Jelenlegi hely

Lelki egészség

Nem létező ismerősök

A mai világban, ahol a szoros, együtt élő közösségek már jó ideje felbomlottak – hiszen már nem feltételei a túlélésnek, mint az őskorban, – és az emberek néhány fős családokban, vagy éppen magányosan élnek, itt állunk a kőkorszakból örökölt lelkünkkel. Azokkal a pszichés reflexekkel, amelyek azt sugallják, hogy a közösségből kiszakítva élni rossz és szorongató; az embernek a lelki nyugalomhoz, biztonságérzethez társas kapcsolatokra van szüksége.

Mindannyiunknak jó néhány közeli ismerőse van: nemcsak a nevüket és a foglalkozásukat tudjuk, hanem azt is, hogy ki a párjuk, hány gyereket nevelnek, hol voltak nyaralni, minek örülnek, és mi az, ami éppen bántja őket. Közülük azonban sokakat csak mi ismerünk, nekik még arról sincs tudomásuk, hogy mi a világon vagyunk.

Megpecsételt mondatok...

Szerző: 

A megpecsételt mondatok az önértékelést, az énképet támadják, ezért lesznek maradandók. A hétköznapokban látszólag elsüllyednek, valójában azonban bármikor aktiválódhatnak... A sosem felejthető mondatok sokszor olyan támadások, amiket a rivalizációs düh, a féltékenység, az irigység vezérel… A hirtelen felbukkanó negatív érzelem olyan információ, ami – ha valóban ellentmond a hétköznapokban megélteknek – felülírhatja az addigi párkapcsolati „szabályokat”. 

Vannak mondatok, melyek bármily régen hangzottak el, évtizedekkel később is mérnöki pontossággal felidézhetők. Nem merülnek el a felejtés áramában, hanem a fájdalmas – és csak hosszú érzelmi munkával feldolgozható „listán” maradnak. Olykor nincs is tudatos emléknyom, ami mindennap emlékeztetne rájuk, ám érzelmileg feszült helyzetben egyszer csak előbukkannak. Érintetlenül…

Csendre ítélve

Szerző: 

A csend meghalt, s egy kongó lyuk maradt a helyén, melyben mindig akad valami zaj. Lassan csupán romantikus illúzió egy mély csend igazi lehetősége és megélése. 

A csendtől való menekülés végül azt eredményezi, hogy elidegenedünk önmagunktól. Frázisokkal, népszerű szlogenekkel, idézetekkel töltjük meg azt az űrt, amit saját lelkünk nem-meghallgatása eredményezett.

Határtalan határok – avagy a nemet mondás művészete

Szerző: 

Talán kijelenthetjük, hogy a legtöbb családban gyakran felmerül a kérdés: mikor mondjunk nemet a gyermeknek? 

Saját tapasztalataim szerint leginkább a számítógépezés, Playstation- illetve mobiltelefon-használat kérdéskörét érinti leginkább ez a bizonytalanság. A szülők gyakran dilemmáznak azon, vajon mikor jön el a pont, amikor nemet kell mondani. Mi jelzi ezt?

Konfliktusok márpedig vannak

Valakinek meg kell mondania, mi hogy legyen…
Szerző: 

Gyakran az az érzésem, hogy egyre több olyan felnőtt és gyerek vesz körül, akik azzal az elvárással élnek, hogy nekik sok minden jár, amiért nem kell tenniük semmit, nem kell tekintettel lenniük senkire. 

A folyamatos distresszt átélő gyermek túlérzékeny, impulzív, egocentrikus lesz, akit állandó vészreakciók, tehetetlen düh jellemeznek – olyan, mintha folyamatos harckészültségben lenne.

Mit tesz velünk a stressz?

A krónikus stressz hatása idegrendszerünkre

Túlzás lenne azt mondani, hogy minden betegség alapja a krónikus stressz, de kutatások által is igazolt tény, hogy a krónikus stressz a szervezet minden sejtjét érinti. 

A tartós stressz olyan „diszharmónia”, amelyben felborulnak a biológiai rendszereink - hormon- és immunrendszerünk egyszerűen „kicsúszik” az egészséges idegrendszeri szabályozás alól.

Ragaszkodó macskák

Cikkek: 

A macskáknak hatalmas a rajongótáboruk, világszerte legalább annyian tartanak társállatként cicát, mint kutyát. De vajon a macskák is annyira odavannak az emberekért? 

E tekintetben megosztott a közvélekedés, van, aki állítja, a vonzalom kölcsönös, míg mások úgy vélik, a macskák nagyon független lények, akiknek igazából nincs is szükségük az emberre, legfeljebb annyiban, hogy elfogadják tőle az élelmet, melyet egyébként az őket megillető hódolat természetes jelének tekintenek.

Oldalak

Feliratkozás Lelki egészség csatornájára