Hirdetés
Mipszi
Dr. Zelena András PhD

Amikor a szerelmes üzenetek „munkatársivá” válnak

Móni és Attila ismerkedésük hajnaláról a ’Szia, hiányzol’, ’Úgy szeretlek, Drágám’, vagy a ’Szívem, vacsi után egy pohár bor, nálam? mondatokra bukkantak egymással váltott üzeneteik között. 

Amikor a szerelmes üzenetek „munkatársivá” válnak

Móni és Attila ismerkedésük hajnaláról a ’Szia, hiányzol’, ’Úgy szeretlek, Drágám’, vagy a ’Szívem, vacsi után egy pohár bor, mondjuk nálam? mondatokra bukkantak egymással váltott üzeneteik között. Ahogy telt az idő, s szülőbemutatást összeköltözés, eljegyzést esküvő követett, az évek múltával az Átutaltad a csoportpénzt? (az ovis csoportpénzről van szó), ’Vittetek magatokkal polárt? hűvös lesz!’, ’Vettél tejet?’ vagy a ’Késésben vagyok, menj értük pls…’ üzenetek vették át a korábbi romantika helyét… Az információátadás gyorsaságára s az udvariasságinak tetsző „felesleges” tartalmak redukálására törekvő üzenetváltásokra eszméltek.

Hirdetés

Nézzük meg, milyen pszichológiai és kommunikációs folyamatok keretezik ezt a változást, s hogyan található meg a kényes egyensúly a romantika és az informatív kommunikációs gesztusok között úgy, hogy a családi élet menedzselése és a gyors üzenetváltások ne egy hétköznapi munkahelyi levelezést idézzenek.

Az üzenetek „rövidülése”

Gondoljunk csak arra, hogy a kapcsolat elején ki ír előbb a másiknak, ki mennyi idő múlva reagál, s végül ki zárja le az akár egész estén át tartó csevegést egy ’Jó északát, álmodj szépeket, csók!’ üzenettel! Buda Béla szerint a kommunikáció aszimmetrikus: a domináns és aktív fél működteti. Igen, itt is van domináns személy, s a két fél között azonnal tetten is érhető a hierarchia, mert a kommunikáció dominanciajáték is egyben. Bár a szerepek felcserélődhetnek, a tapasztalatok szerint inkább csak elméleti felcserélhetőségről van szó – a szerepek a tudomány jelenlegi állása szerint statikusak. És ahogy nő a kapcsolatban együtt eltöltött idő, úgy csökken a levelek hossza, s tűnnek el a ’Szerelmem’, ’Drágám’, ’Szívem’ megszólítások az üzenetek elejéről. Ám ez a csökkenés, rövidülés az üzenetek végét is eléri, mert egyre ritkábbá válik a ’csók, pusz, ölelés’ búcsúformula. S hogy mi ennek az oka? A legújabb kori társadalomkutatók egyike, , Niklas Luhmann arról ír 1997-ben publikált tanulmányában, hogy a modern kor emberének rendkívül nagyszámú felszínes és személytelen viszonyt kell kialakítania – értékes kapcsolataival párhuzamosan és egyidejűleg. Tehát nem csupán a már meglévő barátságait és párkapcsolatát kell ápolnia és „szinten tartania”, hanem az új ismeretségeket követő kapcsolatokban is érdeklődőnek, a másikra időt fordító, figyelmes ismerősnek, kollégának vagy új barátnak kell lennie. Ám ennek a két, merőben ellentétes kommunikációs eszköztárat működtető rendszernek a párhuzamos művelése nem kevés gondot, sőt gócot okoz, s teszi ezt éppen az interperszonális kapcsolatok hálójában – aminek ápolására lenne hivatott.

Igazat kell adnunk Luhmann-nak, hiszen mindannyiunknak a személyes kapcsolatok elmélyítésére kell törekedni. Csakhogy a privát szféránk a felszínes ismeretségek számának emelkedésével folyamatosan csökken. Mert a szívünk mélyén mindannyian tudjuk, hogy a való életben és az online térben egyaránt megjelenő információs „közléskényszer”, a magunkról való folyamatos híradás – amely a pszichológiatudomány terminusai között oversharing-ként (túlosztás - a szerk.) jelenik meg – magánéletünket fonja körbe és szorítja határok közé. Az Y és Z generáció tagjai számára már sajnos evidencia, hogy a Face-en, Instán mindenki közöl mindent. Némi ironikus túlzással mondhatjuk: csak azt az élményt élted meg, amiről posztoltál is! Azaz a ’Hogy s mint?’, ’Mi volt ma?’, ’Milyen napod volt?’ kérdésünk választ generál, amire viszont nem elegendő egy helyettünk „beszélő” smiley, animált kép vagy gif küldésével „letudnunk” az érdeklődést, ugyanis ennek rejtett üzenete annyit tesz: a kérdést feltettem, lásd, érdeklődöm, de érdemi reakcióra nincs időm, legyen elég az emotikon!

Bárhol, bármikor

Ha visszatérünk Móni és Attila üzenetváltásainak elemzéséhez, beláthatjuk, hogy az okostelefonos online kommunikáció mennyire hasznos lesz a családalapítás után, hiszen a kisbaba altatása közben lehet üzenni a másik szobában lévőnek, de akár a munkahelyi megbeszélés közben is írhatunk sms-t, ha tudjuk: a másik éppen nem tud telefonálni velünk, de az üzeneteit olvassa.

Nem ördögtől való kijelentés, hogy a ’Megcsináltad?’, ’Bejött’’, ’Szabin vagyok, majd hnap’ munkahelyiüzenetekhez hasonlóan már a magánéletünkbe is integrálódik – a használóit a közlés minimumára sarkalló – okoseszközök sora. Lehet saját Avatar-karakterünk, animált Legoember-képünk, az emotikonok, grafikus képek tárháza kimeríthetetlen; csak a témák letöltése és a képzelet szab határt mindennek.

Sic transit gloria mundi – így múlik el a világ dicsősége, mert ekképpen lesz ’Szerelmem, egy gyertyafényes vacsora az elsőrandis éttermünkben? Én rajta lennék, csók” mondatokból ’Vettél tejet?’ kérdés, vagy ’Elaludt, halkan gyere fel!’ romantikus esti üzenet…

A közvetett, közvetített jelenlét című 2002-es cikkében Hracovec azt állítja, hogy az online kommunikáció csupán személyeket köt össze, a tér- és idődimenzió hiányát a virtuális dimenzióval oldja fel. Nos, nekünk ezt a virtuális dimenziót lenne jó úgy keretezni, hogy megtöltjük a családi életünket is ’énidővel’, egymás felé forduló érdeklődéssel, figyelemmel. Még ha a napi rohanásban ez annyit is tesz csupán, hogy egy csók-emotikont küldünk minden előzmény nélkül, vagy a ’Leszervezted a bébiszittert?’ kérdést követő ’THX’-üzenet helyett egy ’Szeretlek’-et küldünk. Így talán megtettük az első lépést, hogy ne „munkatársak” legyünk a szülőlét otthoni, de mégis munkahelyi kommunikációs stílusú környezetében, visszacsempészve ezzel valamit az – egykor volt?! – romantikából.

Hirdetés
Hirdetés