Ha a betegségek lelki eredete kerül szóba, ma az egyik legdivatosabb téma a gondolat teremtő ereje – az ezt kutató pszicho-neuro-immunológia (PNI) pedig a modernkori orvostudomány talán legizgalmasabb fejezete.
Mit tehetünk, milyen módszerek állnak rendelkezésünkre, ha egészségünket meg akarjuk tartani? És tehetünk-e valamit, ha már baj van?
Kelly McGonigal, egészségpszichológus egyetemi oktató Az akaraterő tudománya címmel indított egy nyilvános kurzust a Stanford Egyetemen – minden várakozást felülmúló sikerrel. Nem véletlenül.
Az akaraterő egyfelől abban segít, hogy valamit megtegyünk - másfelől viszont abban, hogy valamit ne tegyünk meg.
A tragikus, váratlan, negatív események nyomán általában is elburjánzik a dezinformáció, szárba szökkennek és széles körben terjednek az álhírek és az összeesküvés-elméletek.
Amikor az emberek úgy érzik, hogy nincs kontrolljuk az életüket szorongató történések felett, intenzív magyarázatkereséssel igyekeznek visszaszerezni az irányítás illúzióját. A rendkívüli események pedig rendkívüli magyarázatokat követelnek, amelyek túlmennek a „hagyományos”, „hivatalos” verziókon...
Kik a munkafüggők? Mitől alakul ki? Hány embert érinthet ez Magyarországon? Ezekre kerestük a választ dr. Kun Bernadette-tel, az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Kar Pszichológiai Intézetének egyetemi adjunktusával.
A magyar felnőttek 4 százaléka tartozik abba a rizikócsoportba, akiknél kialakulhat munkafüggőség. Ennek megállapítására a mérőeszközöket különböző elméletek és elővizsgálatok alapján alakították ki. „Olyan sokat dolgozom, hogy a környezetemben ezt sokan megszólják.” „Problémáim akadnak a társas kapcsolatokban, mert annyit dolgozom.” „Nem szeretem, ha mások végzik el a munkát helyettem.” „Mindig úgy érzem, hogy kifutok az időből.” Ez csak néhány azok közül a megállapítások közül, amelyekből ha többet is igaznak érez valaki, akkor potenciálisan kialakulhat nála a függőség.
Sokan gyötrelmesen kínzó érzést élnek át, amikor párjuk elhagyja őket, ha elvesztenek valakit, aki számukra fontos volt, ha kirekesztve érzik magukat egy csoportból – vagy amikor magányosak. A cikkben a magányosság és a fájdalom kapcsolatát evolúciós, pszichológiai és neurobiológiai szempontból járjuk körül.
A vizsgálatok szerint a magányosság-érzés szoros kapcsolatban van a negatív érzelmek túlsúlyával, a depresszió kockázatának emelkedésével, a fokozódó alvászavarral, a szív- és érrendszeri betegségek gyakoriságával, a dohányzással és a kevesebb fizikai aktivitással, összegezve: a magánytól szenvedők halálozási aránya is magasabb. Joggal merülhet fel a kérdés: egy ennyire kellemetlen érzésnek – amelyet szinte mindenki megél élete során – van-e valamilyen adaptív előnye?
Ádám udvarias, de halk szavú és jámbor középiskolás, nem tartozik az osztály menő arcai közé, inkább népszerűtlenként jellemzik társai. Álprofilját viszont közel ezren követik az Instagramon.
Felbátorodva az anonimitás adta lehetőségektől, egy teljesen más személyiséget öltenek magukra, nemritkán kitolva erkölcsi határaikat is.
Mindannyian tudunk olyan emberekről, vállalkozásokról, politikai szervezetekről, akik, illetve amelyek sorozatos kudarcok után végleg elbuktak – vagy éppen sikert arattak. Hogyan lehet eljutni a kudarctól a sikerig? Mi különbözteti meg az örök vesztesektől azokat, akik végül győzni tudtak?
Hogyan lehet eljutni a kudarctól a sikerig? Mi különbözteti meg az örök vesztesektől azokat, akik végül győzni tudtak?
Nagyjából egy évvel ezelőtt ugyanitt olvashattak a borderline/nárcisztikus pár kapcsolatának dinamikájáról – a borderline résztvevő szempontjából. Lássuk most ugyanezt a nárcisztikus fél oldaláról.
Törvényszerű, hogy partnereinket saját belső rendezettségünknek, integráltságunk fokának megfelelően választjuk – nincs ezzel másképp a nárcisztikus ember sem.
