódnak a pszichoszomatikus zavarok is, melyeknek kialakulásában a kutatók nagy jelentőséget tulajdonítanak az anya-gyerek kapcsolatnak.  A családi rendszerben a tagok értelemszerűen kölcsönösen kapcsolódnak egymáshoz. Gyakori, hogy a tüneteket produkáló gyermek közvetítő szerepet tölt be a szülők között, kifejezve a felnőttek egymás iránti igényeit. Az is előfordul, hogy a családtagok nem saját magukról beszélnek, hanem a másik helyett mondják ki annak érzéseit, gondolatait. A szerepek összekeverednek, a nyílt üzeneteket pedig az ellentétes metakommunikatív jelzések érvénytelenítik, s ezzel ellentmondásos választ eredményeznek.