Jelenlegi hely

Társadalom, kultúra

Nem létező ismerősök

A mai világban, ahol a szoros, együtt élő közösségek már jó ideje felbomlottak – hiszen már nem feltételei a túlélésnek, mint az őskorban, – és az emberek néhány fős családokban, vagy éppen magányosan élnek, itt állunk a kőkorszakból örökölt lelkünkkel. Azokkal a pszichés reflexekkel, amelyek azt sugallják, hogy a közösségből kiszakítva élni rossz és szorongató; az embernek a lelki nyugalomhoz, biztonságérzethez társas kapcsolatokra van szüksége.

Mindannyiunknak jó néhány közeli ismerőse van: nemcsak a nevüket és a foglalkozásukat tudjuk, hanem azt is, hogy ki a párjuk, hány gyereket nevelnek, hol voltak nyaralni, minek örülnek, és mi az, ami éppen bántja őket. Közülük azonban sokakat csak mi ismerünk, nekik még arról sincs tudomásuk, hogy mi a világon vagyunk.

Share

Jobb félni, mint megijedni?

– avagy mire kellenek nekünk az összeesküvés-elméletek?
Szerző: 

A szeptember 11-i merényletek mögött nem muszlim szélsőségesek és Oszama Bin Laden, hanem az amerikai kormány állt, amely ezt ürügyként kívánta felhasználni arra, hogy jövedelmező háborúba kezdjen Közel-Keleten… Csupán egy példa az elmúlt évtizedek nagy hatású és széles körben elterjedt összeesküvés-elméleteiből. A szkeptikus laikusok és a téma kutatói számára a fő kérdések régóta változatlanok: miért hiszünk ilyen elméletekben, mi „hasznunk” származik belőlük?

 

Az összeesküvés-elméletek mindannyiunk számára folyamatos kísértést jelentenek. Ennek alapján valóban érdemes feltenni a kérdést: milyen gyakorlati vagy pszichológiai hasznot húzhatunk belőlük? Egyrészt „jobb félni, mint megijedni” – az egészséges gyanakvás az emberi túlélés egyik záloga. Gyakran nehezen vonható meg az ésszerű gyanakvás és az ésszerűtlen, hisztérikus félelem közötti logikai határ.

Share

„Nem kell mindig mindent tudni”

Szerző: 

Új rovatunkban tudományterületük elismert szakembereit ültetjük virtuális kanapénkra, azzal a szándékkal, hogy tudományos, szakmai identitásuk mellett bemutathassuk magát az embert is. Első alkalommal Prof. Dr. Németh Dezső kutató pszichológus, habilitált egyetemi tanár, az MTA doktora a kanapé vendége. 

Új rovatunkban első alkalommal Prof. Dr. Németh Dezső kutató pszichológust ültetjük virtuális kanapénkra, azzal a szándékkal, hogy tudományos, szakmai identitásuk mellett bemutathassuk magát az embert is.

Share

Nagyi, a szuperhős

Egy humán „rejtély” evolúciós magyarázata

Miként lehet az, hogy a nők fogamzóképességük megszűnése után még évtizedekig aktív életet élnek, holott ez a jelenség más fajoknál ismeretlen? A csimpánz-nőstény például termékeny marad élete végéig – ami egyben azt is jelenti, hogy ennél a fajnál a menopauza a közelgő halál jele.

A nagymamák kulcsfontosságú szerepet játszanak az unokák fizikai és pszichés jóllétét – és végső soron túlélését – illetően. 

Share

Csodagyerekek

Azokat tekintik csodagyereknek, akik 10 éves – más meghatározás szerint 12 éves – koruk előtt valamilyen területen olyan teljesítményre képesek, mint a felnőttek. 

Idén júliusban jelent meg a hír, hogy Laurent Simons belga-holland csodagyerek 11 éves korában fizikusi alapdiplomát szerzett az Antwerpeni Egyetemen. Terve az, hogy mesterszakon folytatja tanulmányait, miközben megírja a doktoriját is. Hosszabb távú célja az ember halhatatlanná tétele – ezt szerinte úgy lehet elérni, hogy a test lehető legtöbb szervét gépi elemekre cseréljük. Mit gondoljunk a hír hallatán? Még néhány év, és jön az örök élet?

Ki a csoda?

Share

Mi az, ami még értékes?

Szerző: 

Ami az életben jó, törekvésre érdemes, önmagában való cél, vagy egyszerűen a vágy tárgya, azt értéknek szoktuk nevezni. 

Minden emberi élet számára vannak értékek és értékes célok - viszont egyre kevésbé tudjuk megmondani, hogy mi az, ami mindenki számára és megkérdőjelezhetetlenül érték. A szeretet? A pénz? A hírnév? A szabadság?

Share

A hiszékenység nyomora

Az irracionalizmus az ember természetes irtózása az igazságtól, mely olyan sokrétű és annyira homályos, hogy világosan semmit sem lehet belőle látni. 

A globális vírusjárványra adott reakciók valóságos aranybányát jelentenek azoknak, akik az esztelen nézetek és képzetek iránti fogékonyságot akarják tanulmányozni. A vírusjárvány során tapasztalt jelenségek egyben azt is jól mutatják, hogy a bizonyítékokat nélkülöző állítások kritikátlan elfogadása együtt jár a bizonyítható, tudományosan igazolt állítások elutasításával. A hiszékenység kéz a kézben jár a hitetlenséggel – bár a vizsgálatok azt mutatják, hogy témája válogatja...

Share

Ne bántsátok a hikikomorit!

Tamaki Saito japán pszichiáter a kilencvenes évek elején szerezte szakképesítését. Már ekkor is megdöbbentő volt számára, hogy néhány év leforgása alatt középosztálybeli japán szülők tömegei fordultak hozzá azzal a panasszal, hogy 15 év körüli, többnyire fiú gyermekük az iskolát abbahagyva éjszakai életmódra állt át, és szobáját immár hónapok, sőt évek óta nem hajlandó elhagyni.1

Az akár évtizedekig is elhúzódó, súlyos szociális izolációval járó állapotot, az ezzel járó sajátos viselkedést – és az ebben „szenvedőket” – a japánok hikikomorinak nevezik, melynek jelentése: „elzárva lenni”. A japán társadalmat sújtó jelenséget, ha úgy tetszik, japán depressziónak is nevezhetnénk, mert a hikikomorik tulajdonságai nagymértékben a nyugati országokban ismert depresszió tüneteihez hasonlóak: szociális izoláció és fóbia, szorongás, lehangoltság, bűntudat, önvádlás, a leromlott hangulattól vezérelt (holothym) gondolkodás, kognitív negatív szűrők a gondolkodásban.

Share

Oldalak

Feliratkozás Társadalom, kultúra csatornájára