A szerelem motívuma műveiben sohasem a test vagy a lélek pihenőjeként jelenik meg. A nő helye nála Isten és a férfi között van. A nő az, aki szenvedésre, gyötrődésre ítéli a férfit, ő a kísértés. Férfialakjainak nagy része egyszerre két nőt szeret: az egyiket szánalomból, a másikat pedig szenvedélyes szerelemmel. Rosszakarói azt is pletykálták róla, hogy erőszakot követett el egy kislányon. És valóban, ha alaposan utánajárunk, a gyermekkori erőszak és a gyermekek közötti erotika több művében is megjelenik. Azt azonban soha nem fogjuk megtudni, hogy ez egy régi, elfojtott emléket vagy pedig egy beteljesületlen vágyat szimbolizál-e. A 19. század közepén még nem léteztek gyógyszerek az eskór ellen, ezért az orvosok gyakran az univerzális gyógymódot, az utazást ajánlották betegeiknek. Dosztojevszkij a doktorok tanácsára két nagy európai körutat is tett, amelyek során megismerkedett élete egyik legnagyobb szenvedélyével, a rulettel.

A szobatisztaságra szoktatás tulajdonképpen egy olyan probléma kezelése, amelyet maga a pelenkázás hoz létre. A gyerekeknek intellektuálisan kell újra felfedezniük, amit az érzékeik elfelejtettek, és az éveken át tartó maladaptív tanulást kell korrigálniuk. Ennél a módszernél azonban a szobatisztaság nem végcél, hanem melléktermék – ahogy a szoptatásnak sem célja az elválasztás, még ha végül ahhoz vezet is. Nem az a cél, hogy az anya megszabaduljon egy tehertől, hanem hogy elmélyítse kapcsolatát gyermekével.

Magazinok, újságok, tévéműsorok foglalkoznak komolyabb vagy kevésbé tudományos szinten a pszichológiával és annak kutatási eredményeivel. Szinte minden, csecsemőkkel és gyerekekkel foglalkozó orgánumban megjelennek olyan cikkek, amik a szülőket informálják arról, hogy adott életkorban mi történik a csemetéjük lelkében, illetve arról, hogy különböző jelenségeknek milyen pszichológiai háttere, hatása van. Mint általában a pszichológushallgatók, magam is meglehetősen sok információval rendelkezem a fejlődéslélektan területéről, így amikor kislányom még a pocakomban volt, úgy éreztem, nem nagyon kerülhetek olyan helyzetbe, amire ne sejteném a magyarázatot – vagy legalább azt ne tudnám, hogy hol tudnék több információt szerezni az adott jelenségről. Az élet és a kisbabám azonban bebizonyította, hogy a túl sok tudás olykor zavaró is lehet…

Szurkolóként hétről-hétre szembesülünk azzal a dilemmával, hogy élőben izguljuk-e végig kedvenc csapatunk aktuális rangadóját, vagy a karosszék oltalmazó melegéből kövessük a pályán – és azon kívül – zajló eseményeket. Sajnos többségünk az utóbbi mellett voksol, hiszen a könnyed kikapcsolódásnak szánt hétvégi szurkolás percek alatt rémálommá változhat a futballhuliganizmus miatt. Miként válhat a szórakozás emberéleteket követelő tragédiává? Miért lesz az egyszerű szurkolóból agresszív tömegember?