Jelenlegi hely

Cikkajánlók a magazinból

A féltékenység szemüvege – avagy lehetséges valóságaink

Cikkek: 

 Ha például később egy barátnőmnek leírom a fenti jelenetet, felsorolom azokat a gyanús jeleket, amelyeket a kedvesem viselkedésén láttam: „hiszen látom”, hogy a viselkedése gyanús. Pedig a gyanú hozzám tartozik, én vagyok az, aki gyanakszom, de én mégis őt gyanúsítom.

Tegyük fel, hogy meglátom a barátomat egy vonzó nővel nevetgélve édelegni egy utcasarkon és iszonyú féltékeny leszek. Hiába győzködöm magam, hogy ez bizonyára teljesen ártatlan dolog, biztos csak munkatársak, a barátom hű hozzám, tudom, hogy soha nem csalna meg, és hiába reménykedem, hogy a vonzó nő voltaképpen jegyben jár, attól sajnos nem tudok elvonatkoztatni, hogy a nőt vonzónak látom, hogy édelegnek és hogy – akármennyire is küzdök ellene – a féltékenység szétmarja az agyamat...

Share

Kérjem? Ne kérjem?

A kölcsön pszichológiai haszna és kockázata
Az extrém, Albert Ellis szavaival élve katasztrofizált forma mutatja meg a pszichológiai kockázat valós súlyát. Amennyiben ez irreálisnak, nevetségesnek tűnik, a súly valójában kicsi. De ha még ilyen extrém formában is reális marad, a „rizikó” nagy, érdemes komolyan számolnunk vele.
Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a félelem vagy a katasztrófa reális (persze azt sem, hogy irreális), csupán azt, hogy belső szorongás-térképünkben egy-egy kockázat mennyire talál el érzékeny pontot.

Hogyan kalkulálhatjuk pénzügyi döntéseink pszichológiai kockázatát és hasznát? A kérdés különösen aktuális most, hiszen a kölcsön-átrendezés kapcsán sokakban felmerül egy újabb eladósodás lehetősége (akár rokonok, ismerősök felé) a régi mellé vagy éppen azt kiváltandó, a régi helyett.

Share

Érzelmeink valósága

Szerző: 
Cikkek: 

Az elhárító mechanizmusok mindennapi lelki működésünk fontos alkotóelemei. Számos tényezőn múlik, hogy segítenek, vagy éppen akadályoznak valamilyen fájdalmas érzés kezelésében. Amennyiben akadályoznak, akkor segíthet a pszichoterápia, ahol persze szintén megjelennek az elhárításaink, de a szakképzett terapeuta segít ezeket és a mögöttük rejtőzködő érzéseket azonosítani. A pszichoterápia ettől is nagyon felkavaró és nehéz lehet...

Lelkünk számos kreatív, gyakran rafinált módon képes áthangolni a valóságot. Az „áthangolások” egy része elhárításként vagy elhárító mechanizmusként ismert, amelynek legfőbb célja, hogy átmenetileg megvédjen minket valamilyen konfliktusos vagy fájdalmas érzéstől, és fenntartsa lelki egyensúlyunkat.
Share

Szerelem határok nélkül

Szerző: 

A jó humorérzékkel megáldott multikulti-párok nagy előnyt élveznek ilyen helyzetekben, de nekik sem szabad megfeledkezniük arról, milyen fontos a nyelvi kölcsönösség. A kommunikáció szempontjából ugyan lehet, hogy elég egy-két mindkettejük által jól beszélt idegen nyelv, de nem árt a partner anyanyelvének elsajátítása (hisz az mégiscsak az adott ember kultúrájának elsődleges közvetítője).

Mindketten úgy gondolták, két nyelv bőven elegendő egymás megértéséhez, mígnem egy sötét téli estén a lány meg nem kérdezte kedvesét: „Boldog vagy te velem?”
Share

Egy „becsületes hazugság”: a konfabuláció

Mindenekelőtt fontos megkülönböztetni a konfabulációt a hazugságtól. A konfabuláló személy, ha „rajtakapják”, hogy valótlant állított, nem ismeri ezt el – hiszen nincs tudatában annak, hogy nem mond igazat. Elképzelhető ugyanakkor az is, hogy a hamis emlékkép helyett azonnal új elméletet gyárt.

Az emberi emlékezet nem gombnyomásra működik – bármennyire is szeretnénk pontosan felidézni egy régi emlékképet, óhatatlanul maradnak benne lyukak, hiányosságok, s a hozzá fűződő érzelmek is torzíthatják a felidézés pontosságát. Ám a szakadozó, csonka vagy torz dolgoknál jobban szeretjük a lekerekítettet, a befejezettet, az „egészet”. Így van ez az emlékekkel is, amelyeket – ha hézagosak – egy különös módszerrel: a konfabulációval egészítünk ki.

Share

A reklám valósága

Létezik tehát a valódi igény a fogyasztó életében, és ha jó a termék vagy a szolgáltatás, akkor az igényre válaszoló megfelelő megoldás is létezik. Ilyenkor a reklámban ábrázolt valóság csak a mellékkörülményekben tér el a tényleges valóságtól – például vígjátéki eszközökkel ábrázolják a valós probléma megjelenését, mondjuk a ruha bepiszkolódását. Ezekben az esetekben csak a valóság stílusa változik meg, de a logikája nem torzul: egy valóságos probléma merül fel, és az annak megoldására ténylegesen alkalmas eszköz jelenik meg a hirdetésben.

A reklámkészítőknek akkor kell nekiállniuk egy alternatív valóság megtervezésének, amikor a hirdetni kívánt terméket nem azzal lehet a leghatékonyabban eladni, amire fizikai tulajdonságainál fogva tényegesen alkalmas. Sokkal jobban fog menni az üzlet, ha valami mást csinálunk belőle a reklámokban… Ha ez így kicsit rejtélyesen hangzik, nézzünk egy példát! Az ember alapvető lélektani igénye, hogy meghatározza és állandóan erősítse saját identitását, s a külvilág számára is világossá tegye, hogy kicsoda, micsoda is ő valójában.

Share

Összeköltözzünk? Vagy ne?

Szerző: 

„Miért van az, hogy ha mindennap együtt alszom a barátommal, akkor nincs probléma, de ha ezt összeköltözésnek hívom, akkor igen, mert az már teljesen más?” Ez a „női tapasztalat” manapság különösen jellemző. Sok nő észre sem veszi, vagy nem akarja észrevenni, hogy valójában nem számíthat partnerére, kiszolgáltatott helyzetben van. Míg az együttalvás nem kötelez semmire, bármikor megszakítható, mert a játékszabályokban senki nem ígért semmi hosszú távút, és nem számít, mennyi holmija van ott valakinek, addig az összeköltözésben komolyság és elköteleződés van, együttélési szabályok, és ígéretek a jövőre. A két helyzet nagyon hasonlíthat egymáshoz, csakhogy az egyikben nem lehet hivatkozni semmire, a másikban viszont igen. Ezért fontos, hogy a két ember nagyjából ugyanazt gondolja a kapcsolatról, a közös életről. Az elköteleződés már olyan tényező, amit mindkét fél komolyan vesz, és tudattalanul is biztonságban érzi magát.

A „szingli” irodalom és a párkapcsolatokról szóló filmek tucatjai szólnak arról, mennyi furfang és türelem kell néha ahhoz, hogy egy szerelem ebbe a szakaszba érkezzen. A „hogyan vegyük rá a férfiakat arra, hogy azt gondolják, amiről nem is sejtik, hogy gondolni akarják”, olyan pszichológiai stratégia, melyet nők ezrei próbálnak ki nap mint nap – és hiszik, hogy a recept tényleg működik. Ezekben a játszmákban van egy üldöző és egy üldözött, de itt az üldöző kötődés utáni vágya indítja a hajszát – többnyire olyan ember után, akit utol nem érhet soha…

Share

Hazudj, ha tudsz!

Igazságok a hazugságról

A hazugság egyik funkciója, hogy szeretnénk jó színben feltüntetni magunkat mások előtt, és önbecsülésünk érdekében elkerülni a zavarba ejtő és megalázó helyzeteket, másrészt igyekszünk a másikat is megvédeni, és meg kívánjuk előzni, hogy egy-egy kellemetlen igazsággal másokat meg kelljen bántanunk...

Az eddigi kutatások arra az eredményre jutottak, hogy nincsenek abszolút módon megkülönböztető viselkedéses jelek, amelyek Pinokkió orrához hasonlatos módon megbízhatóan mutatnák, ha valaki hazudik. Izgalmas kérdés, hogy ha absztrakt módon olyan könnyen eldönthető, mi igaz és mi nem (legalábbis a személy számára), akkor hogyan lehetséges, hogy a kutatók nem találnak teljesen egyértelmű fiziológiás és viselkedéses jeleket, amik a hazugságot kísérik?

Share

(Túl)élőművészek

Trauma hatására az ember nemcsak önmagát, hanem az őt körülvevő világot is újraértékeli: megtanulhat nemet mondani és saját magát tartani szem előtt, megtanulhatja, hogy csak a pozitív kapcsolatokat érdemes fenntartania – és megtanulhat végre megnyílni nekik, tőlük segítséget kérni és elfogadni. A túlélők saját maguk számára is meglepő módon a halandóság élményének hatására új viselkedéseket próbálnak ki – olyanokat, amelyeken talán régóta gondolkodtak, de soha nem merték megpróbálni.

Amikor először léptem be egy Százszorszép hastáncórára, felmerült bennem a kérdés, hogy ez egész biztosan valóság-e? Egy napfényben úszó tükrös teremben nagyjából negyven fiatal és kevésbé fiatal hölgy pörgött-csörgött színes szoknyákban és kendőkben. Hiába világváros Budapest, hiába láttam már sok kultúra tücskét és bogarát, ez a látvány megdöbbentett. Középkorú asszonynak ugyanis nem illik a hasát kilógatni. Vagy legalábbis nem szokás.

Share

Mesebirodalmak, privát zónák

Szerző: 

Bár kecsegtető a gondolat, hogy tizenévesen a gyerekek majd önállóbbak lesznek, végre egy kis nyugtot hagynak a szülőknek, az igazság az, hogy a kamaszok még az otthon tereit illetően is új kihívások elé állítják őket. A kamaszszobában nagy valószínűséggel rendetlenség uralkodik, és a rendrakás is olyan üggyé válik, ami ellen lehet lázadni és háborogni. „Jobb, ha a szülők elfogadják, hogy a szoba állapota nem csupán a serdülő lelkének és életének a tükre, hanem velejárója is.

A gyerekszoba kötelez: mivel a gyerekek számára ez lesz az első számú tárgyi környezet, a szülőknek érdemes folyamatosan odafigyelniük, hogyan alakíthatják mindig szebbé és jobbá a cseperedő új nemzedék változó igényeinek megfelelően.Szerencsére régen idejétmúlt a „lánynak rózsaszín, fiúnak kék gyerekszoba” klisé, és ahogy egyre több bútorból és kiegészítőből választhatunk, minden gyereknek megteremthetjük a számára kedves, hozzá leginkább illő birodalmat.

Share

Oldalak