Jelenlegi hely

Döntsön a tudattalan?

Aludjunk rá egyet?

Egy holland kutatócsoport kísérletsorozata alapján arra a következtetésre jutott, hogy ha fontos kérdésben kell döntést hoznunk, jobb, ha nem gondolkodunk rajta tudatosan. 

Ehelyett azt javasolják, hogy a releváns információk összegyűjtése után ne foglalkozzunk tovább a témával – vagy akár aludjunk is rá egyet –, a válasz nemcsak hogy be fog ugrani, hanem így még jobb döntéseket tudunk hozni, mint ha tudatosan foglalkoznánk vele. Például ha lakásvásárlás előtt állunk – mondják a kutatók – a döntést hagyjuk egyszerűen a tudattalanunkra, mert tudatos gondolkodásunk túl lassú ahhoz, hogy egy ilyen sok információra épülő döntési helyzetben helytálljon.

Tudattalan döntéshozás

Már Freud is azt mondta, hogy csak akkor érdemes figyelembe venni pro és kontra érveket, amikor kisebb jelentőségű döntést hoz az ember – amikor fontos dolgokról van szó, hagyni kell, hogy a döntés először a tudattalanból érkezzen. Viszont amennyire szeretett kategorikus kijelentéseket tenni az emberi psziché működéséről, annál kevésbé támasztotta alá ezeket a tudomány mai elvárásainak megfelelő vizsgálatokkal. Ezt a hiányosságot kívánja pótolni a holland Unconscious Lab kísérletsorozata, mely a nem-tudatos gondolkodás erősségeit vizsgálja.

Az agy teljes kapacitása megközelítőleg 11200000 bit, melyet tudatos gondolkodással maximum másodpercenként 40-60 bites feldolgozási sebességgel tudunk kihasználni. A holland kutatók elképzelése szerint ebből a lassúságból fakadóan a tudatos gondolkodás nem alkalmas bonyolult döntési helyzetek helyes megoldására, ezért logikus lenne megvizsgálni, hogy hatékonyabb-e a tudattalan gondolkodás, melyre nem vonatkozik a tudatos gondolkodás kapacitás-limitációja.

Kutatásaik során azt vizsgálták, hogy komplex döntési helyzetekben a tudatos vagy a tudattalan döntéshozás vezet-e jobb eredményre. A kísérlet egyik változatában a résztvevőknek különböző lakások közül kellett kiválasztaniuk a „legjobbat”, miután az adott lakásról véletlenszerű sorrendben pozitív és negatív információkat olvashattak. Összesen 12 tulajdonságot láthattak a résztvevők: a „legjobb” apartman 8 pozitív és 4 negatív, a „legrosszabb” 8 negatív és 4 pozitív tulajdonsággal rendelkezett. Ezek után a résztvevők egyik csoportjának (tudattalan döntéshozó csoport) egy rövid, a döntéshez nem kapcsolódó feladatot kellett megoldania, majd utána kiválasztani a szerintük „legjobb” lakást. A másik csoport (tudatos döntéshozó csoport) ehelyett három perc gondolkodási idő után választotta ki a „legjobb” lakást. A kísérlet eredménye szerint a tudattalanul döntő csoport kívánatosabbnak értékelte a „jobb” (több pozitív tulajdonsággal rendelkező) lakást, mint a tudatosan döntők.

Az előzőekhez hasonló eredményeket kaptak azokban a kísérleteikben is, melyekben a kísérleti alanyoknak többek között autókról vagy leendő szobatársakról kellett dönteniük, vagy amelyekben klinikusoknak komplex tünetekkel rendelkező betegségeket kellett azonosítaniuk. A kutatók érvelése szerint az eredmények arra engednek következtetni, hogy komplex döntési helyzetekben a nem-tudatos gondolkodás jobb döntéseket eredményez, és azt javasolják, hogy egy rövid tudatos gondolkodási fázis után (amikor az információt összegyűjtjük) hagyjuk a tudattalanra a probléma megoldását.

És a kritikák…

A kísérletek eredményei nagy visszhangot kaptak a médiában: az érdeklődők számos mértékadó fórumon, így például a BBC és a Guardian honlapján is olvashattak a tudattalan döntéshozás pozitív hatásairól. Kevesekhez jutott el viszont az a nagy mennyiségű kritika, amelyet a kutatás a tudományos közösségben kapott. A kísérletek mélyrehatóbb vizsgálatával nemcsak az derült ki, hogy az eredmények magyarázata nagyrészt spekulatív, de több ízben megismételni sem sikerült az eredeti kísérlet eredményeit.

Például amikor az eredeti „lakásválasztásos” kísérletet egy független kutatócsoport megismételte, azt az eredményt kapták, hogy a résztvevők hasonlóan döntöttek – függetlenül attól, hogy tudatosan döntő vagy nem-tudatosan döntő csoportban voltak. Sokkal jobb magyarázatnak mutatkozott, hogy döntéseiket inkább az határozta meg, hogy a döntéshozatal során a különböző tulajdonságokat – fontosságuk alapján – eltérően vették figyelembe. Például fontosabbnak tartották az épület azon tulajdonságait, amelyek a biztonsággal és a lakbérrel, mint azokat, amelyek a beépített szekrénnyel vagy a kikapcsolódási lehetőségekkel voltak kapcsolatosak.  Mások azt találták, hogy ha a kísérlet közben a tudatosan döntést hozó csoport tagjai jegyzeteket készíthetnek, és ezeket felhasználhatják a döntési szakaszban (ahogy a való életben is tehetik), akkor jobban döntenek, mint a tudattalanul döntést hozó társaik. Egy harmadik kísérletben azt mutatták ki, hogy a tudatosan döntők akkor is eredményesebbek, ha nem időnyomás alatt kell dönteniük, hanem a saját tempójukban gondolkodhatnak.

De akkor hogyan?

Sok ehhez hasonló, „tudományosan bizonyított” elképzelés jut el a laikus közönséghez – anélkül, hogy az eredeti elképzelés mellett a témához (esetleg jobban) értő más szakemberek véleményét is bemutatnák. Ezért érdemes fenntartással kezelni, ha egy jól hangzó elmélet alig néhány kísérlet alapján nagyon sok kérdésre ad választ, és azokból sok következtetést vonnak le – ezeket a későbbiekben nagy eséllyel erős kritikák érik szakmai körökben. Különösen veszélyesek lehetnek azok az elképzelések, amelyek olyan fontos dolgokban adnak tanácsot, mint például az, hogy hogyan hozzunk döntést bonyolult helyzetben.

Mivel döntéseinkre sok torzító tényező hat, felmerülhet a kérdés: akkor hogyan döntsünk? A kísérletek eredményei végül nem mutattak jelentős minőségbeli eltérést a tudatosan és a nem-tudatosan döntő csoportok között, ezért érdemes lehet más, megbízható módszereket használni döntéseink javítására. Könnyedén elkerülhető például, hogy az egyik leggyakoribb torzító hatás, a túlzott magabiztosság csapdájába essünk, ha figyelembe vesszük hosszú távú céljainkat és a választási lehetőségeinket, majd belegondolunk, hogy egy racionális ember hogyan döntene a helyünkben. Összességében sokat segíthet, ha a döntés előtt átgondoljuk, hogy a kérdésre vonatkozó tapasztalataink elégségesek-e és megbízható forrásból származnak-e?

A cikk megjelent a Mindennapi Pszichológia 2014. 6. számában

 

Share

A Mindennapi Pszichológia
2021. október–novemberi számában
ezekről olvashat:

2021 június–július

  • A tudás hatalom?

  • A nagy Ő nyomában

    „Álom vagy – vagy valóság?

  • „Egyedül maradtam - és most boldogabb vagyok”

  • Megbízom benned, de ugye adsz kódot a telódhoz?!

    „Alacsony önértékelés – kóros féltékenység?!

  • KÖRVONAL – „Valahogy mindig azt érzem, hogy a végén helyükre kerülnek a dolgok”

    „Beszélgetés dr. Tárnok Zsanettel

  • Légy önmagad!

    A Selbst titkai

  • A stílus maga a… mi is?

  • Legyetek (mindig) jók?

    Nárcisztikus szülők gyerekei – az anya szerepe

  • MIPSZICSKE – Gyakorlati útmutató szülőknek!

    „Szorong az iskolától – hogyan segítsünk gyermekünknek?

  • A jól (félre)ismert depresszió

 

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

Fiatalos, még dolgozó, diplomás hatvanas nő (nevezzük Lilinek) jelent meg a mentálhigiénés tanácsadáson. 

A globális vírusjárványra adott reakciók valóságos aranybányát jelentenek azoknak, akik az esztelen néze

A rejtett bántalmazást különösen nehéz érthetővé tenni a külvilág számára.

Mindenki által ismert lélektani alapigazság, hogy a gyermekkori élmények, tapasztalatok – legyenek pozitívak vagy neg

Miért – és mikor – zavar minket az, ha megfigyelnek? Mi takargatnivalónk van a világ előtt?

A szingli szó hallatán sokan a nagyvárosban élő, diplomás, anyagilag független, 30-as, 40-es éveikben járó nőkre gond