A magyar felnőttek 4 százaléka tartozik abba a rizikócsoportba, akiknél kialakulhat munkafüggőség. Ennek megállapítására a mérőeszközöket különböző elméletek és elővizsgálatok alapján alakították ki. „Olyan sokat dolgozom, hogy a környezetemben ezt sokan megszólják.” „Problémáim akadnak a társas kapcsolatokban, mert annyit dolgozom.” „Nem szeretem, ha mások végzik el a munkát helyettem.” „Mindig úgy érzem, hogy kifutok az időből.” Ez csak néhány azok közül a megállapítások közül, amelyekből ha többet is igaznak érez valaki, akkor potenciálisan kialakulhat nála a függőség.

A köztudatban élő bezártság érzésével szemben ennek a típusú félelemnek van egy sajátos vonása, ez pedig az, hogy a szabályok megsértésének súlyos következményei lehetnek. Tehát egyidejűleg kétféle szorongással kell megbirkóznunk.

Habár az alkohol megítélése nem egységes, szinte minden kultúra egymástól függetlenül rájött az alkoholkészítés csínjára-bínjára. Sok esetben az alkohol szeretete hajtotta a mezőgazdasági termelésre való átállást (a civilizáció alapja), kenyeret csak később kezdtek készíteni a gabonából. Számos ünnepség és szertartás központi eleme az alkohol volt régen - és napjainkban is -, ami nagy részben gátlásoldó hatásának köszönhető. Az italoktól oldottabbak, nyugodtabbak és bátrabbak leszünk, valamint az egymással való kapcsolódás intenzív érzését élhetjük meg.

Pont amikor a leggyengébbnek érezzük magunkat, akkor kellene a legerősebbnek lenni, elsősorban a gyerekek miatt, akik mindig az erőt és a biztonságot keresik a szülőben.