Szervezetfejlesztőként több olyan ügyfelem akad, aki maga is tanácsadó. Orvosok, ügyvédek, oktatók-tanárok, könyvelők. Jellemző rájuk, hogy imádják, amit csinálnak, ugyanakkor (és éppen ezért) túlterheltek is. Noha pénzért dolgoznak, mégsem üzletként fogják fel azt, amiből élnek. Mi lehet a háttérben?
A tanácsadói munkát nem hivatalnak és nem is huszonnégy órán át tartó hivatásnak kell felfogni, hanem professziónak.
A nemek közötti bérkülönbség régóta téma. De mi a helyzet jelenleg, hogy alakul ez a különbség európai szinten és Magyarországon? Hogy alakul a nők bérezése, mi motiválja őket, mennyire mobilisak? Ezekre a kérdésekre kereste a választ az EMPX Solutions tanácsadó cég kutatásával, amelyben 500 fő telefonos megkérdezésével vizsgálta az irodai dolgozók, ugyanilyen mintával a fizikai dolgozók munkahelyi élményét.
Az Eurostat legutóbbi, 2017-re vonatkozó adatai alapján még mindig jelentős eltérések vannak a férfiak és a nők fizetései között. A jelenség nem egyedi, az Európai Unió országaiban átlagosan 16 százalékkal kisebb a nők keresete a férfiakéhoz képest. A legkisebb, 10 % alatti eltéréseket Luxemburgban, Belgiumban, Szlovéniában és Lengyelországban találták, míg a legnagyobb bérszakadék Észtországban, Csehországban, Nagy-Britanniában és Ausztriában tapasztalható, ahol az 20 százaléknál is nagyobb. Hazánk az átlag közelében található 14 százalékkal.
A munkahely világa éppen olyan színpad, mint az élet összes más területe. Mindenki színész, aki illúziót kelt, és egyben néző is, aki mások és a saját(!) előadását vagy annak egy részét figyeli – és olykor elhiszi.
E színházban a bántó hangvétel, a mentális terror is a „művészi kelléktár” része. Mi áll az arrogancia hátterében? Hogyan lehetünk védettek az elszabadult vezető lélektani ámokfutásával szemben?
