A pszichológiában létezik egy általam nagyon kedvelt szókapcsolat, a Fontos Másik. A Fontos Másik (vagy Másikak) olyan releváns személyek az életünkben, akik tartósan meghatározóak számunkra, az ő reflexióik, tekintetük tükrében vagyunk biztonságban, alakulunk és formálódunk. Számít a véleményük
Ahhoz, hogy egy nőnek egészséges önbizalma, stabil identitása és megfelelő önbecsülése legyen, elengedhetetlen az apától kapott értékelés és elismerés.
Mindenki által ismert lélektani alapigazság, hogy a gyermekkori élmények, tapasztalatok – legyenek pozitívak vagy negatívak – jelentősen befolyásolják az ember egész további életét.
Mindenki által ismert lélektani alapigazság, hogy a gyermekkori élmények, tapasztalatok – legyenek pozitívak vagy negatívak – jelentősen befolyásolják az ember egész további életét. Ráadásul nemcsak a személyiségfejlődést érintő következményekről van szó; az új kutatások egyre több területen mutatják ki a boldog vagy boldogtalan gyermekkor hatásait. Ezzel kapcsolatban felmerül a nagy kérdés: a lassan másfél éve tartó világjárvány vajon milyen nyomot hagy majd a mostani gyerekek életén?
Úgy tanítja meg a programozást az érdeklődők számára, hogy közben az érintettek szociális készségei is formálódnak.
A Skool legújabb programjával arra vállalkozik, hogy megkönnyítse az autista gyermekekkel élő családok mindennapjait. Mindezt úgy, hogy a kódolást és a játékon keresztüli tanulást hívja segítségül. Az alapítvány Spectry nevű, ősszel induló, ingyenes webes platformját teljes mértékben az érintett gyermekek és szüleik igényeihez fogja igazítani, és úgy tanítja meg a programozást az érdeklődők számára, hogy közben az érintettek szociális készségei is formálódnak.
Amikor az első karantén és otthontanulás kezdődött, azt hittem „nekem ez semmi”.
Amikor az első karantén és otthontanulás kezdődött, azt hittem „nekem ez semmi”, hiszen Indiában fél évig már egyszer végig csináltam, két nehezen tanuló figyelemzavaros, autista gyerekkel, úgy, hogy a fiam értelmi fogyatékos is és folyton mindennel ellenkezik, hát még a tanulással. Indiában, ahol a körülmények is rosszabbak voltak és csak magamra számíthattam. Aztán telt-múlt az idő és az itthoni itthon tanulás kezdett mégiscsak fárasztóvá válni. Pedig mi teljesen covid zónán kívül élünk. Részben, mert nincs TV-nk és nem hallgatunk híreket.
Vajon mikor van nagyobb esélye annak, hogy egy diák 5-ös osztályzatot kap a dolgozatára: (a) amikor sokat tanul rá, vagy (b) amikor keveset? És melyik diákot gondoljuk okosabbnak: aki (a) kevés tanulással 5-öst kap, vagy amelyik (b) sokat készült, és így szerzett 5-öst? Amennyiben Ön mindkét kérdésre az (a) választ gondolja helyesnek, nemcsak hogy egyetért a legtöbb ember (és így pedagógus) véleményével, de egyszeriben annak a diáknak a helyében is találja magát, aki azzal a nehéz helyzettel szembesül, hogy tanuljon-e a közelgő dolgozatra, vagy ne.
Valószínűleg kevesen vitatkoznának azzal a kijelentéssel, hogy az iskola időnként rendkívül fenyegető közeg a diákok számára. Képességeiket mind tanáraik, mind társaik előtt demonstrálniuk kell, ezzel pedig kockáztatják, hogy tehetségtelennek, sőt butának bélyegzik őket. Értelemszerűen a legjobbnak látják ezt elkerülni. A gond az, hogy a fentiekhez hasonló nehéz döntési helyzetekkel szembesülve (ezek nem is feltétlenül tudatosulnak) a diákok gyakran olyan „megoldásokat” választanak, amik a megfigyelő (szülő vagy tanár) számára igen problémásak.
Szűk pesti utcán találkoztam velük, a fiatal anyukával és 3-4 éves forma kisfiával. Amikor beértem őket, talán már az anya utolsó próbálkozásának voltam fültanúja, hogy békésen megoldja a számára nehéz helyzetet.
Szűk pesti utcán találkoztam velük, a fiatal anyukával és 3-4 éves forma kisfiával - amikor beértem őket, talán már az anya utolsó próbálkozásának voltam fültanúja, hogy békésen megoldja a számára nehéz helyzetet. Ezt hallottam:
– …és fogd meg a kezemet, hogy megvédj, mert én félek.
A kisfiú azonnal nyújtotta a kezét és rémülten pillantott fel rá:
– Miért félsz?
– Mert én lány vagyok, és tudod, a lányok…
Volt még további magyarázat is, amit már nem hallottam, mert megelőztem őket, de a kisfiú ijedt arcocskájára és a mama elégedettségére jól emlékszem.
Alaptézis, hogy a szülő mindig megvigasztalja, megöleli s megnyugtatja síró gyermekét. Bármi áron! – tartja a magát jó szülőnek vélő - 21. századi nő és férfi.
Mert mindenki a legjobbat akarja gyermekének, ez elvitathatatlan – ám mindennek ellenére a veszteség, a gyász szocializációs mintáinak közvetítésekor sokan elkövetik azt hibát, mellyel nemcsak rossz példát mutatnak gyermeküknek, hanem minden jószándékuk ellenére meggátolják veszteségélmény-feldolgozási képességének fokról fokra történő fejlődését és megalapozódását is.
