Jelenlegi hely

A jó apa pénzt keres, míg anya babázik?

a kötődést és szenzitív odafordulást segítő hormonális változások az apákban is végbemennek

Miközben a gyermekek vágynak arra, hogy minőségi érzelmi kapcsolatot alakítsanak ki apjukkal, társadalmi szinten valahogy mégis az anyát tekintjük elsődleges gondozónak 

Szerző: 

Nem túl régóta dolgozom iskolában és családsegítőben pszichológusként, mégis, szinte azonnal világossá vált, hogy az apák mennyire fontos szerepet töltenek be gyermekeik lelki fejlődésében. Többnyire az apai bevonódás hiánya szembeötlő. Miközben a gyermekek vágynak arra, hogy minőségi érzelmi kapcsolatot alakítsanak ki apjukkal, társadalmi szinten valahogy mégis az anyát tekintjük elsődleges gondozónak. Az apáknál elfogadjuk, ha családfenntartókként otthon inkább pihenésre vágynak a gyermekkel töltött idő helyett. Lehet, hogy szemléletváltásra van szükségünk…

Az apai szerep

Korszakonként és kultúránként mást jelent apának lenni. Voltak már az apák mindenható pátriárka, erkölcsi iránytű, kenyérkereső, férfi példakép, sőt az anyával egyenértékű gondozó szerepben is a történelem folyamán. Azt, hogy az apa mint egyén melyik szerepet tekinti magára érvényesnek, számos tényező befolyásolja, amelyek közül sok a megélt tapasztalatokból táplálkozik. Ezek eredhetnek hozott családi mintákból, óvodából, iskolából, munkából, de a partner, vagy épp a társadalom elvárásaiból is. Utóbbit tükrözik hazánkban a családok helyzetének könnyítését célzó politikai intézkedések, amelyek nagyban meghatározzák, melyik szülő mennyire tud aktív résztvevőjévé válni a család életének.

Segítség a családnak

A Magyar Államkincstár leírása alapján minden kereső anya igénybe vehet szülés után 24 hét szabadságot, ebből 2 hét kötelező (az apák 5 napot vehetnek ki). Ez alatt igényelhet Csecsemőgondozási díjat (CSED), amelynek összege 2021 júliusa óta a naptári napi jövedelem 100 százalékából számítandó. A vér szerinti apa csak abban az esetben veheti igénybe a támogatást, ha az anya meghalt, ha egészségi állapota miatt igazoltan kikerült a háztartásból, vagy ha megszűnik a felügyeleti joga. Természetesen az anya jelenléte, amennyiben szoptat, rendkívül fontos a gyermek számára, de érdekes adalék, hogy a csecsemőgondozási díj az örökbefogadásnál is elsősorban az anyát illeti meg, csak a feltüntetett feltételek esetén veheti igénybe az örökbefogadó apa.

A díjazásra csak az a szülő jogosult, aki annak időtartama alatt nem végez keresőtevékenységet. Aki az első félévben keresőtevékenységet folytat, vagy a gyermeket napközbeni ellátást biztosító intézményben helyezi el, a Gyermekgondozást segítő ellátás (GYES) igénybevételétől is elesik. Mind a CSED, mind a GYES hatalmas segítség a bővülő családnak – ám ha élnek vele, az azt jelenti, hogy miközben az apa dolgozik, az anya otthon marad a csecsemővel, és legalább fél évig nem folytathat keresőtevékenységet. Ez olyan családi felosztáshoz vezethet, amelyben az egyik fél, jelen esetben az apa több erőforrást termel a család részére, a család fejévé válik, és kevésbé vesz részt a csecsemő gondozásában. Mindez azt jelenti, hogy – legalább a szülést követő fél évben – a családi szerepek a magyar családok többségénél a hagyományos családmodellt követik. S általában ez később is megmarad…

Számos kutatás mutatott rá arra, hogy bár a nők egyre növekvő mértékben vesznek részt a munkaerőpiacon, ami növeli a családi kasszához való pénzügyi hozzájárulásukat, még mindig másodlagos keresőknek számítanak. Bérük általában alacsonyabb, mint partnerüké, és kereseti erejük nem feltétlenül biztosítja a megfelelő erőforrásokat a kapcsolatban. Ezáltal az anya visszatérése a munka világába sokszor nem jelenti a családi feladatok újrafelosztását. Kialakul a „második műszak”, amikor továbbra is az anya végzi az otthoni teendőket – munka után. Az apa szerepe tehát továbbra is a család fenntartása, és bár az anya is dolgozik, az ő feladata marad a háztartás és a gyerekek ellátása. Holott az apai gondozás, az egészséges apa-gyermek kötődés számos kutatás szerint meghatározó a gyermek fejlődése szempontjából.

 

Mi a helyzet az apa-gyermek kapcsolattal?

A fejlődéslélektani kutatásokban a nyolcvanas évektől kezdve a bevonódó, gondozó apák kapták a főszerepet. Az eredmények meglepően egységesek voltak. A hagyományos – kenyérkereső apából és gondozó anyából álló – családokból   érkezőkhöz  képest az apjukkal meleg, szerető kapcsolatot ápoló gyermekek magasabb empátiát és jobb kognitív képességeket mutattak. Kevésbé gondolkodtak nemi sztereotípiák mentén, és inkább hitték, hogy ők, nem pedig kontrollálhatatlan külső tényezők irányítják az életüket. Michael Lamb, a fejlődéslélektan ma is aktív kutatója szerint ezek a különbségek több okra vezethetők vissza. Először is, ha a szülők sem a klasszikus, nemi szerepeik szerinti felosztást követik, a gyermek sem fogja. Másodszor, a kognitív előny onnan származhat, hogy a bevonódó apa mellett általában egy gondozó anya is jelen van, így a gyermek két szülőtől kap ingereket, melyek fejlesztik gondolkodási képességeit. Harmadszor, a szülők boldogabbak és a kapcsolatukkal is elégedettebbek, ha megosztják feladataikat. A bevonódó apa közelebb kerülhet gyermekéhez, az anyának pedig jut ideje magára. Mivel a család egy rendszer, a szülők elégedettsége a gyermekre is kihat.

Modernebb kutatások az apai empátia pozitív hatásait hangsúlyozzák. Ehhez először érdemes tisztázni, mi is az empátia. Alfred Adler úgy fogalmazott, hogy „empatizálni valakivel annyi, mint látni a szemével, hallani a fülével és érezni a szívével” – és tényleg ennyi.

Eyal Abraham, a Columbia Egyetem professzora és munkatársai longitudinális kutatásukban bizonyították, hogy ha az apa empatikus a kisgyermekkel, az később, 5 éves korban jobb érzelemszabályozáshoz vezet. Az empatikus apa érzékenyen reagál gyermeke megnyilvánulásaira, esetleges problémáira, ez pedig rendkívül jelentős szerepet játszik a biztonságos apa-gyermek kötődés kialakulásában.

Ugyanígy az empátia számos kutatás szerint hozzájárul a szülők közötti kiegyensúlyozott  kapcsolathoz is. A romantikus kapcsolat minőségének javítása érdekében a párterápia egyes megközelítései is gyakran fókuszálnak az empátiára, amely tehát elengedhetetlen készség a jó szülővé és jó társsá váláshoz egyaránt. Szerencsére fejleszthető is…

Apa is lehet empatikus?

Az apai empátia a tudományos világban csak a közelmúltban kapott figyelmet. Ennek egyik oka az empátiás készség terén a férfiak és nők között feltételezett különbségben keresendő. Az, hogy ez mennyire a társas hatások és mennyire a nemi eltérések következménye, még nem „lejátszott meccs”. Az azonban biztos, hogy mind az apákban, mind az anyákban a gyermek születésétől számított 6-8 hétben meghatározó hormonális és agyi változások mennek végbe, s empatikusabbá válnak. Ez az időszak a szóbeli kommunikáció hiánya miatt kritikusnak számít a csecsemő szükségleteinek felismerése és kezelése szempontjából, így itt van a legnagyobb szükség és lehetőség az empátia fejlődésére.

Abraham egy kutatásában elsődleges gondozó anyák és apák hormonális és agyi változásait figyelte. Eredményei azt mutatják, hogy a kötődést és szenzitív odafordulást segítő hormonális változások az apákban is végbemennek, az empátiás agyi aktiváció is erősödik – csakúgy, mint az anyákban. A változás azoknál az apáknál a legerősebb, akik aktívan részt vesznek a csecsemő ellátásában. Amikor napi rendszerességgel gondozzák, ugyanúgy ráhangolódnak, ugyanolyan  érzékenyek a csecsemő jelzéseire, mint az anyák. Ebből arra következtethetünk, hogy a hormonális változás ugyan  „megágyaz” az apai empátiának, de a gondozói magatartás mélyíti el igazán. . Az apa és a csecsemő között leginkább a fizikai kontaktus a meghatározó. Egy másik kutatás eredménye alapján ugyanis azok az apák, akik a szülés után aktívan részt vesznek a gondozási tevékenységekben, táplálják az újszülöttet vagy segítenek a szoptatásban, inkább mutatnak kötődő magatartást, például a csecsemőt a kezükben úgy helyezik el, hogy lássák az arcát, illetve gyakrabban beszélgetnek a babával.

Mit mutat saját kutatásunk?

Online kutatásunk során 41 apa empátiás készségét mértük fel első gyermekük születése előtt, majd a születés után 2-3 hónappal. Feltevésünk az volt, hogy az empátia fejlődésében nem önmagában a születés, hanem a csecsemő gondozása lehet a kulcstényező.. Ezt úgy tudtuk mérni, hogy a gyermek születése előtt arról kérdeztük az apukákat, szerintük milyen gyakran kellene egy apának részt vennie különböző gondozói tevékenységekben, mint például a fürdetés, a pelus cseréje, vagy épp a babával való játék. Később pedig arra voltunk kíváncsiak, mennyire aktívan kapcsolódnak be ezekbe a feladatokba. Bár a felsoroltak elég változatos tevékenységek, a rájuk adott válaszokat együttesen, a gyermekkel töltött idő, a vele való foglalkozás mutatójaként kezeltük, hisz a cél annak felmérése volt, ki mennyi időt tölt a kisded mellett.

Eredményeink alapján azok az apukák, akik eredetileg fontosnak tartották, hogy bevonódjanak a csecsemő gondozásába, és aktívan részt is vesznek abban, valóban magasabb empátiát mutatnak. Azoknál az apáknál azonban, akik nem tartották fontos apai feladatnak a gondozást, de később mégis részt vesznek benne,  csökken az empátia. Sok oka lehet ennek, de azt nem nehéz elképzelni, hogy ha ezt kényszernek élik meg, akkor a baba jelzéseit sem nyitottan, empatikus odafordulással, inkább jelentős stresszforrásként kezelik.

 

Itt kezdődik a mi felelősségünk. Mert a gyermeknek szüksége van az egészséges kötődésre mindkét szülővel. Tehát mielőbb meg kell kezdenünk a szemléletformálást. Az egyén hozzáállása ugyanis, ahogy arról már szó volt, a megélt tapasztalatokból táplálkozik – és ezek a tapasztalatok jöhetnek az iskolából, a családból, a partnertől. Ha a családpolitikai intézkedések nem is teszik lehetővé, hogy a fiúk és férfiak felismerjék, milyen meghatározó az apai szerep, a pedagógusok, a pszichológusok, a szülők és az élettársak segíthetnek ebben.

 

Skoda

Share

Ez is érdekelhet

Ha egy gyors felmérést készítenénk arról, hogy ez az időszak kinél mekkora szorongással jár, láthatnánk, hogy a karácsonyi kivilágítással együtt a szorongás és...

A „KELL” szülő környezetében nincs lazulás, kikapcsolódás, nincs szórakozás, ott csak feladatok vannak.

Lehet-e konfliktusok, balhék nélkül felnőni? Lehet-e csendesen átvészelni a serdülőkort úgy, hogy sem a gyerek, sem a család nem tépázódik meg benne?

A nárcisztikus szülő a gyermekére mint önmaga meghosszabbítására, személyisége „kihelyezett tagozatára” tekint, nem v

Ma közel 23 ezer gyermek él állami gondoskodásban. További 140 ezer gyereket bármikor elvehetnek a szüleitől.

Inkább az fontos, hogy mi magunk találjuk meg a saját megoldásainkat – így válunk majd elég jó szülőjévé gyermekeinkn