Ami az életben jó, törekvésre érdemes, önmagában való cél, vagy egyszerűen a vágy tárgya, azt értéknek szoktuk nevezni.
Minden emberi élet számára vannak értékek és értékes célok - viszont egyre kevésbé tudjuk megmondani, hogy mi az, ami mindenki számára és megkérdőjelezhetetlenül érték. A szeretet? A pénz? A hírnév? A szabadság?
Ki a rendes ember? A kérdés könnyűnek tűnik, de ha lesz merszünk mélyebben belegondolni, rögvest kiderül, hogy pokoli mélység tárul fel előttünk.
A „rendes emberről” minden család kialakít egy narratívát - ez a mitikus alak hús-vér valójában nem létezik, de szelleme legendaként körülöleli a felnövekvő generációkat. Eredjünk a nyomába – kutakodjon ki-ki önmagában. Hogyan fejeznéd be, Kedves Olvasóm, ezeket a mondatokat? "Anyám szerint az a rendes ember, aki…" - "Apám azt tartja/tartotta rendes embernek, aki…" - "A mi családunk szerint akkor vagy rendes ember, ha…"
Megfogalmazhatjuk tehát, milyen a kórosan nárcisztikus személyiség prototípusa, és így kijelölhetünk neki egy szektort a személyiségzavarok képzeletbeli, sokdimenziós erdejében – azaz mátrixában.
A különböző osztályozó rendszerek elég sikeresen írják le a lényeget, a nagyzásosságtól az irigységig, az arroganciától a feljogosítottság tudatáig, az empátiahiánytól a kizsákmányolásig, az üresség érzésétől a szörnyű unalomig, a gyászra való képtelenségtől a megbánás hiányáig. Amikor azonban hús-vér emberekkel találkozunk és megpróbáljuk megismerni őket, elkezdenek senki máshoz nem hasonlítani a szemünkben. Intim közelségben ugyanis senki sem kategória, mindenki ember. Maga a megismerő személy is alakítja a képet.
Az irracionalizmus az ember természetes irtózása az igazságtól, mely olyan sokrétű és annyira homályos, hogy világosan semmit sem lehet belőle látni.
A globális vírusjárványra adott reakciók valóságos aranybányát jelentenek azoknak, akik az esztelen nézetek és képzetek iránti fogékonyságot akarják tanulmányozni. A vírusjárvány során tapasztalt jelenségek egyben azt is jól mutatják, hogy a bizonyítékokat nélkülöző állítások kritikátlan elfogadása együtt jár a bizonyítható, tudományosan igazolt állítások elutasításával. A hiszékenység kéz a kézben jár a hitetlenséggel – bár a vizsgálatok azt mutatják, hogy témája válogatja...
Tamaki Saito japán pszichiáter a kilencvenes évek elején szerezte szakképesítését. Már ekkor is megdöbbentő volt számára, hogy néhány év leforgása alatt középosztálybeli japán szülők tömegei fordultak hozzá azzal a panasszal, hogy 15 év körüli, többnyire fiú gyermekük az iskolát abbahagyva éjszakai életmódra állt át, és szobáját immár hónapok, sőt évek óta nem hajlandó elhagyni.1
Az akár évtizedekig is elhúzódó, súlyos szociális izolációval járó állapotot, az ezzel járó sajátos viselkedést – és az ebben „szenvedőket” – a japánok hikikomorinak nevezik, melynek jelentése: „elzárva lenni”. A japán társadalmat sújtó jelenséget, ha úgy tetszik, japán depressziónak is nevezhetnénk, mert a hikikomorik tulajdonságai nagymértékben a nyugati országokban ismert depresszió tüneteihez hasonlóak: szociális izoláció és fóbia, szorongás, lehangoltság, bűntudat, önvádlás, a leromlott hangulattól vezérelt (holothym) gondolkodás, kognitív negatív szűrők a gondolkodásban.
A pszichológiában létezik egy általam nagyon kedvelt szókapcsolat, a Fontos Másik. A Fontos Másik (vagy Másikak) olyan releváns személyek az életünkben, akik tartósan meghatározóak számunkra, az ő reflexióik, tekintetük tükrében vagyunk biztonságban, alakulunk és formálódunk. Számít a véleményük
Ahhoz, hogy egy nőnek egészséges önbizalma, stabil identitása és megfelelő önbecsülése legyen, elengedhetetlen az apától kapott értékelés és elismerés.
A rejtett bántalmazást különösen nehéz érthetővé tenni a külvilág számára. A bántalmazó higgadt szavaira ugyanis a bántalmazott gyakran kétségbeeséssel és haraggal reagál.
A rejtett bántalmazást különösen nehéz érthetővé tenni a külvilág számára. A bántalmazó higgadt szavaira ugyanis a bántalmazott gyakran kétségbeeséssel és haraggal reagál. A laikus szemlélőnek nem áll rendelkezésére a valóságot átvilágító röntgen, amely feltárná, hogy ami a felszínen selyemsál, az belül szögesdrót. Hogy a bántalmazót hidegen hagyják a tények, mert saját, kényelmes, önkényes, testreszabott „tényeket” alkalmaz. Ez az áldozatnak sem mindig teljesen világos, össze van zavarodva – bár néha megengedi magának, hogy tisztán lásson.
Mindenki által ismert lélektani alapigazság, hogy a gyermekkori élmények, tapasztalatok – legyenek pozitívak vagy negatívak – jelentősen befolyásolják az ember egész további életét.
Mindenki által ismert lélektani alapigazság, hogy a gyermekkori élmények, tapasztalatok – legyenek pozitívak vagy negatívak – jelentősen befolyásolják az ember egész további életét. Ráadásul nemcsak a személyiségfejlődést érintő következményekről van szó; az új kutatások egyre több területen mutatják ki a boldog vagy boldogtalan gyermekkor hatásait. Ezzel kapcsolatban felmerül a nagy kérdés: a lassan másfél éve tartó világjárvány vajon milyen nyomot hagy majd a mostani gyerekek életén?
