Többkutyás háztartásokban elkerülhetetlen a versengés a kutyák között – ki tud kicsikarni több dédelgetést a gazdától, kié lehet a konyhapultról odadobott maradék, ki száll először be és ki az autóból, és így tovább. Ennek ellenére sok kutyatartó nem tudja megmondani, melyik kutyája a domináns, a nyílt összeütközések ritkák, a különböző helyzetekben pedig más-más eb jut nyerő pozícióba. Ha két kutya közül mégis következetesen az egyik fél tűnik dominánsnak s a másik alárendeltnek, akkor eltérő stratégiával működnek tanulási helyzetekben.

Csíkszentmihályi beszámol egy Joe nevű amerikai munkásról, aki sok szempontból egyedülálló volt a gyárban, ahol dolgozott. A pszichológus és kollégái korai áramlat-kutatásaik során interjúvolták meg az akkor hatvanas éveiben járó Joe Kraemert, aki egy vasúti kocsikat gyártó gyár munkásaként dolgozott hegesztőként.

Komoly felkészülést igényel az elbocsátásokról szóló beszélgetések lebonyolítása. Mivel a behívott dolgozó általában tudja, mi a célja e találkozásnak, ebben a feszült helyzetben felértékelődik, hogy milyen a beszélgetés légköre. A munkavállalók ekkor hajlamosak „ellenségként” tekinteni a vezetőre, s ez a szembenállás szinte lehetetlenné teheti még az ésszerű javaslatok elfogadtatását is.

1967-ben Thomas Holmes és Richard Rahe amerikai pszichiáterek fejlesztették ki a skálát az életesemények és a betegségek kapcsolatának vizsgálatára. Már első alkalommal (5000 különböző betegségben szenvedő embert vizsgáltak) sikerült kapcsolatot kimutatniuk a különböző betegségek megjelenése és a negatív életesemények között. A skála 39 eseményéből a 8. legjelentősebb a munkahely elvesztése.