Az üzleti modell annak a terve, hogy az adott cég miként hoz létre értéket és teszi azt elérhetővé a piac számára. A hangsúly az értéken van, nem pedig a bevételen, illetve a kiadáson: fontos a működés pénzügyi vetülete, de a cél nem maga a pénz – az csak eszköz. Senki nem azért vesz repülőjegyet, hogy a repülőtársaság bevételét növelje, hanem azért, hogy eljusson a világ valamely távoli pontjára. Az érték tehát a biztonságos / gyors / olcsó / élményteli odajutás.
A mikrovállalkozások bukásának leggyakoribb oka az, hogy létrehozóik cégükre nem befektetésként tekintenek.
Míg egy munkahely legfontosabb jellemzője, hogy az egyik ember előírja a másiknak, hogy mit kell csinálnia és a legtöbbször azt is, hogy hogyan, cserébe a beosztott bankszámláján minden hónap végén ott landol a havi fizetés – akár jól megy a cég szekere, akár nem.
Minden vállalkozás egy befektetés. A befektető (tulajdonos) a jelenleg rendelkezésre álló, de nélkülözhető erőforrásokat, anyagi javakat nem éli fel ma, hanem elteszi a későbbiekre abban a reményben, hogy a jövőben még több lesz belőle. Honnan lehet tudni, hogy megéri-e?
Minden vállalkozás egy befektetés. A befektető (tulajdonos) a jelenleg rendelkezésre álló, de nélkülözhető erőforrásokat, anyagi javakat nem éli fel ma, hanem elteszi a későbbiekre abban a reményben, hogy a jövőben még több lesz belőle. Honnan lehet tudni, hogy megéri-e?
Izgalmas kérdések, és a kérdésekben még izgalmasabb felvetések érkeztek be hozzánk, amikből most néhányra reflektálunk, válaszolunk. Továbbra is várjuk olvasóink kérdéseit, az írásunk végén található űrlapon küldhetik be őket.
Izgalmas kérdések, és a kérdésekben még izgalmasabb felvetések érkeztek be hozzánk, amikből most néhányra reflektálunk, válaszolunk.
Gyártási folyamatról mindannyian hallottunk már: gyerekkorunkban sokan jártunk csokigyárban vagy más termelőüzemben, ahol áhítattal figyeltük, hogyan válik csokoládévá a kakaómassza, felirattal, színes csomagolással.
Sok vállalkozó nincs is tudatában annak, hogy a cége működése mögött mennyi és mennyi folyamat áll.
Azt állítjuk, hogy nincsen olyan személyiség, amelyiknek ajánlott vagy nem ajánlott vállalkozás indítása. Pusztán azt kell megtalálnia az olvasónak, hogy az ő beállítottságához milyen jellegű cég illik.
Ezer oka van annak, hogy valaki maga mögött hagyja a biztos – vagy biztosnak hitt – alkalmazotti létet és szabad vállalkozásba kezd. Annyiféle történet van, ahány ember, de hallgatva, figyelve ezeket a történeteket, számomra a háttérben két fő hajtóerő rajzolódik ki: a félelem, illetve a vágyakozás. Ezekről az érzelmekről egy későbbi írásunkban részletesen is szót ejtünk, most elöljáróban annyit állítunk, hogy a vágy és a félelem ugyanazon jelenség két arca. Amikor vágyunk valamire, azaz törekszünk valami felé (rugalmasabb időbeosztás? anyagi függetlenség? autonóm döntéshozatal? új kihívások?), akkor egyben távolodunk is valami mástól (monotonitás? kiszolgáltatottság? unalom?).
Sok könyvet írtak már egy vállalkozás beindításáról. Ezek legtöbbje stratégiáról, tervezésről, finanszírozásról vagy marketingről szól. De ki foglalkozik a vállalkozás alappillérével, az emberrel és az ő személyiségével?
Akárcsak az összes többi élőlény, az ember is leginkább olyan dolgokba bonyolódik szívesen, melyek valamilyen módon hasznára válnak.
Néha azonban olyasmit is el kell végeznie, amitől tulajdonképpen szenved… Képes „valamit valamiért” akciókra, a távoli jövőben kecsegtető jutalomért, örömökért aktuális szenvedések felvállalására és elviselésére.
Visszajelzésre minden emberi lénynek szüksége van, kiváltképp annak, aki szervezetben dolgozik.
A legtöbb munkavállalói panasz éppen a visszajelzés hiánya körül csoportosul: nincsen lezárása egy folyamatnak, hiányzik a siker megünneplése. Ám semmitől nem tartanak jobban az emberek, mint a visszajelzéstől, attól, hogy valaki tükröt tart nekik. Ki lehet-e békíteni ezt a két érzést?
A munkafüggőségre szokás pozitív addikcióként tekinteni, mert egy társadalmilag hasznos tevékenységgel kapcsolatban alakul ki.
Gyakran találkozni azzal a hozzáállással, hogy tipikusan ők azok, akik sokat keresnek, támogatják a családjukat – vagy épp csak nagyon szeretik a munkájukat. A kutatások ezeket nem támasztják alá, sőt, ha valaki éppen a munkahelyére menekült az otthoni élet elől, ott most még feszültebb helyzet alakulhat ki családi kapcsolataiban. Ezzel folytatjuk a beszélgetést dr. Kun Bernadette-tel, az ELTE PPK Pszichológiai Intézetének egyetemi adjunktusával.
