Kognitív kutatások feltárták, hogy nem az események, történések határozzák meg a személy érzelmi reakcióját, hanem az eseményeknek tulajdonított jelentés.
A terapeuta a pszichés zavarok szakértője, a kliens viszont a saját problémájának a szakembere, hiszen ő ismeri legjobban a saját nehézségeit...
A harmadik évezred küszöbét elhagyva már nem számít unikumnak, ha valaki tetoválást varrat magára, mi több: mindenki számára elérhető, kereslet-kínálat viszonyban működő ágazat fejlődött ki belőle.
A tetoválást viselők nagy része sokáig győzködi magát arról, hogy jó döntés volt magára varratnia az adott mintát.
A mai párkapcsolatokban gyakori, hogy az érzelmek közlése nem hagyományos tempóban és módon történik meg... és miközben a nők, a lányok fantáziája és érzelmi elvárásai mást diktálnának, mégis belemennek egy olyan bizonytalan kapcsolat fenntartásába, amiben nincs sem bizalom, sem biztonság.
Egy párkapcsolat kezdeti szakaszában ma nagyon gyakran nem látni sem a bizalmat, sem a türelmet, de még a nyugalmat sem. Úgy tűnik, ma nem lehet hinni a másiknak...
Jó néhány éve a trollok említése főként a skandináv mitológia és szépirodalom rajongóit, esetleg a fantasy-könyvek kedvelőit hozta volna lázba. Manapság azonban – sőt, már évek óta – a trollok közöttünk élnek.
Manapság a trollok közöttünk élnek. Velünk utaznak a villamoson, este bevásárolnak, ebédet főznek, és ha van kutyájuk, leviszik sétálni.
„Ezt nem hiszem el. Tiszta idióta vagyok. Már megint leégettem magam. Miért pont velem kell ezeknek megtörténniük? Most mit gondolnak rólam a többiek? Biztos, hogy ezek után még kávézni se hívnak majd.” Ismerős?
Miért kell újra és újra megrágni valamit, miért tépelődünk, miért rugózunk elmúlt dolgokon?
Ha Ön rendszeresen olvassa a Mindennapi Pszichológiát, nyilván már számtalan cikkben találkozott a pszichoterápia fogalmával – és nagyon sokan járnak valamilyen pszichoterápiába.
Valódi segítséget szeretnénk nyújtani abban, hogy szükség esetén mindenki meg tudja találni a maga vagy hozzátartozója számára legmegfelelőbb pszichológiai segítséget.
Szervezetfejlesztőként több olyan ügyfelem akad, aki maga is tanácsadó. Orvosok, ügyvédek, oktatók-tanárok, könyvelők. Jellemző rájuk, hogy imádják, amit csinálnak, ugyanakkor (és éppen ezért) túlterheltek is. Noha pénzért dolgoznak, mégsem üzletként fogják fel azt, amiből élnek. Mi lehet a háttérben?
A tanácsadói munkát nem hivatalnak és nem is huszonnégy órán át tartó hivatásnak kell felfogni, hanem professziónak.
A „szellemmé válás” és a „kispadra ültetés” olyan jelenségek, melyek – bár jóval kisebb mértékben – léteztek régen is, de az online lehetőségek hihetetlenül megnövelték előfordulásukat. Egy olyan nőnek azonban, aki magánéletében végre valami jóra vágyna, komoly érzelmi veszélyt jelenthet mindkettő.
Nem jön se elbocsátó szép üzenet, sem elköszönés, sem magyarázat...
