Évtizedek óta tudjuk, hogy a média által sulykolt szépségideál kedvezőtlenül hat a saját testünkkel való elégedettségre, és ebből adódóan önértékelésünkre, lelki közérzetünkre.
Évtizedek óta tudjuk, hogy a média által sulykolt szépségideál kedvezőtlenül hat a saját testünkkel való elégedettségre, és ebből adódóan önértékelésünkre, lelki közérzetünkre.
A kérdőívvel a hagyományos, az eltérő szerkezetű és a különleges igényű (ADHD, autista, sérült, SNI-s stb.) gyermekek családjainak igényeire egyaránt kíváncsiak vagyunk.
A kérdőívvel a hagyományos, az eltérő szerkezetű és a különleges igényű (ADHD, autista, sérült, SNI-s stb.) gyermekek családjainak igényeire egyaránt kíváncsiak vagyunk.
Jó vagy rossz, ha egy gyerek „kütyüzik”, vagyis digitális eszközöket használ (pl. tablet, telefon, PC, laptop)?
Ha egy kisgyermek azt látja, hogy a szülőnek a biztonságot a mobilja jelenti, akkor hiába mondja neki anya vagy apa, hogy ne kütyüzzön, valószínűleg ő is nagyon akarja majd azt a jót, ami a szülőnek is jó.
Elengedhetetlen, hogy az elvált szülők ne ellenséget, vetélytársat lássanak egymásban, hanem a gyerekük másik teljes értékű szülőjét, aki ugyanúgy képes gondoskodni a gyermekről és ellátni őt...
„Próbálná ki először az a felnőtt, aki kitalálta!”, „Szegény gyereket teljesen szétszakítják, sehol sincs otthon”. Ilyen és ehhez hasonló kritikákkal, kétségekkel találhatják szembe magukat azok a szülők, akik váláskor a váltott elhelyezés modelljét választják a gyermekeikkel való kapcsolattartás kialakítására. Valóban ilyen kegyetlen egy gyereknek, ha szülei szétköltözése után ugyanannyi időt tölt apával és anyával?
Annyira szeretnénk mindent (a valóságot, az igazságot a világról, másokról, sőt önmagunkról is) tudni, minden „titkot” megismerni! Vagy mégsem?
Hogyan is állunk a „valósággal”? Miért szeretünk néha olyasmiben hinni, aminek kétes a valóságtartalma?
A rázott baba szindróma ma már a gyermekbántalmazás egyik formájának tekinthető, amely súlyos, az életminőséget radikálisan rontó, vissza nem fordítható tüneteket okozhat.
„Repül a babaaaa!” Legtöbbünk látott már e felkiáltással magasba emelt, meglepett arcú babát boldog kispapával, nagypapával. A csecsemő megnevettetésére, a sírás elodázására tökéletes a csikizés, a pocakra adott „vicces puszik” sora, így a kicsi kacaja hamar kicsikarható. A cumisüveg-ciciztetés mellett, helyett a vigasztalhatatlanul síró baba esetében is gyakran használatos praktika az arcára fújás, csikizés – néhány szülőnél pedig a „megrázás” is. Utóbbi talán sokak számára meghökkentőnek tűnik, ezért említsünk egy példát!
A boldogságra és a beteljesülésre is (hosszan) fennmaradó állapotként tekintünk. De mi a helyzet az apró, minket váratlanul meglepő és ezzel mosolyra fakasztó boldogsággal, mi okoz nekünk örömet? Ezt a kérdést tette fel fogyasztóinak az idén 90 éves Medve sajt – a beérkezett válaszok elemzésében Ráskó Eszter pszichológus volt segítségükre.
Mik azok az események, történetek, amik olyan örömforrást jelentenek, amihez nem feltétlenül kell megnyerni a lottó ötöst - egyszóval: apróságok, amik boldoggá tesznek? Erre volt kíváncsi a felmérés. A kutatást 2000 fős mintán végezték, a célcsoportot 18-59 éves nők és férfiak alkották. A minta a főbb demográfiai változók mentén – mint a nem, az életkor, a végzettség, a településtípus és az országon belüli régiók – reprezentatív volt.
