Jelenlegi hely

Legyetek (mindig) jók?

Nárcisztikus szülők gyerekei – az anya szerepe
Nem lehet átmenni a szomszédba fölnőni…

A gyermek fájdalmasan korán szembesül azzal, hogy nem lehet olyan, amilyen lenni tud...

A nárcisztikus szülő a gyermekére mint önmaga meghosszabbítására, személyisége „kihelyezett tagozatára” tekint, nem veszi tudomásul önállóságát, úgy érzi, a másik viselkedése mindig minősítő módon vonatkozik őrá. Vagyis, ahogy a gyermek éppen tesz, viselkedik, az őt, az ő szülői kvalitásait, kapacitásait  minősíti. Ha például az anya nem tudja kellő hatékonysággal és kellő gyorsasággal megnyugtatni a bőgő gyereket, akkor ő nem jó anya, még erre sem jó, s néhány ilyen alkalom után megtelik feszültséggel a kapcsolat. Az anya nem lesz ellazult a gyermeke társaságában, azon fog (nagyrészt tudattalanul) fáradozni, hogy egy bizonyos (számára) kényelmes érzelmi egyensúlyt sikerüljön megőrizni, semmin ne boruljon ki a gyerek, akit aggodalmaskodva monitoroz, és a kiborulás első jeleire rettegni kezd (a leértékelődés nagy mumus).

Ehhez idővel alkalmazkodik a gyerek is, aki (szintén javarészt tudattalanul) fölméri, mennyit bír az anya. Illedelmesen nem készül ki az őt frusztráló helyzetekben sem, és kellően jól viselkedik ahhoz, hogy az anya ne távolítsa el őt érzelmileg – hiszen ha az anya nem elég hatékony a megnyugtatásban, akkor leértékelődik, visszavonul a gyerek elől, ami a gyerek számára fenyegető. Így tehát, hogy megőrizze anyja érzelmi elérhetőségét, úgy szabályozza önmagát, hogy bizonyos lelkiállapotok kimaradnak a kapcsolati repertoárból.  A gyermek fájdalmasan korán szembesül azzal, hogy nem lehet olyan, amilyen lenni tud, mert vannak állapotai, amik nem elég, hogy kellemetlenek, de olyankor még el is távolodik tőle az anyja. A jó gyerek tehát nem borul ki, vagy ha ki is borul, „rendesen” viselkedik és – saját érzelmi folytonosságának a kárára – ügyel szépen édesanya törékeny lelki egyensúlyára...

A sok kapcsolati frusztrációt ellensúlyozandó nem ritka, hogy az ilyen anyák gyereke viszonylag korán elkezd kettős életet élni: lesz egy „háztartási használatra”, és egy valódi, a barátokkal, olyanokkal, ahol nem fenyegető az, ha őt „egészben” látják...

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2021. 5. számában olvasható

Share

A Mindennapi Pszichológia
2021. október–novemberi számában
ezekről olvashat:

2021 június–július

  • A tudás hatalom?

  • A nagy Ő nyomában

    „Álom vagy – vagy valóság?

  • „Egyedül maradtam - és most boldogabb vagyok”

  • Megbízom benned, de ugye adsz kódot a telódhoz?!

    „Alacsony önértékelés – kóros féltékenység?!

  • KÖRVONAL – „Valahogy mindig azt érzem, hogy a végén helyükre kerülnek a dolgok”

    „Beszélgetés dr. Tárnok Zsanettel

  • Légy önmagad!

    A Selbst titkai

  • A stílus maga a… mi is?

  • Legyetek (mindig) jók?

    Nárcisztikus szülők gyerekei – az anya szerepe

  • MIPSZICSKE – Gyakorlati útmutató szülőknek!

    „Szorong az iskolától – hogyan segítsünk gyermekünknek?

  • A jól (félre)ismert depresszió

 

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

Adatközlőink a szakítás indokaként egy igen prózai okot neveztek meg; azt, hogy szerelmüktől nem kaptak kódot okostelefonja képernyőzárjának feloldásához.

A tökéletességre törekvés az élet több területén, így a sportban is hasznosnak bizonyulhat.

Amikor hűséges olvasóink kezükbe veszik októberi számunkat, a Főszerkesztő előszava mellett egy új – sokak számára ta

A tökéletességre törekvés lehet motíváló hatású, amíg megmarad a törekvések szintjén.

Milyen folyamatok vezetnek el ahhoz, amikor  a hosszú együttlét utáni szakítást, válást vagy a szeretett fél elveszté

Segítenek élni, túlélni, átélni és megélni az életet, hitet, reményt adnak a mindennapokban.