Gyakran az az érzésem, hogy egyre több olyan felnőtt és gyerek vesz körül, akik azzal az elvárással élnek, hogy nekik sok minden jár, amiért nem kell tenniük semmit, nem kell tekintettel lenniük senkire.
A folyamatos distresszt átélő gyermek túlérzékeny, impulzív, egocentrikus lesz, akit állandó vészreakciók, tehetetlen düh jellemeznek – olyan, mintha folyamatos harckészültségben lenne.
Aki a tudományos pszichológia világának eseményeit követi, valószínűleg ismeri Diederik Stapel történetét. Stapel a Tillburgi Egyetemen dolgozott szociálpszichológusként, szakterületének köztiszteletben álló kutatója volt.
Egy dolog feltűnő a torzító, csaló kutatók munkásságában: volt valamiféle mondanivalójuk a társas világról, amely erőteljesen kapcsolódott a saját életükhöz.
Túlzás lenne azt mondani, hogy minden betegség alapja a krónikus stressz, de kutatások által is igazolt tény, hogy a krónikus stressz a szervezet minden sejtjét érinti.
A tartós stressz olyan „diszharmónia”, amelyben felborulnak a biológiai rendszereink - hormon- és immunrendszerünk egyszerűen „kicsúszik” az egészséges idegrendszeri szabályozás alól.
Mindannyian tudunk olyan emberekről, vállalkozásokról, politikai szervezetekről, akik, illetve amelyek sorozatos kudarcok után végleg elbuktak – vagy éppen sikert arattak. Hogyan lehet eljutni a kudarctól a sikerig? Mi különbözteti meg az örök vesztesektől azokat, akik végül győzni tudtak?
Hogyan lehet eljutni a kudarctól a sikerig? Mi különbözteti meg az örök vesztesektől azokat, akik végül győzni tudtak?
Amint cikkünk első részében fogalmaztunk, sok olyan szempont van, amit átgondolva lehetőséget adhatunk magunknak arra, hogy kellő muníciót rakjunk össze az élet második felének teljes, értelmes és boldog megéléséhez.
Fedezzük fel az erősségeinket, ha még nem vagyunk ezek tudatában – az életünk derekán sem késő, soha nem késő.
A stresszes állapotot kísérő leggyakoribb tünet – a pszichés feszültséggel párhuzamban – a has feszülése. A stressz persze tartós, ilyenkor a puffadás-tünet is krónikussá válhat.
A stresszes állapotot kísérő leggyakoribb tünet – a pszichés feszültséggel párhuzamban – a has feszülése. A stressz persze tartós, ilyenkor a puffadás-tünet is krónikussá válhat.
Nagyjából egy évvel ezelőtt ugyanitt olvashattak a borderline/nárcisztikus pár kapcsolatának dinamikájáról – a borderline résztvevő szempontjából. Lássuk most ugyanezt a nárcisztikus fél oldaláról.
Törvényszerű, hogy partnereinket saját belső rendezettségünknek, integráltságunk fokának megfelelően választjuk – nincs ezzel másképp a nárcisztikus ember sem.
A pszichológiában kevésbé jártas, de lelkes érdeklődőket áthatja egy nagy tévedés: az önismeret fontosságának extrém mértékű túlhangsúlyozása és piedesztálra emelése, mintha ez valami mindenre jó gyógyító csodakence lenne.
Miért és mitől félek az önmagammal való találkozással kapcsolatban? Ez az igazi Pandora-szelence. Nem tudhatjuk, mit rejt a mély, s az sem megjósolható, miként hat ránk és környezetünkre.
A boldogság nem olyan dolog, ami egyszer csak berepül az ablakon, és ott is marad. Dolgozni kell érte. Kényes madár. Fészket kell neki rakni, és a fészekrakás alkalmasint fáradságos folyamat.
A boldogság egyik kulcsa az, hogy a negatív életesemények felismerése mellett legyünk érzékenyek a pozitívokra is!
