A hétköznapjainkat megkeserítő vitás helyzeteket sokszor magunk próbáljuk megoldani – több-kevesebb sikerrel. Mit tehetünk például akkor, ha testvérünkkel van konfliktusunk? Általában csak legyintünk: „De hát minden testvér veszekszik!” Talán még a társadalom megítélése is ebben erősít minket: mintha a testvérek erre a dinamikára lennének hivatottak. Előfordul, hogy hónapokig vagy akár évekig nyugtatjuk magunkat ezzel a mondattal, meg hát mégiscsak a testvérünk, úgy igazán szakítani sem lehet egymással. Párkapcsolati problémával jó esetben még terápiába is elmegyünk, de mit kezdjünk a testvérünkkel? Vele hová mehetnénk el? Valljuk be, egy testvérkonfliktus előbb köt ki a bíróságon, mint hogy leülnénk egymással megbeszélni. De feltétlenül így kell ennek lennie?

A testvérkonfliktusok nem feltétlenül felnőttkorban születnek. Már gyerekként is versengünk szüleink figyelméért, ami egy bizonyos szintig persze természetes, mégis mind a testvérsorrend, mind a szülők különbségtétele, aránytalan figyelme meghatározza testvérünkkel való jövőbeli viszonyunkat. Több testvér esetén gyakran közösítik ki, bántalmazzák (verbálisan vagy akár fizikailag) a legkisebbet, aminek az emlékét akár évekig is cipelheti magával. Egy-egy sértő mondat, cserbenhagyás a játszótéren, mind lehetnek olyan fájó pontok, amelyeket sosem mondtunk el testvérünknek, vagy egyszerűen csak nem tulajdonítottunk nekik jelentőséget... Egy mediációs folyamatban végre ki lehet mondani a családdal kapcsolatos gondolatainkat, érzéseinket, megéléseinket, de a mélyebb családi dinamika felgöngyölítése, a diszfunkciók helyreállítása már családterápiás folyamatot igényel. A mediációban arról tudunk beszélni, hogy legközelebb hogyan bonyolódhat le gördülékenyebben egy családi esemény, és ki mit tehet ezért.

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2021. 2. számában olvasható