Ha személyes életünket vizsgáljuk, vagy akár a környezetünkben élőkét, láthatunk nagyon ösztönös, a vágyai után rohanó, azonnal mindenbe belefutó – vagy épp nagyon száraz, túlszabályozott, távolról gondolkodó embereket, kapcsolatokat is.
Képes-e – vagy akar-e – lemondani az ember arról, ami adott pillanatban jólesne?
Már nem úgy nézel rám! Láttam, hogy flörtöltél azzal a nővel! Nem lesz szex, hogyha…! Bezzeg az exeddel...! Ezekkel a mondatokkal rövid úton ki tudjuk készíteni egymást, és persze magunkat. A(z általában a) nők részéről elhangzó aduászról nem is beszélve: Ha szeretnél, kitalálnád, amit gondolok!
A Momentán Társulat áprilisi Fröccs előadása F. Várkonyi Zsuzsa pszichológus kommentárjaival.
Az online randioldalakon mozgó felhasználók közül azok, akiknek sokan írnak, gyakran elégedetlenek a felhozatallal és gyakrabban váltanak partnert az ismerkedési folyamat során – derül ki a University of Wisconsin–Madison kutatásából, melynek eredményeiről a Media Psychology című szaklap számolt be.
A szemrehányások, a másikról és a másiknak szóló panaszok, a partner kritizálása, bántása gyakori jelenség a párkapcsolatokban. A kritika, a negatív minősítés szomorúságot, fájdalmat okoz, és ezáltal távolságot teremt a két fél között (és esetleg más családtagra is negatívan hat).
A kritikát, sértést megfogalmazó személy a legtöbb esetben fájdalmat okoz – illetve akar okozni – partnerének. Ennek oka lehet, hogy neki is fájdalmat okoztak, hogy csalódás, sérelem, rossz érzés van benne
Szinte minden párkapcsolatnak – időnként vagy tartósan, részben vagy egészben – része az öröm, a boldogság, a szeretet, a kedvesség, a tisztelet, a vágy és az intimitás, vagy éppenséggel a sérelem, a szomorúság, a csalódottság, a bánat, az agresszió és a frusztráció.
A legtöbb ember – egy bizonyos idő után – megérzi, ha valami nincs rendben a párkapcsolatában, még akkor is, ha nem tudja, hogy pontosan mi is a baj.
