Az elmúlt hetekben "átszakadt a gát", és szinte naponta jelentkezik egy-egy úszó, aki volt edzője elfogadhatatlan módszereiről, esetenként abúzusról megjelenő beszámolóival borzolja a kedélyeket. Az úszósport meghatározó alakjai döntöttek úgy, hogy más trénerrel folytatják. A váltásról érkező híreket igazán az emelte reflektorfénybe, hogy a leváltott edzők hosszú évekig dolgoztak együtt  ezekkel a sportolókkal, akik pályafutásuk legnagyobb sikereit köszönhették volt mesterüknek.  Az eseményekre reagálva a Magyar Úszó Szövetség elnöke egy rádióinterjúban így fogalmazott: „mindig az idősebbnek kell ráhangolódnia a fiatalra, ők nem fognak bennünket (idősebbeket) megérteni”...

Gyakran tapasztalom, hogy a hozzám forduló sportolók és edzőjük közötti kommunikáció minimális – vagy még ezt a szintet sem éri el... Amikor arról kérdezem a sportolót, hogy szerinte az edzőjének mi a véleménye róla és a teljesítményéről, az esetek többségében csak zavart pislogás a válasz. Ennél is kényelmetlenebb a helyzet, amikor a sportoló azt a feladatot kapja, hogy kérjen visszajelzést az edzőtől a teljesítményével kapcsolatban. „Nem merek.” „Nálunk ez nem szokás.” „Mi nem szoktunk az edzővel beszélgetni” – érkeznek a meglehetősen szégyenlősen előadott válaszok.

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2021. 6. számában olvasható