Az eltűnt ember nyomában, avagy az indulatkezelés művészete
Ha abból a kis résből, amely az inger és válasz között húzódik, kiszorul az ember, akkor állati reakcióval kell számolnunk. Ott megszűnik az emberi. Persze rögtön ott a felmentés (ezt már az ember fogalmazza meg): „Felbosszantottak, nem tehetek róla”.
Gondoltál már arra, hogy amikor dühösen rákiabálsz valakire, valójában főnököddé teszed az indulatodat – indulatoddal pedig az illetőt? Hatalmat adsz neki, hiszen megengeded számára, hogy eltüntessen abból az inger és válasz közötti résből, ahol lenned kellene. Ha pedig nem vagy ott, akkor a reakciód nem emberi, hanem állati – Te, vagyis az, aki egyedivé, személyessé, Rád jellemzővé tenné a reakciódat, eltűnsz.
