A lelki gondokat nemcsak a testi adottságokkal való elégedetlenség okozhatja! Vannak, akik ruházatuk és hajviseletük miatt érzik kellemetlenül magukat, mert társaik ezekért gúnyolják őket.
A lelki gondokat nemcsak a testi adottságokkal való elégedetlenség okozhatja! Vannak, akik ruházatuk és hajviseletük miatt érzik kellemetlenül magukat, mert társaik ezekért gúnyolják őket.
A párkapcsolatok olykor rejtélyesnek tűnő okokból futnak zátonyra. Bejáratott kapcsolatban élő, összeszokott emberek új – akár a korábbinál jobb – élethelyzetbe kerülnek, és ettől egyszerre minden megváltozik.
A harmónia elillan, s a két ember már nem érti meg egymást, egyre inkább sodródnak a szétválás felé. Mi történik ilyenkor, és mit lehet tenni a kapcsolat megmentéséért?
Kivel vagyok én összezárva?!
„Minden bajom okozója az anyám!” – gyakran hallani ezt a mondatot felháborodott barátnőnk, ismerősünk szájából, és ilyenkor óhatatlanul felmerül: lehet-e mindenért a szüleinket felelőssé tenni?
Amennyiben egy gyerek életéből hiányzik a feltétel nélküli, biztonságot nyújtó időszak, elképzelhető, hogy egész életében ezt a meg nem kapott, de folyamatosan vágyott állapotot fogja keresni barátságaiban, párkapcsolataiban. Hajlamos lesz arra, hogy függő, kiszolgáltatott helyzetekbe kerüljön, csak azért, hogy egy kis biztonságot, melegséget kapjon – sokszor méltatlan helyzetekbe hozva magát kergeti a reményt, hogy egyszer felnőttként majd megkaphatja azt, amit gyerekként nélkülöznie kellett. A fájdalmas és elfogadhatatlan tény azonban az, hogy ez soha nem fog megtörténni…
Jó vagy rossz, ha egy gyerek „kütyüzik”, vagyis digitális eszközöket használ (pl. tablet, telefon, PC, laptop)?
Ha egy kisgyermek azt látja, hogy a szülőnek a biztonságot a mobilja jelenti, akkor hiába mondja neki anya vagy apa, hogy ne kütyüzzön, valószínűleg ő is nagyon akarja majd azt a jót, ami a szülőnek is jó.
Elengedhetetlen, hogy az elvált szülők ne ellenséget, vetélytársat lássanak egymásban, hanem a gyerekük másik teljes értékű szülőjét, aki ugyanúgy képes gondoskodni a gyermekről és ellátni őt...
„Próbálná ki először az a felnőtt, aki kitalálta!”, „Szegény gyereket teljesen szétszakítják, sehol sincs otthon”. Ilyen és ehhez hasonló kritikákkal, kétségekkel találhatják szembe magukat azok a szülők, akik váláskor a váltott elhelyezés modelljét választják a gyermekeikkel való kapcsolattartás kialakítására. Valóban ilyen kegyetlen egy gyereknek, ha szülei szétköltözése után ugyanannyi időt tölt apával és anyával?
A rázott baba szindróma ma már a gyermekbántalmazás egyik formájának tekinthető, amely súlyos, az életminőséget radikálisan rontó, vissza nem fordítható tüneteket okozhat.
„Repül a babaaaa!” Legtöbbünk látott már e felkiáltással magasba emelt, meglepett arcú babát boldog kispapával, nagypapával. A csecsemő megnevettetésére, a sírás elodázására tökéletes a csikizés, a pocakra adott „vicces puszik” sora, így a kicsi kacaja hamar kicsikarható. A cumisüveg-ciciztetés mellett, helyett a vigasztalhatatlanul síró baba esetében is gyakran használatos praktika az arcára fújás, csikizés – néhány szülőnél pedig a „megrázás” is. Utóbbi talán sokak számára meghökkentőnek tűnik, ezért említsünk egy példát!
Aggasztó mértékben nő a családi otthonban élő, lélektani szempontból gyerekpozícióban maradó harmincasok-húszasok száma.
Ha valaki mindig megmondja, hogy a gyereke mit és hogyan tegyen, akkor nem az önállósodás útján indítja el, hanem megtartja egy olyan, érzelmileg infantilis munkamódban, amit biológiai életkora valójában már jócskán túlhaladott...
Hogyan találjuk meg az „énerőnket”? Mire jó ez, és hogyan segít át a mostani helyzethez hasonló időszakokon, úgy hogy ne csak túléljünk, hanem megéljük az apró örömöket? Tari Annamária pszichoanalitikussal beszélgetünk.
Hogyan éltük meg az utóbbi időszakot, sikerült jól hozzászokni a helyzethez? Nem nagyon lehetett mást csinálni, mint elfogadni és alkalmazkodni. Ez egy tanulási folyamat: a megváltozott külső körülményekhez kellett alkalmazkodni. Az emberek nagy hányadánál ez nem volt zökkenőmentes, nem simult az addig megélt életükhöz. Normális életünkben a hétköznapi problémák sokszor elfedődnek, mivel egy család napi több órán keresztül külön van egymástól. De ebben az otthoni korlátozós állapotban viszont a családtagok hirtelen egész nap szembejöttek velünk a lakásban.
