Mikor azt érezzük, megragadott minket egy vers vagy egy népdal, mikor nem tudunk letenni egy könyvet, de akkor is, mikor találónak érzünk egy-egy szólást, bölcsességet, érdemes időt hagyni magunknak arra, hogy együtt legyünk az alkotással és egybeolvadjunk vele, hogy aztán a feldolgozás egy tudatosabb szintjén elengedjük és messzebbről is megvizsgáljuk, vajon miért hatott ily módon az adott mű...A valóság művészi eszközökkel való átformálása és visszatükrözése lehetőséget ad az eltávolodásra, ugyanakkor ebben a kreatív mezőben, a művel való folyamatos kommunikációban, a tudattalan és tudato

Mindenkinek vannak időnként testi panaszai: fáj a fejünk, fáradtak vagyunk, hasmenésünk van, szédülünk. Jó esetben ezek a tünetek csupán rövid ideig zavarnak minket, és jelentősen nem befolyásolják mindennapi működésünket, a munkavégzésünket, családi és baráti kapcsolatainkat. De mit teszünk, ha a panaszaink tartóssá válnak, vagy újra és újra visszatérnek, és több hete vagy hónapja zavarják életvitelünket? Logikusnak tűnik, hogy az esetek többségében orvoshoz fordulunk. Ezen a ponton azonban többféleképpen folytatódhat a történet…

Ha bánat ül a lelkünkön, sokszor már az is segít, ha elpanaszolhatjuk valakinek. Ha van, aki meghallgat, úgy érezzük, nem vagyunk egyedül. Azzal, hogy kimondtuk a problémáinkat, kívülre helyeztük, már nem nyom annyira belülről, és jobban rálátunk a lényegre.

Az elmúlt pár hónapban egyre gyakrabban ütötte meg fülemet a „borderline" kifejezés: kora reggeli előadásokon, amikor még mindenki a tejeskávéját szürcsölgeti, szemináriumokon, ahol az ember lánya elsajátítja azt az életmentő készséget, hogy nyitott szemmel aludjon, kellemesen zötykölődős vonatutakon az egyetem felé… Hol tudományos körítéssel zúdult rám az információhalmaz, hol laikus, magukat roppant műveltnek képzelő emberkék szájából (hiába, úgy tűnik, mi lettünk az új divathullám), valami közös mégis volt ezekben az „esetleírásokban": csupa olyan mozzanat, amely azt hi