Inkább az fontos, hogy mi magunk találjuk meg a saját megoldásainkat – így válunk majd elég jó szülőjévé gyermekeinknek. Bár a legtöbb tanácsadói forrás a szülők saját, belső ösztönös megoldásmódjait helyezi előtérbe, egy gyermekét váró pár nemcsak a rengeteg szakkönyvből, hanem az őket körülvevő, jó gyakorlattal rendelkező családtagoktól, barátoktól is sok hasznos tanácsot gyűjthet be arra vonatkozóan, hogyan is kell, hogyan lehet a szülőséget „jól csinálni”.

Sokszor előfordul, hogy az életük sok területén jól teljesítő nők és férfiak anyjukhoz, szüleikhez való kapcsolata érzelmileg még későbbi felnőtt korukban is meghatározza az életüket, egyéb kapcsolódásaikat. Az lenne a furcsa, ha ez másképp lenne, hiszen anyánk életünk végéig érzelmileg meghatározó szerepet tölt be az életünkben. Ám azon a boldogságunk múlhat, hogy ez gúzsba köt-e minket, korlátozza-e függetlenségünk megélését.  

Az akár évtizedekig is elhúzódó, súlyos szociális izolációval járó állapotot, az ezzel járó sajátos viselkedést – és az ebben „szenvedőket” – a japánok hikikomorinak nevezik, melynek jelentése: „elzárva lenni”. A japán társadalmat sújtó jelenséget, ha úgy tetszik, japán depressziónak is nevezhetnénk, mert a hikikomorik tulajdonságai nagymértékben a nyugati országokban ismert depresszió tüneteihez hasonlóak: szociális izoláció és fóbia, szorongás, lehangoltság, bűntudat, önvádlás, a leromlott hangulattól vezérelt (holothym) gondolkodás, kognitív negatív szűrők a gondolkodásban.

A Skool legújabb programjával arra vállalkozik, hogy megkönnyítse az autista gyermekekkel élő családok mindennapjait. Mindezt úgy, hogy a kódolást és a játékon keresztüli tanulást hívja segítségül. Az alapítvány Spectry nevű, ősszel induló, ingyenes webes platformját teljes mértékben az érintett gyermekek és szüleik igényeihez fogja igazítani, és úgy tanítja meg a programozást az érdeklődők számára, hogy közben az érintettek szociális készségei is formálódnak.