Jelenlegi hely

Család

Mindenért az anya a hibás?

„Elég jó” és „elég rossz szülők” – a terápia tükrében

 A terápia nem pótolhatja a gyerekkori anyai/szülői gondoskodást, nem is törekedhet erre.

Sokszor előfordul, hogy az életük sok területén jól teljesítő nők és férfiak anyjukhoz, szüleikhez való kapcsolata érzelmileg még későbbi felnőtt korukban is meghatározza az életüket, egyéb kapcsolódásaikat. Az lenne a furcsa, ha ez másképp lenne, hiszen anyánk életünk végéig érzelmileg meghatározó szerepet tölt be az életünkben. Ám azon a boldogságunk múlhat, hogy ez gúzsba köt-e minket, korlátozza-e függetlenségünk megélését.  

Share

Nagyi, a szuperhős

Egy humán „rejtély” evolúciós magyarázata

Miként lehet az, hogy a nők fogamzóképességük megszűnése után még évtizedekig aktív életet élnek, holott ez a jelenség más fajoknál ismeretlen? A csimpánz-nőstény például termékeny marad élete végéig – ami egyben azt is jelenti, hogy ennél a fajnál a menopauza a közelgő halál jele.

A nagymamák kulcsfontosságú szerepet játszanak az unokák fizikai és pszichés jóllétét – és végső soron túlélését – illetően. 

Share

A rendes ember mítosza

Szerző: 

Ki a rendes ember? A kérdés könnyűnek tűnik, de ha lesz merszünk mélyebben belegondolni, rögvest kiderül, hogy pokoli mélység tárul fel előttünk. 

A „rendes emberről” minden család kialakít egy narratívát - ez a mitikus alak hús-vér valójában nem létezik, de szelleme legendaként körülöleli a felnövekvő generációkat. Eredjünk a nyomába – kutakodjon ki-ki önmagában. Hogyan fejeznéd be, Kedves Olvasóm, ezeket a mondatokat? "Anyám szerint az a rendes ember, aki…" - "Apám azt tartja/tartotta rendes embernek, aki…" - "A mi családunk szerint akkor vagy rendes ember, ha…"

Share

Ne bántsátok a hikikomorit!

Tamaki Saito japán pszichiáter a kilencvenes évek elején szerezte szakképesítését. Már ekkor is megdöbbentő volt számára, hogy néhány év leforgása alatt középosztálybeli japán szülők tömegei fordultak hozzá azzal a panasszal, hogy 15 év körüli, többnyire fiú gyermekük az iskolát abbahagyva éjszakai életmódra állt át, és szobáját immár hónapok, sőt évek óta nem hajlandó elhagyni.1

Az akár évtizedekig is elhúzódó, súlyos szociális izolációval járó állapotot, az ezzel járó sajátos viselkedést – és az ebben „szenvedőket” – a japánok hikikomorinak nevezik, melynek jelentése: „elzárva lenni”. A japán társadalmat sújtó jelenséget, ha úgy tetszik, japán depressziónak is nevezhetnénk, mert a hikikomorik tulajdonságai nagymértékben a nyugati országokban ismert depresszió tüneteihez hasonlóak: szociális izoláció és fóbia, szorongás, lehangoltság, bűntudat, önvádlás, a leromlott hangulattól vezérelt (holothym) gondolkodás, kognitív negatív szűrők a gondolkodásban.

Share

Apák és lányaik

A pszichológiában létezik egy általam nagyon kedvelt szókapcsolat, a Fontos Másik. A Fontos Másik (vagy Másikak) olyan releváns személyek az életünkben, akik tartósan meghatározóak számunkra, az ő reflexióik, tekintetük tükrében vagyunk biztonságban, alakulunk és formálódunk. Számít a véleményük

Ahhoz, hogy egy nőnek egészséges önbizalma, stabil identitása és megfelelő önbecsülése legyen, elengedhetetlen az apától kapott értékelés és elismerés.

Share

Hello Spectry! Átkódoljuk az autista gyermekek világát

Úgy tanítja meg a programozást az érdeklődők számára, hogy közben az érintettek szociális készségei is formálódnak.

A Skool legújabb programjával arra vállalkozik, hogy megkönnyítse az autista gyermekekkel élő családok mindennapjait. Mindezt úgy, hogy a kódolást és a játékon keresztüli tanulást hívja segítségül. Az alapítvány Spectry nevű, ősszel induló, ingyenes webes platformját teljes mértékben az érintett gyermekek és szüleik igényeihez fogja igazítani, és úgy tanítja meg a programozást az érdeklődők számára, hogy közben az érintettek szociális készségei is formálódnak.

Share

Az egyik fülemen be… és a másikon is!

Testvérkonfliktusok

Vannak olyan élethelyzetek, amikor nem rohanunk egyből ügyvédhez vagy pszichológushoz, de mégis szükségünk lenne segítségre. 

A hétköznapjainkat megkeserítő vitás helyzeteket sokszor magunk próbáljuk megoldani – több-kevesebb sikerrel. Mit tehetünk például akkor, ha testvérünkkel van konfliktusunk? Általában csak legyintünk: „De hát minden testvér veszekszik!” Talán még a társadalom megítélése is ebben erősít minket: mintha a testvérek erre a dinamikára lennének hivatottak. Előfordul, hogy hónapokig vagy akár évekig nyugtatjuk magunkat ezzel a mondattal, meg hát mégiscsak a testvérünk, úgy igazán szakítani sem lehet egymással.

Share

Ha egyszer vége lesz…

Szerző: 

Szinte mindenki ezekkel a szavakkal kezdi a mondatot, amikor terveiről, álmairól, a jövőről   beszél. De hogyan éljük meg ezt az időszakot, milyen nyomokat hagy majd – vagy hagyott már eddig is – a pandémia?

Hogyan kerülhetjük el, hogy úrrá legyen rajtunk a reménytelenség, az aggodalom? Mit tanácsolnak szakembereink?

Tari Annamária 

pszichoanalitikus, pszichoterapeuta

Share

Oldalak

Feliratkozás Család csatornájára