Jelenlegi hely
Fejlődéslélektan
Legyetek (mindig) jók?
Nárcisztikus szülők gyerekei – az anya szerepe
Szerző:
A gyermek fájdalmasan korán szembesül azzal, hogy nem lehet olyan, amilyen lenni tud...
A nárcisztikus szülő a gyermekére mint önmaga meghosszabbítására, személyisége „kihelyezett tagozatára” tekint, nem veszi tudomásul önállóságát, úgy érzi, a másik viselkedése mindig minősítő módon vonatkozik őrá. Vagyis, ahogy a gyermek éppen tesz, viselkedik, az őt, az ő szülői kvalitásait, kapacitásait minősíti. Ha például az anya nem tudja kellő hatékonysággal és kellő gyorsasággal megnyugtatni a bőgő gyereket, akkor ő nem jó anya, még erre sem jó, s néhány ilyen alkalom után megtelik feszültséggel a kapcsolat.
MIPSZICSKE – Gyakorlati útmutató szülőknek
Szorong az iskolától – hogyan segítsünk gyermekünknek?
Szerző:
Cikkek:
Az iskolába járás elutasítása régebben többé-kevésbé az iskolakerülés szinonimája volt, és leginkább az utcán lógó, vagy a szobájukban egész nap videójátékokat játszó gyerekek képét idézte.
Fontos megértenünk, hogy az iskolába járás elutasítása nem ugyanaz, mint az iskolakerülés. Ilyenkor nem az iskolán kívüli szórakozás csábítása vezérli a gyerekeket, hanem az iskola iránti ellenállás, aminek számtalan oka lehet. Közismert néven a jelenséget iskolafóbiának is hívják. Egyszer-egyszer persze mindenki ellenáll az iskolába járásnak, de ez a viselkedés már olyan szélsőséges eset, ami valódi problémákat okoz a gyermek számára. Az iskolafóbiát számos tényező különbözteti meg az iskolakerüléstől.
Pszichológus az iskolában
Szerző:
Cikkek:
Egyszer régen, még pályakezdő iskolapszichológus koromban egy pedagógus beküldött hozzám két gyereket, és azt üzente, csináljak velük valamit, mert kibírhatatlanok.
Elbeszélgetve a két kamasz fiúval, azt tapasztaltam, hogy ott, az én kis szobámban, ebben az elfogadó, nyugodt helyzetben koruknak megfelelően, normálisan reagálnak, a beszélgetés közepétől kezdve már kifejezetten értelmesen és együttműködően viselkedtek velem. Megbeszéltük, hogy mi történt, és hogy milyen volna a kívánatos viselkedés az osztályban (amit egyébként pontosan tudtak), beszéltünk arról, milyen nehéz nekik néha betartani a szabályokat – és hogy látják ennek a negatív következményeit is. Aztán visszamentek a terembe.
Az elég jó örökbefogadó szülő
Szerző:
Cikkek:
Amikor valaki szülővé válik, számtalan kapaszkodót kap, hogyan is lehet belőle elég jó szülő. Elég jó, hisz Bettelheim írásai óta tudjuk, hogy nem kell a tökéletességre törekednünk.
Inkább az fontos, hogy mi magunk találjuk meg a saját megoldásainkat – így válunk majd elég jó szülőjévé gyermekeinknek. Bár a legtöbb tanácsadói forrás a szülők saját, belső ösztönös megoldásmódjait helyezi előtérbe, egy gyermekét váró pár nemcsak a rengeteg szakkönyvből, hanem az őket körülvevő, jó gyakorlattal rendelkező családtagoktól, barátoktól is sok hasznos tanácsot gyűjthet be arra vonatkozóan, hogyan is kell, hogyan lehet a szülőséget „jól csinálni”.
A test emlékezete
Szerző:
A testünkhöz való viszony, a testünkről kialakított kép legszemélyesebb, legintimebb tapasztalásunk.
A pszichoterápiától sokan a test élménytartományának feltárását, a saját testhez való viszonyulás javítását, a testséma korrigálását, a nem verbális önkifejező viselkedés tudatosítását és a test örömszerző képességének visszaállítását várják. Freud egyik korai követője, Wilhelm Reich munkássága nyomán a pszichoterápiák világában egyre inkább fókuszba kerül a testélmény, a test megéléséhez köthető tudatos és a tudatból kiszorított tapasztalások, a testképzetek világa – vagyis a test tudattalana.
Nagyi, a szuperhős
Egy humán „rejtély” evolúciós magyarázata
Szerző:
Miként lehet az, hogy a nők fogamzóképességük megszűnése után még évtizedekig aktív életet élnek, holott ez a jelenség más fajoknál ismeretlen? A csimpánz-nőstény például termékeny marad élete végéig – ami egyben azt is jelenti, hogy ennél a fajnál a menopauza a közelgő halál jele.
A nagymamák kulcsfontosságú szerepet játszanak az unokák fizikai és pszichés jóllétét – és végső soron túlélését – illetően.
A „zugtanuló”
Szerző:
Cikkek:
Vajon mikor van nagyobb esélye annak, hogy egy diák 5-ös osztályzatot kap a dolgozatára: (a) amikor sokat tanul rá, vagy (b) amikor keveset? És melyik diákot gondoljuk okosabbnak: aki (a) kevés tanulással 5-öst kap, vagy amelyik (b) sokat készült, és így szerzett 5-öst? Amennyiben Ön mindkét kérdésre az (a) választ gondolja helyesnek, nemcsak hogy egyetért a legtöbb ember (és így pedagógus) véleményével, de egyszeriben annak a diáknak a helyében is találja magát, aki azzal a nehéz helyzettel szembesül, hogy tanuljon-e a közelgő dolgozatra, vagy ne.
Valószínűleg kevesen vitatkoznának azzal a kijelentéssel, hogy az iskola időnként rendkívül fenyegető közeg a diákok számára. Képességeiket mind tanáraik, mind társaik előtt demonstrálniuk kell, ezzel pedig kockáztatják, hogy tehetségtelennek, sőt butának bélyegzik őket. Értelemszerűen a legjobbnak látják ezt elkerülni. A gond az, hogy a fentiekhez hasonló nehéz döntési helyzetekkel szembesülve (ezek nem is feltétlenül tudatosulnak) a diákok gyakran olyan „megoldásokat” választanak, amik a megfigyelő (szülő vagy tanár) számára igen problémásak.
Új ovi, új iskola
Mit jelezhet a csecsemősírás?
Oldalak
