Fogott már diétába azért, hogy egészségesebben éljen és leadjon pár kilót, de kezdeti lendülete alábbhagyott, mert nem tudott ellenállni az édességek és a finom, de hizlaló ételek csábításának? Rácsodálkozott már arra, hogy a mai tinédzserek mintha hozzánőttek volna a számítógépükhöz és az internethez, ahol intenzív virtuális társasági életet élnek, de csak ritkán mennek át a barátaikhoz? És arra, hogy miért száll fel az emberek többsége a tömött villamosra akkor is, amikor száz méterrel mögötte jön egy másik, amin bőven van hely? 

Azok számára, akik felnőtt fejjel érték meg a rendszerváltást, bizonyára ismerős a „másként gondolkodó” kifejezés. A 80-as évek vége felé ugyanis az akkor hatalmon lévő politikai elit előszeretettel használta az ellenzéki személyek „árnyalt” megnevezésére, ezzel is kifejezve a diktatúra egye puhuló jellegét. Persze míg a politikusok az emberek között keresik és azonosítják a másként gondolkodókat, egy viselkedéskutató számára ők nem igazán közöttünk, emberek között, hanem körülöttünk, az állatvilágban vannak.

A genetikai kutatások nemrég váratlan felfedezést tettek az ember és egyéb élőlények hasonlóságáról. Kiderült, hogy a humán génállomány a gyümölcslégyétől mindössze 40 százalékban, a tehénétől 20, az egérétől 10, legközelebbi állati rokonunktól, a csimpánztól pedig csupán 1,2 százalékban különbözik. Tehát sokkal jobban hasonlítunk az állatokra, mint amennyire különbözünk tőlük.