Jelenlegi hely

A stílus maga a… mi is?

Állásinterjúra érdemes úgy öltözni, mintha az ember már abban a munkakörben dolgozna, amire pályázik

Létezik egyáltalán olyan helyzet, ahol a megjelenés, a stílus nem számít? Ha létezne, aligha volna globálisan évi 1.900.000.000.000 dolláros iparág a ruhák és cipők kereskedelme…

Emlékszem, mekkora felzúdulást keltett a kétezres évek elején egy zenekritika, melyben a szerző egy világhírű zongorista koncertjét értékelve a művész külsejét is elemezte: „A hasán arany óralánc, amit biztos nem azért szerelt oda, hogy megnézze időnként, hány óra van, hanem valami világot és ízlést akart kijelölni vele”.
A kritikusnak felrótták, hogy tiszteletlen, ráadásul szakmaiatlan is, mert egy koncerten a fellépő külseje nem számít. Nos – létezik egyáltalán olyan helyzet, ahol a megjelenés, a stílus nem számít? Ha létezne, aligha volna globálisan évi 1.900.000.000.000 dolláros iparág a ruhák és cipők kereskedelme…

Személyiségre szabva

Ha tetszik, ha nem, megjelenésünkkel, ruházatunkkal egyfolytában üzeneteket küldünk magunkról mindenkinek, aki csak lát bennünket. Az üzenet tartalma a történelem során változott, régen az öltözetből jó eséllyel ki lehetett olvasni a társadalmi osztályt, a foglalkozást, sőt még a lakóhelyet is. Mára viszont, a globalizációnak és a társadalmi tagozódás fellazulásának köszönhetően a ruha inkább a személyiség kifejezőjévé vált.

Vannak, akik megkülönböztetik, sőt szembeállítják egymással a stílust és a divatot. Ebben a megkülönböztetésben a stílus az a mód, ahogyan a számtalan lehetőség közül kiválogatjuk a nekünk tetsző, hozzánk illő dolgokat. Ilyen értelemben a stílus belülről fakad, viszonylag állandó, bár képes a fejlődésre, és valami lényegi dolgot tükröz. Ezzel szemben a divat az egyéntől független, külső hatás, mely a felszínt, a látványt érinti, és nagyon gyorsan változik. Természetesen az éles elkülönítés nem állja meg a helyét, hiszen a divatnak számtalan irányzata van, és már ahhoz is egyéni stílus kell, hogy valaki eldöntse, ezek közül melyiket követi. Az már más kérdés, hogy sikerül-e a személyiségéhez illő divatcikkeket választania, olyanokat, melyek azt hirdetik, amit ő üzenni szeretne.

Néha viszont nem a ránk valóban jellemző személyiségvonásokat kell sugallnunk, hanem azokat, amiket elvárnak tőlünk. Bizonyára sokan emlékeznek Saint-Exupéry A kis herceg című könyvéből a török tudósra, aki felfedezett egy kisbolygót, de ezt senki nem hitte el neki, mert népviseletben számolt be róla. Később, fölöttébb elegáns öltönyt viselve megismételte az előadását, „és ezúttal egyet is értett vele mindenki”. Saint-Exupéry ironikus története telitalálat, és ma is érvényes: a kutatások szerint az öltönyt viselő férfiakat, illetve az ennek megfelelő, hivatalos, formális ruhában megjelenő nőket az emberek tekintélyesebbnek, hozzáértőbbnek, viszont távolságtartóbbnak gondolják. Ezért – például a pénzügyi világban – az állásinterjúra érdemes úgy öltözni, mintha az ember már abban a munkakörben dolgozna, amire pályázik. Így a jelölt nemcsak komolyabbnak és profibbnak tűnik, de a felvételiztetők könnyebben el tudják képzelni őt a megcélzott állásban.

A piros ruha rejtélye

Igaz, hogy a piros ruha fokozza a nők vonzerejét? Vagy ez csak legenda? A téma ismert kutatója, Daniela Niesta Kayser egyik kísérletében a résztvevőknek – akik mind férfiak voltak –  azt mondta, a kutatásban az online párbeszédeket imitálják. Mutatott a kísérlet alanyának egy fényképet a feltételezett beszélgetőpartnerről, aki egy nő volt, majd átadott 24 kártyát, mindegyiken egy-egy kérdéssel. Ezek között semlegesek („Honnan jöttél?”) és egészen intimek is voltak („Mit kell tennie egy pasinak ahhoz, hogy felfigyelj rá egy bárban?”). A résztvevőknek a sorozatból öt kérdést kellett kiválasztaniuk, melyet feltennének partnerüknek. A kísérlet minden résztvevővel ugyanúgy zajlott, egy dolgot kivéve: az esetek felében a képen látható nő piros blúzt viselt, a többi alkalommal azonban zöldet. A hatás nem maradt el, ugyanis azok a férfiak, akik azt hitték, egy piros blúzos nővel beszélgetnek majd, jóval intimebb kérdéseket választottak… A kísérlet egy másik változatában a férfi résztvevőknek azt mondták, rövidesen személyesen beszélgetni fognak a bemutatott fotón látható – piros vagy kék blúzt viselő – nővel, aki mindjárt itt lesz. Megmutatták, hol fog ülni a hölgy, és arra kérték a kísérlet alanyát, addig is hozzon magának egy széket. Természetesen ezután nem következett semmiféle beszélgetés, viszont a kutatók lemérték, a résztvevők milyen messze tették le a saját széküket a nő feltételezett ülőhelyétől. Talán már sejthető, hogy aki piros ruhás hölgyre számított, lényegesen közelebb húzta a székét.

És vajon a nők kihasználják a vörös vonzerőt? Daniela Niesta Kayser egy következő kísérletre női egyetemi hallgatókat hívott be, és az email­ben elküldte nekik annak a „munkatársnak” a fotóját, akit majd keresniük kell. Ez az esetek felében egy kifejezetten jóképű fiatalember volt, máskor viszont egy sokkal kevésbé vonzó férfi. A lányok bejöttek a laborba, a kutatók lefényképezték őket, és ezzel a kísérlet véget is ért, mert Kayser csak arra volt kíváncsi, ki visel valamilyen piros ruhadarabot. Nos, azoknak a nőknek, akik a jóképű férfira számítottak, 57 százaléka vett föl valami pirosat, azok közül viszont, akik a nem megnyerő férfihoz jöttek, mindössze 16 százalék.

A piros ruhák különleges hatása valószínűleg evolúciós eredetű, ugyanis az emberszabású majmok nőstényeinél a tüszőérés fázisában a vérerek kitágulnak, és a bőr az arc körül, a mellkason és a nemi szervek táján pirossá válik. Ez a termékenység jele, ami a hímek számára különösen fontos. Úgy tűnik, a piros szín üzenete nem függ divattól, stílustól, koroktól, de még fajtól sem.

Dopamin viselet

Az imént szó volt róla, hogy ha valaki öltönyt vesz fel, a többiek más személyiségvonásokat tulajdonítanak neki, mint ha farmer volna rajta. Furcsa kérdés: az ember önmagát is másnak érzi attól függően, hogy milyen ruhát visel? A kutatások szerint a válasz határozott igen. Például egy kísérletben a résztvevők felét arra kérték, öltönyben jöjjenek, a többieket pedig, hogy hétköznapi, kényelmes ruházatban. Mindenkit megkértek, készítsen önjellemzést oly módon, hogy egy listáról kiválasztja azokat a tulajdonságokat, amelyeket érvényesnek tart önmagára. A két csoport önjellemzései észrevehetően eltértek egymástól: az öltönyösök azt emelték ki, hogy képzettek és precízek, az egyszerű ruhát viselők lazának és toleránsnak írták le magukat. Egy másik, sokszor idézett kutatásban jobb eredményt értek el a figyelmi feladatokban azok, akikre fehér laboratóriumi köpenyt adtak, mint azok, akik nem viseltek köpenyt. S ami még különösebb, azok, akik úgy tudták, orvosi köpenyt vettek fel, jobban teljesítettek, mint azok, akik ugyanazt a köpenyt viselték, de azt mondták nekik, hogy ezt festők hordják.

Mindebben semmi „misztikus” nincsen, nem változunk meg a ruhák hatására, csak személyiségünk más oldala kerül előtérbe. Az ember viselkedését, szemléletét nem nehéz egy kis előhangolással átállítani. Például fegyver közelében agresszívabbá válunk, ha pedig párizsi sanzonok szólnak, úgy érezzük, nagyobb kedvünk van francia bort inni, mint, mondjuk, ausztrált.

A ruhák is betölthetnek efféle előhangoló szerepet, és ezt ki is használhatjuk, például arra, hogy egy kicsit javítsunk a hangulatunkon. A dopamin viselet – angolul dopamine dressing – azt a gyakorlatot vagy szemléletet jelenti, mely szerint az embernek nem kell töprengenie, aggódnia, egyszerűen csak vásárolja meg és viselje azokat a ruhákat, melyekről úgy érzi, hogy boldoggá teszik. Általában az élénk színeket szokták társítani ehhez a fajta öltözködéshez, de ez nem szabály, a lényeg, hogy az ember azokat a ruhákat viselje, amelyekről úgy érzi, vidámabbá, magabiztosabbá teszik – amelyek dopamin „boldogsághormont” szabadítanak fel az agyában. Lehet, hogy a pandémia idején egyre többen használják közérzetjavításra az öltözködést, ugyanis egy friss amerikai felmérés szerint 2021-ben a millenniumi nemzedék tagjai – a 25-40 évesek – 47,8 százalékkal több élénk színű ruhát vásároltak, mint 2020-ban.

Divat a Covid után

Megváltozott-e az emberek szemlélete a világjárvány hatására, és ha igen, ez tükröződik-e majd a divatban? Jelenleg egyik kérdésre sincs biztos válasz, hiszen a pandémia még nem ért véget teljesen, ám a divatra szakosodott pszichológusok már találgatnak. Egyikük, Shakaila Forbes-Bell szerint felgyorsul az irodai ruhák szigorának oldódása. A karantén alatt, amíg nem lehetett társasági eseményekre, étterembe vagy színházba járni, az egész napot otthon töltő, otthonról dolgozó emberek hozzászoktak a kényelmes szabadidőruhákhoz, és valószínűleg már nem is akarnak teljesen visszaállni a régi stílusra. Miután Jennifer Aniston és Jodie Foster is pizsamára emlékeztető öltözékben jelent meg a tévében egy-egy díj­átadás kapcsán, felmerült a gondolat, hogy a jövő divatjában szerepet kaphatnak a nyilvános viseletre szánt, emelt szinten tervezett és kivitelezett otthoni ruhák. Csodálatos lenne, ha néhány év múlva már csak ennyi maradna velünk a világjárványból.

A keddek energiája, a családi minták, a kérdezés bátorsága és a piros szín hatalma

Takács Nórával, a Hogyan legyek jó nő? felületek megálmodójával beszélgettünk

Vajon van-e a hét napjainak egyedi, csak arra a napra jellemző varázsa, mit lehet profitálni a modellszakmában egy állandóan költöző családból, fontos-e az autó színe?  Ezekről a kérdésekről, valamint a fiatalok stílusáról is beszélgettünk az immár 220 000 követőt is meghaladó, Hogyan legyek jó nő? Facebook-oldalt jegyző Takács Nórával.

Nóra hisz a „napok mágiájában”: nem véletlenül indította el 2015-ben a Csinos kedd nevű kezdeményezést.  Arra buzdítja követőit, hogy igenis merjünk bátrak lenni a hét szürke eminenciásának – és talán a legunalmasabbnak – számító keddi napon, amikor még szinte elérhetetlenül  távolinak  érezzük a következő péntek estét vagy szombat délelőttöt. Öltözzünk elegáns ruhába, s ne feledkezzünk meg a sminkről sem. Az ötletet egyébként egy újságcikkből merítette: súlyos betegséget állapítottak meg egy – azóta már szerencsére jobban lévő – hölgynél, aki a kórházi kezelésekre és a vizsgálatokra mindig különleges ruhákban és tökéletes sminkben érkezett, hogy ettől magabiztosabbnak és nőiesebbnek érezze magát. Az eredetileg csupán egy hónapra tervezett Csinos kedd azóta is él, számtalan hölgy csatlakozott a közösséghez, akik egymást inspirálják a keddi szettekről beküldött fotókkal.

Az elszántság, a kitartás egyébként is meghatározó Nóra életében: büszkén meséli, hogy ezeket az értékeket otthonról hozta, tanító édesanyjától és katona édesapjától. Gyermekkorában a család többször is költözött az édesapa hivatásából adódó állomásváltások miatt – mind a mai napig rá-rácsodálkozik, hogy a gyerek­évek környezetváltozásaiból milyen sokat tudott profitálni, amikor főiskolai tanulmányai mellett megismerte a professzionális modellszakmát. A Jászberény–Budapest– Szentes–Cegléd „útvonal” remek tanulópályát jelentett Madridhoz, Párizshoz, Szöulhoz, Hamburghoz és Isztambulhoz, ahol nemegyszer hónapokig dolgozott egy-egy modellstúdióban egyedüli magyarként. „A világ bármely pontján ledobnának, feltalálnám magamat” – mondja.

A modellkedést és főiskolai tanulmányait követően két tévécsatornánál is dolgozott, előbb időjósként, majd egy beszélgetős műsort vezetett. A fiatalkori élmények hatása itt is jól érezhető: a gimnáziumi évek jazz­balett fellépései, a folyamatos színpadi jelenlét hihetetlen önbizalmat adtak és adnak mind a mai napig a kamerák előtt. Nevetve említi, hogy a tévés időkben milyen sokat kérdezett. Nagyra tartja a kérdezés bátorságát – egy-egy naivnak tűnő kérdésnél sokkal kellemetlenebbnek érzi a bólogatást.

2011-ben pedig útjára indult a már említett Hogyan legyek jó nő? Facebook-oldal, majd megjelent egy YouTube-csatorna és egy Instagram-oldal is: e felületek ma már közel 300 000 embert érnek el. 

Az utóbbi években Nóra a Škoda márkanagyköveteként is tevékenykedik. Ő maga nőknek a fehér, férfiaknak a fekete autókat javasolná – ezek a színek a maguk egyszerűségében eleganciát sugároznak, ráadásul az autóhoz való öltözködést sem lehet elrontani. Ugyanakkor nem lehet nem észrevenni, hogy ha pár napig piros autóval forgat, sokkal több „közlekedési bókot”, udvariasságot és előzékenységet kap – úgy tűnik, nemcsak ruhák esetében beszélhetünk a piros szín rejtélyéről…  

A közösségi média és a márkanagykövetség mellett rendszeresen tart előadásokat cégeknél, középiskolákban. A fiatalok számára a stílus kapcsán megfogalmazott tanácsa az „örök klasszikus”: a kevesebb néha több. Igyekezzenek majd úgy kialakítani a ruhatárukat, hogy az jó minőségű, klasszikus darabokat tartalmazzon, hiszen ezeket hosszú éveken keresztül tudják majd viselni. 

A „kevesebb néha több” elvét persze nemcsak a fiataloknak szóló tanácsaiban hangoztatja – úgy általában ezt gondolja a stílusról. Gyakran szeret a francia nők stílusára hivatkozni, amit egyfajta attitűdként ír le – egyszerűen tudni kell viselni a ruhát, a sminket, és legalább ennyire fontosnak tartja a helyes étkezést: legyünk ebben is épp olyan önazonosak, mint egy parfüm kiválasztásában.

 

Skoda

Share

Ez is érdekelhet

87 éves korában meghalt Csíkszentmihályi Mihály Széchenyi-díjas pszichológus, aki a boldogság kutatásáról, a flow fog

Van, akinek sikerül megtalálni élete párját (vagy hosszabb időre szóló partnerét), mások azonban bolyonganak az útvesztőben...

Fiatalos, még dolgozó, diplomás hatvanas nő (nevezzük Lilinek) jelent meg a mentálhigiénés tanácsadáson. 

A tökéletességre törekvés lehet motíváló hatású, amíg megmarad a törekvések szintjén.

Okkal feltételezhetnénk, hogy ma egyszerűbb megtalálni azt a bizonyos nagy Őt – a számok azonban mintha mégsem erre utalnának...

A filozófiában kevés a széles körű konszenzus - ezek egyikét azonban már Arisztotelész is megfogalmazta: a tényekkel