Hogy is mondta Mérei Ferenc tanár úr? „Ahol untatnak, onnan menekülj! Mert vagy te nem vagy még érett arra, amiről szó van, vagy nem jól mondják el neked. Mert a világ nem unalmas! Mert az ember nem unalmas!"
Az ember úgyis csak azt építi bele tudatvilágába, ami megragadja, amire épp akkor és épp ott szüksége van.
Vajon lehet-e boldogabb egy gyerek, mint az, akit folyton dicsérnek? Igen. Az a gyerek, akit nem dicsérnek, nem szidnak, de mindig optimális – vagyis lehetőségeinek és a tanulási fázisának megfelelő – ingereket és visszajelzést kap. Az a gyerek lesz sikeres, aki megtapasztalja, hogy minden tettének következménye van.
Vajon lehet-e boldogabb egy gyerek, mint az, akit folyton dicsérnek? Igen. Az a gyerek, akit nem dicsérnek, nem szidnak, de mindig optimális ingereket és visszajelzést kap.
Hogyan lehet már az első iskolai években valódi sikerélménnyé tenni a tanulást? Az iskola első évei jelentősen meghatározzák a tanuláshoz való viszonyunkat s ezzel kapcsolatos énképünket, ezért fontos, hogy a gyermekeknek már az iskoláskor küszöbén legyen tanulással kapcsolatos sikerélményük.
Hogyan lehet már az első iskolai években valódi sikerélménnyé tenni a tanulást?
A Magyar Templeton Program fő célja a magyar (magyarországi és határon túli) kivételes kognitív tehetségek fejlesztése és támogatása. A program kétszáz 10-19 éves feltörekvő tehetség és száz 20-29 éves már alkotó fiatal számára nyújt kivételes fejlődési lehetőséget. Ők a Magyar Junior Templeton Fellow-k.
A kreatív gyerek egy osztályban nagyon idegesítő tud lenni. Képes másként látni a dolgokat, mint a többiek (vagy mint a tanár), olyan kérdéseket tesz fel, amelyek váratlanul érik a pedagógust – és amelyekre talán nem is olyan könnyű megtalálni a választ.
Nyilvánvaló, hogy szükség van néhány alapvető változásra annak érdekében, hogy tanulni és tanítani egyaránt öröm legyen.
Tudjuk-e mikor és hogyan kellene fellépni az iskolai erőszak ellen? Nehezíti a feladatot az is, hogy maga a jelenség sok esetben rejtett marad, mert az áldozat – megfélemlített gyermek lévén – nem tud megszólalni, vagy nem halljuk meg a hangját.
Mi ebben a mi felelősségünk, – s vajon szülőként, pedagógusként, segítő szakemberként – tisztában vagyunk-e azzal, mi történik a gyermekkel, aki áldozatul esik egy ilyen megfélemlítési kampánynak?
Minden ember információkra nyitott rendszerrel születik, agyunkat a környezetben szerzett tapasztalatok töltik fel. A tanulás hatékonnyá és sikeressé tehet, ezért fontos, hogy mit gondolunk a tanulásról és tanításról, és főleg, hogy ebből a gyerekeinknek mekkora „nyeresége” származik.
A kisgyereket nem kell tanítani, úgyis tanul – és jobban, mint ha tanítanánk. Viszont érdemes kiszolgálni az érdeklődését, mert így lesz a leghatékonyabb a fejlődése.
„,Mint a macskakaparás, olyan ez a füzet! Írj már végre rendesen!” – hányszor hallani szülőtől, pedagógustól ilyen és hasonló felszólításokat. A gyerek pedig ír, másol, átír-ráír, próbálkozik, mindenáron „rendes” akar lenni, mégsem lesz a tojásból kör, mégsem maradnak a betűk a vonalak között, s egyre csak sokasodnak a pacák a tiszta füzetlapokon. De milyen is az elvárható rendes írás?
A rendezetlen füzet láttán a szülő legtöbbször számon kér, elmarasztal, rosszabb esetben szidalmaz. Kérdés nélkül.
