A cápa című film nagy részében a cápát egyáltalán nem is lehet látni, jelenlétére csak jelek – elsüllyedő emberek, vér, víz alá merülő hordók, no meg vészjósló zenei effektek – utalnak. A visszaemlékezések szerint a rendező azért nem akarta többet mutatni magát a ragadozót, mert a forgatásra kellékként készített három mechanikus cápa eléggé megbízhatatlanul működött. Később Spielberg égi áldásnak nevezte, hogy a műcápák folyton bedöglöttek, mert így, hogy nem látjuk a veszély forrását, a film sokkal félelmetesebb lett.

A stresszes állapotot kísérő leggyakoribb tünet – a pszichés feszültséggel párhuzamban – a has feszülése. A stressz persze tartós, ilyenkor a puffadás-tünet is krónikussá válhat. 

A tartósan nagy pocak mögé többnyire vastag zsírréteget képzelünk el. Pedig van ott más is: vizenyő, vastag kötőszövet és a kitágult belek halmaza. Vissza lehet fordítani ezt a folyamatot?

Közkeletű hiedelem, hogy egy kis tombolással, töréssel-zúzással le lehet vezetni az agresszivitást. Csakhogy – sajnos! – ez óriási tévedés.