Önismeret

Ki a fontos: Én vagy Én?

Nárcisztikus érzelmek egy párkapcsolatban

Szerző:

Cikkek:

Egy nárcisztikus karakterű (egyszerűbben: önző) férfi párkapcsolati működésére jellemző: mindig az ő szavának kell érvényesülnie, nem lehet vele kompromisszumot kötni, agresszív szorongással reagál minden olyan helyzetben, ahol azt érzi, az ő érdekei csorbulhatnak. Valójában nem történik más, mint hogy a „kisgyerek” kemény eszközökkel harcol önmagáért, és nem dekódolja, hogy nem az anyjával, hanem felnőtt párjával kellene érzelmi összhangot kialakítania. Olykor kíméletlennek is mutatkozhat, amennyiben érzéketlen hidegséggel kezeli társa érzelmi szükségleteit, mert minden szituációban csak saját szempontjait érzékeli.

A nárcisztikus tulajdonságok alapvetően az Én érvényesítését teszik lehetővé – bizonyos esetekben azonban a korai érzelmi sérülések nyomán ez a nárcisztikus védelem egyre komolyabb falat von az illető köré.

További információ Ki a fontos: Én vagy Én? tartalommal kapcsolatosan

Érzelem és értelem

Szerző:

Cikkek:

Én érzelmi alapon döntök!” – mondta nemrég egy párkapcsolati krízissel küzdő ismerős, aztán gyorsan felsorolt több logikus, racionális érvet is, amikről úgy gondolta, igazolják állítását. Vagyis racionális döntések soráról hitte, hogy érzelmiek… Valóban ellentétes lenne a racionális gondolkodás és az érzelem?

A köztudatban az egyén kiválóságának legfőbb mutatója ma is az intelligencia, s gyakran értetlenül szemléljük, hogy kiváló elméjű emberek miért nem jeleskednek kapcsolataikban is?

A gondolkodás igen korán – már a múlt század elején – a vizsgálódás középpontjába került, az érzelmekkel azonban csak a stresszre irányuló kutatások nyomán, az 1960-as években kezdtek el foglalkozni.

A kísérleti pszichológia érzelmeket igen nehezen tud vizsgálni – képzeljük el például, amint a szerelem vagy a gyűlölködés törvényeit laboratóriumban próbálják modellezni.

További információ Érzelem és értelem tartalommal kapcsolatosan

Határvillongások

Szerző:

Cikkek:

„Zárd már el, ha mondom… Telefonon beszélek... Nem hallod?Halkítsd le! Ne várd meg, míg odamegyek… Na végre…” Ugye ismerős a fenti monológ? Vajon mi történt? Kedves, aranyos gyermekünk miért változott meg? Hiszen még alig 11-12 éves. Nos, tudomásul kell vennünk, hogy a fejlődés felgyorsult, már egészen korán szembe kell néznünk azzal, hogy gyermekeink kamaszkorba lépnek, és a határok feszegetésével jelzik: távolodnak, elutasítják a közeli, fontos felnőttek szabályait/értékrendjét, s kitermelik a sajátjukat, a saját kortárs csoportét.

„Zárd már el, ha mondom… Telefonon beszélek... Nem hallod? Halkítsd le! Ne várd meg, míg odamegyek… Na végre…” Ugye ismerős a fenti monológ? Vajon mi történt? Kedves, aranyos gyermekünk miért változott meg? Hiszen még alig 11-12 éves. Nos, tudomásul kell vennünk, hogy a fejlődés felgyorsult, már egészen korán szembe kell néznünk azzal, hogy gyermekeink kamaszkorba lépnek, és a határok feszegetésével jelzik, hogy távolodnak, elutasítják a közeli, fontos felnőttek szabályait/értékrendjét, s kitermelik a sajátjukat, a saját kortárs csoportét.

További információ Határvillongások tartalommal kapcsolatosan

Megcsinálom holnap?

A halogatás pszichológiája

Szerző:

Takács Ildikó

Cikkek:

Személyiség

Ülök az íróasztalomnál, előttem egy lista a heti teendőkről. Osztályozom, melyiket kell előbb elvégezni, melyik határidős, melyik fontosabb. Vannak feladatok, amelyek egyre hátrébb kerülnek, pedig tudom, hogy ez történt velük már a múlt héten is... Nincs kedvem megcsinálni? Nem elég érdekes? Netán túl nehéznek tartom és félek a kudarctól? Vagy az egyiket fontosabbnak ítélem a másiknál? Jó, ha tudom, melyik élvez prioritást – de mi lesz a többivel? Elhalasztom? Megcsinálom holnap?

Önre vajon melyik viselkedésforma jellemző?