Visszajelzésre minden emberi lénynek szüksége van, kiváltképp annak, aki szervezetben dolgozik.
A legtöbb munkavállalói panasz éppen a visszajelzés hiánya körül csoportosul: nincsen lezárása egy folyamatnak, hiányzik a siker megünneplése. Ám semmitől nem tartanak jobban az emberek, mint a visszajelzéstől, attól, hogy valaki tükröt tart nekik. Ki lehet-e békíteni ezt a két érzést?
A munkafüggőségre szokás pozitív addikcióként tekinteni, mert egy társadalmilag hasznos tevékenységgel kapcsolatban alakul ki.
Gyakran találkozni azzal a hozzáállással, hogy tipikusan ők azok, akik sokat keresnek, támogatják a családjukat – vagy épp csak nagyon szeretik a munkájukat. A kutatások ezeket nem támasztják alá, sőt, ha valaki éppen a munkahelyére menekült az otthoni élet elől, ott most még feszültebb helyzet alakulhat ki családi kapcsolataiban. Ezzel folytatjuk a beszélgetést dr. Kun Bernadette-tel, az ELTE PPK Pszichológiai Intézetének egyetemi adjunktusával.
Kik a munkafüggők? Mitől alakul ki? Hány embert érinthet ez Magyarországon? Ezekre kerestük a választ dr. Kun Bernadette-tel, az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Kar Pszichológiai Intézetének egyetemi adjunktusával.
A magyar felnőttek 4 százaléka tartozik abba a rizikócsoportba, akiknél kialakulhat munkafüggőség. Ennek megállapítására a mérőeszközöket különböző elméletek és elővizsgálatok alapján alakították ki. „Olyan sokat dolgozom, hogy a környezetemben ezt sokan megszólják.” „Problémáim akadnak a társas kapcsolatokban, mert annyit dolgozom.” „Nem szeretem, ha mások végzik el a munkát helyettem.” „Mindig úgy érzem, hogy kifutok az időből.” Ez csak néhány azok közül a megállapítások közül, amelyekből ha többet is igaznak érez valaki, akkor potenciálisan kialakulhat nála a függőség.
Normál keretek között hatékonyabb otthonról dolgozni, mert sok zavaró tényezőt ki lehet iktatni. Ez igaz, de csak akkor, ha bizonyos szabályokat lefektetünk és tartjuk magunkat hozzájuk.
Normál keretek között hatékonyabb otthonról dolgozni, mert sok zavaró tényezőt ki lehet iktatni - de mi a helyzet a „karantén office” idején, amikor még ha vannak is szabályok, az életünk fenekestül felfordul? Kápolnás Vera, az Office at Home alapítója, tanácsadó, tréner válaszolt a kérdéseinkre.
2020 márciusának idusán egyik reggel arra ébredtem, hogy a világ megváltozott, a magyarországi esélyegyenlőség szűk gyermekcipőben feszengő vízhólyagos lába átlépett az össztársadalmi esélytelenség egyformán szorító csizmájába.
2020 márciusának idusán egyik reggel arra ébredtem, hogy a világ megváltozott, a magyarországi esélyegyenlőség szűk gyermekcipőben feszengő vízhólyagos lába átlépett az össztársadalmi esélytelenség egyformán szorító csizmájába.
Groteszk és abszurd módon, a koronavírus járvány rettenetes társadalmi hatása a részleges kijárási korlátozással és egyéb megszorító intézkedésekkel az ép emberek esélyegyenlőségének rovására megnyirbálta az életszínvonalukat, így soha nem látott módon csökkentette az ép és a sérült emberek közötti esélyegyenlőségi rést.
Különböző informatikai cégek szívesen telepítenek olyan szoftvert a beosztottak gépére, amelyik segít szemmel tartani a munkavállalót a home office idején is. Vannak, akik elzárkóznak ettől, mert ez a megoldás ellentétben áll a cégkultúrával – vannak azonban olyanok, akik más, akár rafináltabbnak hitt megoldásokat alkalmaznak.
Különböző informatikai cégek szívesen telepítenek olyan szoftvert a beosztottak gépére, amelyik segít szemmel tartani a munkavállalót a home office idején is.
Amikor a tanácsadó nem az ügyfélnél van és nem a kollégáival egyeztet, többnyire egyedül dolgozik: ír, olvas, az ablakon bámul kifele és közben gondolkodik. A tanácsadói munka előnye, hogy magam osztom be az időmet. Ez egyben felelősséggel is jár, nem szabad elúsznom.
Amikor koncentráltan szeretnénk valamivel foglalkozni, segít bennünket, ha van valamiféle külső keret.
Néhány hete egy tízéves szegedi diáklány, Szin Jázmin nagyszerű helyezést ért el a Németországban megrendezett mentális matematika junior-Európa-bajnokságon, ahol – más feladatok mellett – fejben kellett húszjegyű számokat összeszorozni és köbgyököt vonni.
Néhány hete egy tízéves szegedi diáklány, Szin Jázmin nagyszerű helyezést ért el a Németországban megrendezett mentális matematika junior-Európa-bajnokságon, ahol – más feladatok mellett – fejben kellett húszjegyű számokat összeszorozni és köbgyököt vonni.
A polgári vagy modern társadalom egyik fontos jellemzője (volt) a munkahely és az otthon szétválasztása, a meghatározott időkeretben zajló munka. A szabadúszó-jellegű munkavégzés, illetve az informatikai eszközök használatának tömegessé válásával a határok elmosódnak a munkahely és az otthon között – ezt a folyamatot gyorsítja fel a jelenlegi világjárvány. De voltaképpen kinek jó a home office?
Néhány évvel ezelőtt több nagyvállalati vezető kifejezetten rosszallotta, amikor valamelyik kolléga egy napot „homeoffice”-ban akart tölteni. Az idézőjel arra utal, hogy a vezető csalást, trükköt feltételezett, azt hitte, a munkavállaló a nyugodtabb munkakörülményekre való hivatkozással meg akarja úszni a munkavégzést.
Időről időre vállalok egy forintért szervezetfejlesztést non-profit szervezeteknek, melyek olyan célért küzdenek, amivel azonosulni tudok. Ezzel nem vagyok egyedül, számos tanácsadó könyvel, tervez, tréningel hasonló szervezeteknek, ám a siker nem jön automatikusan.
Sok tanácsadó panaszkodik, hogy szívét-lelkét kiteszi, nem kér egy fillért sem, a folyamat mégis megakad, pedig az adott civil szervezet igencsak rá lenne szorulva arra a szolgáltatásra, amit egyébként a piacon csak igen borsos áron vásárolhatnak meg. Az elmúlt két évtizedben számos olyan úgynevezett "pro bono" projekt haláltusáját néztem végig, melyet egy nagyvállalat nyújtott kisebb non-profit szervezetnek társadalmi felelősségvállalástól hajtva. A civilekkel lenne baj? Rossz időket élünk? Egyik sem: az érdekeltség megteremtése a siker kulcsa.
