Jelenlegi hely

A policisztás-ovárium szindróma (PCOS) lelki terhei

a testi tünetek mellett számos pszichés problémával is összefüggésbe hozható

A PCOS manapság a szülőképes korban lévő nők leggyakoribb endokrin megbetegedése – gyakorlatilag minden tízedik nőt érint. 

Gyakori tünetei közé tartozik a menstruációs ciklus zavara vagy elmaradása, a nehezített teherbeesés, a petefészek policisztás elváltozása, a fokozott férfi nemi hormon termelődése (hiperandrogenizmus), a fokozott szőrnövekedés az arcon, a végtagokon, a hason (hirsutizmus), a zsíros, pattanásos (aknés) bőr, az elhízás és akár az inzulinrezisztencia is. A betegség diagnosztikáját nehezíti, hogy nem minden tünet jelenik meg mindenkinél, és a súlyosságuk is eltérő lehet. 

Bár a PCOS-t általában orvosi szempontból közelítjük meg, a testi tünetek mellett számos pszichés problémával is összefüggésbe hozható. Ide tartozik többek között az alacsony önértékelés, a testtel való elégedetlenség, a csökkent életminőség, a szexuális illetve pszichiátriai problémák (például depresszió, szorongás, evészavar). Ezek a lelki panaszok gyakran ugyanannyira nyomasztóak, mint a testi tünetek.

 

A PCOS-hez kapcsolódó leggyakoribb lelki problémák

  • Elhízás, diéta, életmódváltás

A tünetek közül sokan az elhízást és a fogyási nehézséget tekintik a leginkább megterhelő tünetnek. A makacsan ragaszkodó túlsúly különösen a fiatalabb nők esetében frusztráló panasz, később inkább a teherbeesési problémák kerülnek előtérbe.

Az mindenki számára ismert, hogy az elhízásnak sok negatív testi következménye lehet. Számos betegség kialakulásának kockázatát növeli, és rontja a PCOS már meglévő tüneteit (pl. inzulinrezisztenciát) is. Sok érintett nő mégis inkább a súlyfelesleg negatív pszichés következményeit emeli ki –az alacsony önértékelést, a társas kapcsolatoktól való visszahúzódást és a testtel való elégedetlenséget.   

Egyértelmű tehát, hogy mind egészségügyi, mind mentális szempontból lényeges a testsúly csökkentése, ezt azonban nehéz elérni.  Bár a PCOS-es nők számára fontos a fogyás és tesznek is érte lépéseket, konkrét segítség és tanácsok nélkül általában keveseknek sikerül. Egy felmérés szerint azok a nők, akiknek azt tanácsolták, hogy fogyjanak, de ehhez további konkrét tanácsot és támogatást nem adtak, kis valószínűséggel értek el tartós sikert – azonban körükben nőtt a testi állapotukkal és külsejükkel kapcsolatos elégedetlenség.

Fontos megemlíteni, hogy az elhízás és az e miatti testi elégedetlenség, az alacsony önértékelés gyakran sarkallja a betegeket irreális, túlzottan szigorú diétázásra és kampányszerű testedzésekre. Ezek azonban nem vezetnek tartós sikerhez, rosszabb esetben a nők étkezési szokásai patológiás irányt vehetnek (például hashajtók használata, purgálás, túlzottan alacsony kalóriabevitel), egyre inkább az evészavarok felé sodródva ezzel.

Tovább rontja a helyzetet a betegséghez gyakran kapcsolódó inzulinrezisztencia és a teherbeesési nehézségek – az általuk keltett szorongás szintén negatív irányban befolyásolhatja az étkezéssel kapcsolatos attitűdöt. Gyakran előfordul, hogy a babára vágyó nők, akik mindent megtennének a gyermekáldásért, nem mernek enni, folyamatosan bűntudatuk van és szoronganak az étkezések alkalmával.

Egy megfelelően összeállított, kiegyensúlyozott étrend valóban kulcsfontosságú lehet az anyagcsere karbantartása és a sikeres fogantatás érdekében, azt azonban mindenképp látni kell, hogy a túl szigorú és kampányszerű diéták, a hirtelen nagy testsúlyvesztés nemhogy nem javítják, hanem rontják az egészségi állapotot.

  • Hirsutizmus, bőrproblémák, hajhullás

Az elhízás mellett a fokozott szőrnövekedést, a férfias jellegű hajhullást, a zsíros, pattanásos, aknés bőrt szintén a nőiesség elleni támadásként élik meg a nők. Ezek a kívülről is látható tünetek mindennapos szenvedést és frusztrációt okoznak a PCOS-ben szenvedők számára. Az élettel való elégedettségükre, önértékelésükre, női identitásukra, társas életükre egyaránt negatív hatással van. A tünetek miatt gyakran kellemetlenül érzik magukat például ismerkedés alkalmával, de akár a munkahelyen vagy a barátokkal való kikapcsolódás során is. A kellemetlen tünetek pedig hosszú távon csökkentik az önbecsülést, növelik a szorongás és a depresszió kialakulásának kockázatát, gátat szabhatnak nemcsak a párkapcsolat kialakulásának, de a már meglévő kapcsolatra is negatív hatásúak lehetnek.

  • Menstruációs problémák és a szexuális élettel való elégedettség

Bár kívülről nem látható jelei a betegségnek, a gyakran fájdalmas menstruáció, a rendszertelen vagy hiányzó ciklus mégis erőteljesen érintik a nemi identitást, a nők magukról kialakított képét. A nőiességet alapvetően összekapcsoljuk a termékenységgel, így ha az nehezített, az érintett nő kevésbé érzi magát vonzónak és nőiesnek. Már a serdülők is sokat aggódnak a későbbi teherbeesési esélyeik miatt, a felnőtt nők számára pedig ez a szorongás egyik központi forrása.

Ha egy betegség ilyen erősen befolyásolja a nemi identitást és a testképet, érthető módon a szexuális életre is hatást gyakorol. Az érintett nők körében – még ha a családi állapot és az együttlétek gyakorisága nem is tér el a szindrómát nem mutató nőkhöz képest – gyakoribb a szexuális élettel való elégedetlenség. Az átlagnál kevesebbet gondolnak a szexre, s bár sokan gondolják, hogy a magasabb androgénszint magasabb libidóval jár együtt, ez nincs így. A szexuális élet és az azzal való elégedettség sokkal inkább a lelkiállapottól és a partnerek kapcsolatától függ.

  • Termékenység

A nehezített teherbeesés a gyermekáldásra váró nők számára a legfrusztrálóbb, a párkapcsolatot és a nő önbecsülését leginkább megtépázó tünet. Az éveken át tartó sikertelen próbálkozás negatívan hat a pár életére és a szexuális teljesítményre. Már önmagában a betegség tünetei, a gyógyszerek mellékhatásai, az életmódváltás betartása és a kapcsolódó pszichés problémák megnehezítik a harmonikus mindennapokat. A legnagyobb nehézség azonban a teherbeesési problémák s a miattuk érzett frusztráció és szorongás. Sokan vannak, akik több év próbálkozás után fordulnak párterapeutához. Ez érthető is, hiszen az évekig tartó „kísérletezés” elveszi a szexuális együttlétek örömét, spontaneitását, megkérdőjelezi magát a kapcsolatot.

Az egyik párterápiára járó pár például arról számolt be, hogy a szexuális együttléteiket már teljes mértékben a peteérés ideje befolyásolta (nem pedig a vágy vagy a hangulat). A hölgy gyakran fogalmazott úgy, hogy azokon a bizonyos napokon a párjának még munka után „feladata van”, „teljesítenie kell”. Ez természetesen nem igazán növelte a pár közötti intimitást és elköteleződést.  A nő úgy gondolta, hogy elszalasztanak egy lehetőséget, ha ilyenkor nincsenek együtt, míg a férfi úgy érezte, mintha csak eszközként tekintenének rá. Ilyen esetekben fontos megtalálni és megerősíteni a párkapcsolat erősségeit, s  az együttlétekbe visszahozni az intimitást és a spontaneitást.

Összefoglalva tehát, a főként a nőiesség jegyeit érintő testi tünetek miatt a nők gyakran úgy érzik, nem elég vonzóak, nőiesek. Annak fényében kifejezetten érthető a PCOS ez a fajta megélése, hogy a betegség pont abban az életkorban jelenik meg, amikor a párválasztás, a szexuális élet, a házasság és a gyermekvállalás kiemelt szerepet játszik a nők életében.

Azt is meg kell említeni, hogy a mai szépségideálok még azokban a nőkben is jelentős kételyeket ébresztenek megjelenésükkel kapcsolatban, akik nem küzdenek olyan betegséggel, ami a külsejükre   is hatna, a PCOS-es nők pedig fokozottan érintettek a látható tünetek miatt.

  • Pszichés zavarok

Az életvezetési nehézségeken túl sok esetben súlyosabb pszichés problémák is kialakulhatnak. A három leggyakrabban előforduló zavar a depresszió, a szorongás és az evészavar.

Azt már több kutatás kimutatta, hogy a PCOS-nők az átlagnál gyakrabban szenvednek depressziótól és szorongástól. Természetesen nem minden esetben beszélhetünk klinikai szintű depresszióról vagy szorongásról, de nagyon sokan számolnak be állandó fáradtságról, melankóliáról, alvásproblémákról, szorongásos panaszokról. Szintén gyakori érzés a düh, ellenségesség, reménytelenség érzése, az önhibáztatás, a gyakori sírás.

Az evészavarok közül leggyakoribb a falászavar és a bulimia a. Ilyenkor a szigorú életmódot falásrohamok váltják fel, amikor a személy úgy érzi, elveszti a kontrollt az evés felett és rövid idő alatt hatalmas mennyiségű ételt fogyaszt el. Az érintettek gyakran arról számolnak be, hogy nem is érzik az ízeket, alig rágnak, szinte öntudatlanul falják az ételt. Ezt természetesen erős bűntudat és önvádlás, szégyenérzet kíséri. Sokan valamilyen kompenzáló viselkedéssel (pl. fokozott testedzéssel, hánytatással) igyekeznek jóvátenni a falásrohamot.

Az időben felállított diagnózis és a kezelés megkezdése azért is fontos, mert a pszichés problémák nehezítik a PCOS komplex gyógyítását. A depresszió, szorongás és evészavar elvonják az energiákat, a megküzdési kapacitást a szindróma hatékony kezelésétől, emellett csökkentik a motivációt.

Kezelési lehetőségek

Mint láttuk, a PCOS összetett betegség, amelynek nemcsak testi, de számos lelki következménye is van.  A testi tünetek rontják a lelki állapotot – a rossz pszichés állapot negatívan hat a testi funkciókra. A különböző pszichés zavarok magas aránya felhívja a figyelmet arra, hogy a PCOS kezelésének ideális esetben a pszichés segítséget is tartalmaznia kellene! Az, hogy pontosan kinek, milyen pszichés támogatásra van szüksége, egyénileg változhat. Általános tapasztalat, hogy az érintett nők úgy érzik, több információra lenne szükségük. Szeretnék jobban megérteni a PCOS természetét és azt, hogy hogyan tudnak vele megküzdeni. Gyakran nehezen élik meg a tüneteket kísérő hangulati és párkapcsolati, szexuális problémákat, és óriási teherként nyomja őket a betegség feletti felelősségérzetük (pl. „Én vagyok a hibás, amiért nem tudok teherbe esni”). Van, akinek inkább a külsejével kapcsolatos negatív érzések nehezítik meg a mindennapjait, míg a családtervezés előtt állók esetében inkább a teherbeesési problémák és a párkapcsolati konfliktusok képezik a pszichológiai tanácsadás alapját.

A diéta és életmódváltás szintén gyakran okoz nehézséget, ez esetben a dietetikai tanácsadás mellett a pszichológiai tanácsadás segítheti a sikeres és tartós életmódváltást. A pszichoterápia különböző módszerei közül a kognitív viselkedésterápia, a stresszcsökkentő technikák elsajátítása, a párterápia, valamint a csoportterápia is hatékony eszköznek tekinthető.

 

 

 
A cikk megjelent a Mindennapi Pszichológia 2018. 5. számában

 

 

 

Share

A Mindennapi Pszichológia
2021. október–novemberi számában
ezekről olvashat:

2021 június–július

  • A nagy Ő nyomában

    „Álom vagy – vagy valóság?

  • Megbízom benned, de ugye adsz kódot a telódhoz?!

    „Alacsony önértékelés – kóros féltékenység?!

  • KÖRVONAL – „Valahogy mindig azt érzem, hogy a végén helyükre kerülnek a dolgok”

    „Beszélgetés dr. Tárnok Zsanettel

  • A stílus maga a… mi is?

  • MIPSZICSKE – Gyakorlati útmutató szülőknek!

    „Szorong az iskolától – hogyan segítsünk gyermekünknek?

  • A jól (félre)ismert depresszió

 

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

Önhibánkon kívül hajlamosak lehetünk elbagatellizálni a problémát, holott egy-egy szó, csúnya nézés vagy játékból kik

Fontos megértenünk, hogy az iskolába járás elutasítása nem ugyanaz, mint az iskolakerülés

A Mentális Egészség Világnapját 1992 óta rendezik meg minden év október 10-én, a Lelki Egészség Világszövetsége kezde

A poszt-COVID-szindróma mentális tüneteiről szóló brosúrák olyan információkat és egyszerű technikákat tartalmaznak,

Inkább az fontos, hogy mi magunk találjuk meg a saját megoldásainkat – így válunk majd elég jó szülőjévé gyermekeinkn

Jelentkezés két kattintással!