Honnan szerzik a csecsemők a tudásukat? A Közép-európai Egyetem (CEU) Határtalan tudás című rendezvénysorozatának legutóbbi, április 25-i eseményén a kisgyermekkori kognitív fejlődés volt a központi téma.
Sajnálatos módon az iskolán belüli erőszak vagy zaklatás nagyon sok esetben fellelhető az egyes intézményekben, gyakran azonban mind a szülők, mind a pedagógusok alábecsülik a helyzet súlyosságát.
Az iskolán belüli erőszak vagy zaklatás nagyon sok esetben fellelhető az intézményekben, gyakran azonban mind a szülők, mind a pedagógusok alábecsülik a helyzet súlyosságát.
A hiperaktív és figyelemzavaros gyerekek nagyon nehéz helyzetben vannak. Az iskolában képességeiktől jóval elmaradva teljesítenek; a gyakori kudarcok és a szinte állandó negatív visszajelzések miatt magukat értéktelennek, tehernek élik meg...
Ezek a gyerekek szenvednek attól, hogy szinte folyamatos kritikában és szidásban részesülnek
A világon két probléma van, ami magától elmúlik, ha elég sokáig ignoráljuk: a hó és a serdülőkor. Az újságíró Earl Wilson híres mondása a tudomány hozzáállását is jellemezheti, amely sokáig meglehetősen közömbös volt a kamaszkutatás iránt.
A tinik agyát szokták egy olyan új autóhoz hasonlítani, amelyben alacsonyabb állást mutat a kilométeróra.
Bizonyára sokan hallottak már hasonló kijelentéseket: „Nyerd meg, te vagy a jobb! Mutasd meg nekik!” vagy „Tanulni kell, mert nem viszed semmire!” Ártalmatlannak tűnő, hétköznapi mondatokról beszélünk, melyek mögött tulajdonképpen a buzdítás áll – de vajon miért érezhetjük szorongatónak ezeket? Talán azért, mert burkoltan – vagy akár nyíltan – a számunkra fontos emberek elvárásait közvetítik, és ezeknek nem mindig egyszerű megfelelni.
A kisgyermekek legfontosabb motivációja nem belülről jön, hanem kívülről: ők elsősorban nem maguknak, hanem a szüleiknek akarnak megfelelni.
