Mindenki ismeri azt a túlsúlyhoz kapcsolható hiedelmet, hogy a kövérség és a jókedv édestestvérek – vagyis, hogy aki túlsúlyos, az vidám.
Mindenki ismeri azt a túlsúlyhoz kapcsolható hiedelmet, hogy a kövérség és a jókedv édestestvérek – vagyis, hogy aki túlsúlyos, az vidám. Persze, mindjárt más a helyzet, ha saját súlyfeleslegünkről beszélünk. Mások kedélyt fakasztó zsírpárnácskáit magunkon bánatzsírnak mondjuk, a boldogtalanság és szeretethiány pótlékainak.
Az utóbbi hetekben a Corona-vírus miatt mindent, amit csak tudunk, megpróbálunk a fizikai helyett az online térben folytatni.
Kezdünk hozzászokni ehhez a környezethez és felfedezni, hogy mennyi minden lehetséges itt is, mi működik másképp, milyen új lehetőségeket rejt az új tér. Az alábbiakban összeszedtem néhány dolgot, ami a pszichológiai tanácsadásnál, terápiánál fontos és más az online térben. Ezek akár lelkileg, akár technikailag segíthetnek megkönnyíteni az online beszélgetést a pszichológussal.
Helyszín
A depressziót Winston Churchill nevezte el „fekete kutyának”, és feltehető, hogy amikor ezt az elnevezést megalkotta, nem egy játékos ölebre, hanem egy alattomosan támadó, félelmetes jószágra gondolt.
A problémát kevésbé ismerő emberek többnyire úgy kezelik a depressziót, mintha az pusztán hangulati zavar lenne. „Szomorú? Vidítsuk fel!” – gondolják. Valójában azonban a depresszió betegség. Az örömre való képtelenség. A beteg tehát nem azért nem boldog, vidám, mert nem akar az lenni, hanem azért, mert abban az állapotában képtelen arra, hogy az legyen. Nem azért nem száll fel a boldogság hajójára, mert nem akar jegyet venni, hanem azért, mert nincs pénze jegyre.
Ahogyan ez haváriák esetén lenni szokott, az új koronavírus-járvány kapcsán is megjelentek a tévhitek, egy súlyos problémára egyszerű módszereket kínáló megoldások. A tudomany.hu összeállítása az Egészségügyi Világszervezet (WHO) kiadványa alapján készült, célja a hiedelmek cáfolata és néhány alapvető kérdés tisztázása.
Ahogyan ez haváriák esetén lenni szokott, az új koronavírus-járvány kapcsán is megjelentek a tévhitek, egy súlyos problémára egyszerű módszereket kínáló megoldások. A tudomany.hu összeállítása az Egészségügyi Világszervezet (WHO) kiadványa alapján készült, célja a hiedelmek cáfolata és néhány alapvető kérdés tisztázása.
A pszichológiában kevésbé jártas, de lelkes érdeklődőket áthatja egy nagy tévedés: az önismeret fontosságának extrém mértékű túlhangsúlyozása és piedesztálra emelése, mintha ez valami mindenre jó gyógyító csodakence lenne.
Miért és mitől félek az önmagammal való találkozással kapcsolatban? Ez az igazi Pandora-szelence. Nem tudhatjuk, mit rejt a mély, s az sem megjósolható, miként hat ránk és környezetünkre.
A családterápia alapfeltevése, hogy a családon belül megjelenő érzelmi és viselkedési nehézség, tünet nemcsak az egyénhez tartozik, hanem egy nagyobb egység, a családi rendszer működésének zavarát fejezi ki.
A családterápia alapfeltevése, hogy a családon belül megjelenő érzelmi és viselkedési nehézség, tünet nemcsak az egyénhez tartozik, hanem a családi rendszer működésének zavarát fejezi ki.
Kognitív kutatások feltárták, hogy nem az események, történések határozzák meg a személy érzelmi reakcióját, hanem az eseményeknek tulajdonított jelentés.
A terapeuta a pszichés zavarok szakértője, a kliens viszont a saját problémájának a szakembere, hiszen ő ismeri legjobban a saját nehézségeit...
Kisgyermekkorban – egészséges állapot esetén is – gyakran találkozunk a biztonságra való törekvés, az alkalmazkodás elősegítése érdekében bizonyos kényszertünet-jellegű szokásokkal (esti búcsúzási rituálék, túlzott ragaszkodás bizonyos tárgyakhoz).
A kényszerek rengeteg időt és energiát vesznek el a gyermektől, emellett állandó feszültségben éli a mindennapjait, nem képes ellazulni, önfeledten játszani, mert a kényszer sose „hagyja békén”.
