Jelenlegi hely

Cikkajánlók a magazinból

Megbízom benned, de ugye adsz kódot a telódhoz?!

Alacsony önértékelés – kóros féltékenység?

A szakítások legfőbb oka az internetes fórumok, bulvár- és szórakoztató weboldalak szerint napjainkban a hűtlenség, a találkozások megritkulása és a kommunikáció hiánya 

Adatközlőink a szakítás indokaként egy igen prózai okot neveztek meg; azt, hogy szerelmüktől nem kaptak kódot okostelefonja képernyőzárjának feloldásához.

Share

A perfekcionizmus csapdái

A perfekcionizmus szóról a legtöbb embernek automatikusan olyan pozitív és örömteli asszociáció jut eszébe, mint a tökéletesség, a rend, a hibátlanság, a kiegyensúlyozottság. Sajnos azonban a perfekcionizmusra való hajlam egyáltalán nem jár együtt a megelégedettség és a hibátlanság érzésével – sőt ennek a szöges ellentétéről van szó. Nagyon komplex jelenségről beszélhetünk, ami több oldalról is megközelíthető: az biztos, hogy a tökéletességre törekvés csapdái nagymértékű funkciókárosodást okozhatnak az egyének életében, ami jelentősen hozzájárul az életminőség romlásához. 

A tökéletességre törekvés lehet motíváló hatású, amíg megmarad a törekvések szintjén.

Share

A tudás hatalom?

Szerző: 

Egy dolog azt mondani, hogy amit nem tudok (és nem is tudhatok), azért nem tartozom felelősséggel – és más dolog azt feltételezni: onnantól, hogy valamivel tisztában vagyok, már hatalmamban is áll annak megfelelően eljárni. 

A filozófiában kevés a széles körű konszenzus - ezek egyikét azonban már Arisztotelész is megfogalmazta: a tényekkel kapcsolatos tudatlanság felment a hibáztatás alól… Ám sajnos a fenti összefüggés tudás és felelősség között a másik irányban is érvényes: minél több ismeretünk van cselekedeteink hatásairól, a velük járó kockázatokról, annál nehezebb lerúgni magunkról a felelősség terhét. Márpedig az információ napjainkban igazán olcsó, és akkor is ömlik ránk, ha épp nem akarjuk…

Share

Legyetek (mindig) jók?

Nárcisztikus szülők gyerekei – az anya szerepe

A gyermek fájdalmasan korán szembesül azzal, hogy nem lehet olyan, amilyen lenni tud...

A nárcisztikus szülő a gyermekére mint önmaga meghosszabbítására, személyisége „kihelyezett tagozatára” tekint, nem veszi tudomásul önállóságát, úgy érzi, a másik viselkedése mindig minősítő módon vonatkozik őrá. Vagyis, ahogy a gyermek éppen tesz, viselkedik, az őt, az ő szülői kvalitásait, kapacitásait  minősíti. Ha például az anya nem tudja kellő hatékonysággal és kellő gyorsasággal megnyugtatni a bőgő gyereket, akkor ő nem jó anya, még erre sem jó, s néhány ilyen alkalom után megtelik feszültséggel a kapcsolat.

Share

„Egyedül maradtam - és most boldogabb vagyok”

Szerző: 

Egy idős férj elhunyta után hasonló korú özvegye furcsa metamorfózison ment keresztül: az ejtőernyős tandemugrás lett az új szenvedélye. „Mennyire megváltozott!” – mondták a környezetében élők, holott a hölgy nem változott semmit, csak végre azt tehette, amit mindig is szeretett volna. 

Milyen folyamatok vezetnek el ahhoz, amikor  a hosszú együttlét utáni szakítást, válást vagy a szeretett fél elvesztését követően drasztikus – pozitív – változás tapasztalható az egyedül maradók életvitelében? Felmerül a kérdés: vajon mennyire éltek gondtalannak nevezhető kapcsolatban, ha ez a viselkedés meg tud jelenni?

Share

MIPSZICSKE – Gyakorlati útmutató szülőknek

Szorong az iskolától – hogyan segítsünk gyermekünknek?

Az iskolába járás elutasítása régebben többé-kevésbé az iskolakerülés szinonimája volt, és leginkább az utcán lógó, vagy a szobájukban egész nap videójátékokat játszó gyerekek képét idézte. 

Fontos megértenünk, hogy az iskolába járás elutasítása nem ugyanaz, mint az iskolakerülés. Ilyenkor nem az iskolán kívüli szórakozás csábítása vezérli a gyerekeket, hanem az iskola iránti ellenállás, aminek számtalan oka lehet. Közismert néven a jelenséget iskolafóbiának is hívják. Egyszer-egyszer persze mindenki ellenáll az iskolába járásnak, de ez a viselkedés már olyan szélsőséges eset, ami  valódi problémákat okoz a gyermek számára. Az iskolafóbiát számos tényező különbözteti meg az iskolakerüléstől.

Share

Tegyünk a mentális egészségért!

Szerző: 

A világon hét tizenévesből legalább egy él diagnosztizált mentális zavarral. Talán még sokkolóbb a tény, hogy majd minden tizenegyedik percben követ el öngyilkosságot egy tinédzser. Évente mintegy negyvenhatezer kamasz vet véget önkezűleg az életének. 

A Mentális Egészség Világnapját 1992 óta rendezik meg minden év október 10-én, a Lelki Egészség Világszövetsége kezdeményezésére. A Világszövetség 1948-ban alakult a hangulat- és mentális zavarok megelőzésének, kezelésének, az érintettek gondozásának és a mentális egészség javításának céljából.

Idén október 5-6-án megrendeztek Párizsban egy egészségügyi találkozót, ahol az UNICEF bemutatta legfrissebb globális jelentését, ami az ”On my Mind – A gyermekek mentális egészségének javítása, védelme és gondozása” címet viseli. A jelentés legfontosabb adatai:

Share

Az elég jó örökbefogadó szülő

Szerző: 

Amikor valaki szülővé válik, számtalan kapaszkodót kap, hogyan is lehet belőle elég jó szülő. Elég jó, hisz Bettelheim írásai óta tudjuk, hogy nem kell a tökéletességre törekednünk. 

Inkább az fontos, hogy mi magunk találjuk meg a saját megoldásainkat – így válunk majd elég jó szülőjévé gyermekeinknek. Bár a legtöbb tanácsadói forrás a szülők saját, belső ösztönös megoldásmódjait helyezi előtérbe, egy gyermekét váró pár nemcsak a rengeteg szakkönyvből, hanem az őket körülvevő, jó gyakorlattal rendelkező családtagoktól, barátoktól is sok hasznos tanácsot gyűjthet be arra vonatkozóan, hogyan is kell, hogyan lehet a szülőséget „jól csinálni”.

Share

Illúziók fogságában

Szerző: 

Az illúzióknak fontos szerepe van a fejlődésben – szinte a civilizáció megjelenése óta kísérnek bennünket. Illúziókkal vagyunk körülvéve, alakítanak minket és mi is alakítjuk őket.

Segítenek élni, túlélni, átélni és megélni az életet, hitet, reményt adnak a mindennapokban. Ugyanakkor azonban torzítják az önmagunkról és világunkról kialakított képet.

Share

Oldalak