Feltételezhetnénk, ahogy csendesült a pszichoanalízis, különösen a freudizmus iránti lelkesedés, úgy tudnánk egyre kevésbé kimutatni annak a művészetekre gyakorolt hatását. Igen különös meglepetés érhet bennünket, amikor Jung, a transzperszonális és kognitív pszichológiák és a többi korszerű irányzat ismerete mellett Ferenczi tanai sejlenek fel, méghozzá nem is akárhol, hanem a popzenében. A Kistehén Tánczenekar 2006-ban megjelent, Szerelmes vagyok minden nőbe című lemezén található egy, cikkünk és érdeklődési területünk szempontjából igen érdekes dal, amely a már önmagában sokat sejtető Az anyu meg én címet viseli. Még csak különösebben figyelmesnek sem kell lennünk, hogy a műben felfedezzük az áthallást József Attila költészete felől...

A csapat tagjai sok tekintetben hasonlóak, mondhatni a vezető a hozzá közel álló viselkedési stílusúakat gyűjtötte össze. Jobban belegondolva, ez így szokott lenni: azok a szimpatikusak számunkra, akik hozzánk hasonlóak, úgy viselkednek és gondolkodnak a világról, ahogyan mi magunk tesszük. Ez történt tehát az expedíciós csapatunkkal is: egy kivétellel mindenki domináns viselkedési stílusú, azonban csak egy lehet az, aki a vezető szerepét betölti.

Ebben az esetben már nem olyan könnyű nemet mondani és visszautasítani a cigarettát, mivel ezzel kiesnek a közös programból, idővel a társaságból is. Ennek a „büntetésnek” az elkerülése érdekében konform viselkedést mutatnak, hogy jutalmul a csoport tagjai maradhassanak. Ez erősebb a környezet, a szülők tiltásánál, és akár az ellenkező meggyőződésnél is. Ez a hatás ebből következően csak akkor jelentkezik, ha a „példát” nyújtó személyek jelen vannak. Amint ez a közelség megszűnik, a viselkedés is eltűnik. Tehát a dohányzás csak a társak jelenlétében jelenik meg, buli, szórakozás közben, más élethelyzetekben nem.

Hazánkban is jelentősen felgyorsult a párkapcsolatokat érintő változások dinamikája: míg 1986-ban a 15 év feletti népesség 32,3 százaléka, 2000-ben már 46,2 százaléka volt egyedülálló… Többségük Stein tipográfiája alapján időszakos, nem választott szingli. Szeretnének párkapcsolatot, volt is már partnerük, csak átmenetileg élnek egyedül. A stabil, választott szinglik lényegesen kevesebben vannak; 281 megkérdezettből csak minden hatodik fiatal (17,1%) jelölte meg a szinglisége okaként, hogy nem akar tartós kapcsolatot. Ennek okát a szakemberek abban látják, hogy hazánkban a szinglik jelentős részének már van gyermeke egy korábbi kapcsolatából (a harmincas éveikben járó szingli nők körében kiemelkedően magas a gyermeküket egyedül nevelő anyák aránya), és a sok csalódás miatt már nem vállalnak fel egy új párkapcsolatot.