A „szent beteg”
A szerelem motívuma műveiben sohasem a test vagy a lélek pihenőjeként jelenik meg. A nő helye nála Isten és a férfi között van. A nő az, aki szenvedésre, gyötrődésre ítéli a férfit, ő a kísértés. Férfialakjainak nagy része egyszerre két nőt szeret: az egyiket szánalomból, a másikat pedig szenvedélyes szerelemmel. Rosszakarói azt is pletykálták róla, hogy erőszakot követett el egy kislányon. És valóban, ha alaposan utánajárunk, a gyermekkori erőszak és a gyermekek közötti erotika több művében is megjelenik. Azt azonban soha nem fogjuk megtudni, hogy ez egy régi, elfojtott emléket vagy pedig egy beteljesületlen vágyat szimbolizál-e. A 19. század közepén még nem léteztek gyógyszerek az eskór ellen, ezért az orvosok gyakran az univerzális gyógymódot, az utazást ajánlották betegeiknek. Dosztojevszkij a doktorok tanácsára két nagy európai körutat is tett, amelyek során megismerkedett élete egyik legnagyobb szenvedélyével, a rulettel.
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij az orosz és a világirodalom egyik legjelentősebb alkotója. Csodálatosan misztikus, filozofikus és lélektani ihletettségű művei a mai olvasó számára éppúgy aktuális mondanivalót kínálnak, mint bármilyen kortárs szépirodalmi alkotás. Dosztojevszkijt nevezik a lélektani regény nagymesterének. Mégis milyen élményekből, hangulatokból és tapasztalatokból építette fel hőseit? Választ kaphatunk erre, ha megpróbálunk utazást tenni a nagy író lelkivilágába és személyiségébe.
