Jelenlegi hely

Mindenért az anya a hibás? 2.

„Elég jó” és „elég rossz szülők” – a terápia tükrében
A múltban elszenvedett sérelmek viszont nem múlnak el nyomtalanul.

 A terápia nem pótolhatja a gyerekkori anyai/szülői gondoskodást, nem is törekedhet erre.

Sokszor előfordul, hogy az életük sok területén jól teljesítő nők és férfiak anyjukhoz, szüleikhez való kapcsolata érzelmileg még későbbi felnőtt korukban is meghatározza az életüket, egyéb kapcsolódásaikat. Az lenne a furcsa, ha ez másképp lenne, hiszen anyánk életünk végéig érzelmileg meghatározó szerepet tölt be az életünkben. Ám azon a boldogságunk múlhat, hogy ez gúzsba köt-e minket, korlátozza-e függetlenségünk megélését.  

Az, hogy szüleink elfogadnak és szeretnek bennünket, alapköve annak, hogy biztonságban érezhessük magunkat. Ezen a talajon leszünk képesek később is örömteli módon kapcsolódni másokhoz. Ha azt éltük meg, hogy anyánk nem megfelelően hangolódott ránk, ha feltételekhez kötötte a szeretetét, elfogadását, ha saját igényeit helyezte előtérbe, akkor ez érthető módon felnőtt kapcsolatainkat is befolyásolja. Hatással van arra, hogy mennyire vagyunk magabiztosak, képesek vagyunk-e másokhoz kötődni, bízni bennük, tudjuk-e eléggé szeretni önmagunkat – vagyis mennyire lehetünk boldogok az életben.

A gyerekét verbálisan vagy fizikailag rendszeresen bántalmazó, annak vágyait újra és újra figyelmen kívül hagyó szülő is, tud nagyon harmonikusan együtt lenni a gyermekével – főként, ha erre magának igénye van. Egy meghitt közös kirándulás, egy megnyugtató ölelés, mind-mind olyan élmények és emlékek lehetnek, amikből gyerekként töltekezni lehet. Fontosak, hiszen ezek azok a morzsák, amiket a gyerek nagy erőfeszítések árán összegyűjtve a későbbiekben képessé válhat arra, hogy – legalábbis a felszínen – akár jól teljesítő, párkapcsolatában is valamilyen módon boldoguló felnőtté válhasson. A múltban elszenvedett sérelmek viszont nem múlnak el nyomtalanul. Bármikor váratlanul lecsaphatnak, szorongás, rossz hangulat, bizonytalanságérzés, ingerlékenység, elveszettség-érzés és kapcsolati nehézségek formájában. Vagyis a gyermekkor boldogságmorzsái sosem lesznek elegendőek a kiegyensúlyozott, boldog élethez. Egy „elég jó pszichoterápia” pedig épp abban tud segítséget nyújtani, hogy a benne megélt élmények, felismerések hatására a gyermekkor kínzó emlékei enyhülhessenek. Hogy a páciens egy ilyen új, elfogadó, az ő igényeire hangolódó, őt megértő helyzetben megélhesse, ő tényleg értékes: megerősödhessen magabiztossága, elkezdhesse önmagát jobban szeretni, s ezen keresztül boldogabb lehessen.

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2021. 4. számában olvasható

Share

A Mindennapi Pszichológia
2021. október–novemberi számában
ezekről olvashat:

2021 június–július

  • A tudás hatalom?

  • A nagy Ő nyomában

    „Álom vagy – vagy valóság?

  • „Egyedül maradtam - és most boldogabb vagyok”

  • Megbízom benned, de ugye adsz kódot a telódhoz?!

    „Alacsony önértékelés – kóros féltékenység?!

  • KÖRVONAL – „Valahogy mindig azt érzem, hogy a végén helyükre kerülnek a dolgok”

    „Beszélgetés dr. Tárnok Zsanettel

  • Légy önmagad!

    A Selbst titkai

  • A stílus maga a… mi is?

  • Legyetek (mindig) jók?

    Nárcisztikus szülők gyerekei – az anya szerepe

  • MIPSZICSKE – Gyakorlati útmutató szülőknek!

    „Szorong az iskolától – hogyan segítsünk gyermekünknek?

  • A jól (félre)ismert depresszió

 

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

Lehet-e konfliktusok, balhék nélkül felnőni? Lehet-e csendesen átvészelni a serdülőkort úgy, hogy sem a gyerek, sem a család nem tépázódik meg benne?

A nárcisztikus szülő a gyermekére mint önmaga meghosszabbítására, személyisége „kihelyezett tagozatára” tekint, nem v

Ma közel 23 ezer gyermek él állami gondoskodásban. További 140 ezer gyereket bármikor elvehetnek a szüleitől.

Inkább az fontos, hogy mi magunk találjuk meg a saját megoldásainkat – így válunk majd elég jó szülőjévé gyermekeinkn

A nagymamák kulcsfontosságú szerepet játszanak az unokák fizikai és pszichés jóllétét – és végső soron túlélését – illetően. 

A „rendes emberről” minden család kialakít egy narratívát - ez a mitikus alak hús-vér valójában nem létezik, de szell