Jelenlegi hely

Társadalom, kultúra

Nem létező ismerősök

A mai világban, ahol a szoros, együtt élő közösségek már jó ideje felbomlottak – hiszen már nem feltételei a túlélésnek, mint az őskorban, – és az emberek néhány fős családokban, vagy éppen magányosan élnek, itt állunk a kőkorszakból örökölt lelkünkkel. Azokkal a pszichés reflexekkel, amelyek azt sugallják, hogy a közösségből kiszakítva élni rossz és szorongató; az embernek a lelki nyugalomhoz, biztonságérzethez társas kapcsolatokra van szüksége.

Mindannyiunknak jó néhány közeli ismerőse van: nemcsak a nevüket és a foglalkozásukat tudjuk, hanem azt is, hogy ki a párjuk, hány gyereket nevelnek, hol voltak nyaralni, minek örülnek, és mi az, ami éppen bántja őket. Közülük azonban sokakat csak mi ismerünk, nekik még arról sincs tudomásuk, hogy mi a világon vagyunk.

Share

Jobb félni, mint megijedni?

– avagy mire kellenek nekünk az összeesküvés-elméletek?
Szerző: 

A szeptember 11-i merényletek mögött nem muszlim szélsőségesek és Oszama Bin Laden, hanem az amerikai kormány állt, amely ezt ürügyként kívánta felhasználni arra, hogy jövedelmező háborúba kezdjen Közel-Keleten… Csupán egy példa az elmúlt évtizedek nagy hatású és széles körben elterjedt összeesküvés-elméleteiből. A szkeptikus laikusok és a téma kutatói számára a fő kérdések régóta változatlanok: miért hiszünk ilyen elméletekben, mi „hasznunk” származik belőlük?

 

Az összeesküvés-elméletek mindannyiunk számára folyamatos kísértést jelentenek. Ennek alapján valóban érdemes feltenni a kérdést: milyen gyakorlati vagy pszichológiai hasznot húzhatunk belőlük? Egyrészt „jobb félni, mint megijedni” – az egészséges gyanakvás az emberi túlélés egyik záloga. Gyakran nehezen vonható meg az ésszerű gyanakvás és az ésszerűtlen, hisztérikus félelem közötti logikai határ.

Share

Csalók és becsapottak

Valóságtorzítás, valóság-elrejtés és menekülés a valóság elől

Annyira szeretnénk mindent (a valóságot, az igazságot a világról, másokról, sőt önmagunkról is) tudni, minden „titkot” megismerni! Vagy mégsem? 

Hogyan is állunk a „valósággal”? Miért szeretünk néha olyasmiben hinni, aminek kétes a valóságtartalma?

Share

Életünk apró örömei

A boldogságra és a beteljesülésre is (hosszan) fennmaradó állapotként tekintünk. De mi a helyzet az apró, minket váratlanul meglepő és ezzel mosolyra fakasztó boldogsággal, mi okoz nekünk örömet? Ezt a kérdést tette fel fogyasztóinak az idén 90 éves Medve sajt – a beérkezett válaszok elemzésében Ráskó Eszter pszichológus volt segítségükre. 

Mik azok az események, történetek, amik olyan örömforrást jelentenek, amihez nem feltétlenül kell megnyerni a lottó ötöst - egyszóval: apróságok, amik boldoggá tesznek? Erre volt kíváncsi a felmérés. A kutatást 2000 fős mintán végezték, a célcsoportot 18-59 éves nők és férfiak alkották. A minta a főbb demográfiai változók mentén – mint a nem, az életkor, a végzettség, a településtípus és az országon belüli régiók – reprezentatív volt.

Share

Félelemre apellálás a meggyőzésben

Mikor kényszerít cselekvésre és mikor húzzuk a fülünkre a párnát?
Szerző: 

A félelemre apellálás kifejezetten hatásos technika lehet a meggyőzésben, hiszen a befogadót könnyen rá tudja venni értékítéleteinek és cselekedeteinek megváltoztatására.

A félelemre apellálás kifejezetten hatásos technika lehet a meggyőzésben.

Share

Sharenting – szülőnek lenni a közösségi média rivaldafényében

Hogyan befolyásolhatja a gyermekeink közeli és távoli jövőjét, ha az életük minden pillanatát megosztjuk a közösségi oldalakon? Hogyan tudjuk csökkenteni a „sharenting” – a megosztás (share) és a gyereknevelés (parenting) szavak összevonásából született fogalom –, azaz a folyamatos közösségi jelenlét kockázatait? A gyerekekről való meggondolatlan posztolás súlyosan sértheti a magánélethez való jogukat, és sajnos gyakran alapot adhat online zaklatásra is. 
 

Ön gondolkodott már a szülői posztolás kockázatairól?  A gyerekekről való meggondolatlan posztolás súlyosan sértheti a magánélethez való jogukat, és sajnos gyakran alapot adhat online zaklatásra is. 
 

Share

Miért nem teszünk a klímakatasztrófa ellen?

A kormányok, ha nagy nehezen is, elkezdtek foglalkozni a széndioxid-kibocsátás csökkentésével, az azonban különösen aggasztó, hogy az egyes emberek mennyire nem hajlandóak semmit tenni az éghajlat megóvásának érdekében. 

Miért van ez így, milyen pszichológiai okra vezethető vissza, hogy a klímakatasztrófa miatti aggodalom nem képes megváltoztatni mindennapi magatartásunkat?

Share

Oldalak

Feliratkozás Társadalom, kultúra csatornájára