Jelenlegi hely

Tanulható-e a szeretet?

Ha nincs – vagy nincs elegendő – szeretet valakiben, akkor olyasmi hiányzik belőle, ami hozzátartozik az emberi létezés lényegéhez.

Tehetünk-e arról, ha nincs bennünk elég szeretet? Vagy tehetünk bármit is azért, hogy legyen?

A szeretet képessége vele születik az emberrel, ám ahhoz, hogy kibontakozhasson, megfelelő környezetre van szükség az élet legkorábbi szakaszában. Eredendően tehát nem kell külön megtanulnunk, hogyan kell szeretni, milyen módon élhetjük át ezt az érzelmet, de a szeretni tudás képességét igenis el lehet venni az embertől. A nagy kérdés, hogy azok, akikben nem engedték természetes módon kibomlani a szeretetet, utólag, felnőttkorukban tudják-e pótolni ezt a hiányt…

Vannak olyan szülők, akik maguk is azt tanulták kiskorukban, hogy az érzelmeket nem mutatjuk ki, nem beszélünk róluk, nem foglalkozunk azzal, hogy mások lelkében mi megy végbe. Az így felnövő gyerekekben az a séma alakul ki, hogy az érzelmeket nem szabad kimutatni, mert nem illik, kínos, és úgyis csak elutasítás vagy büntetés lesz a vége. Akire ez a viszonyulási mód jellemző, ridegnek, érzelemmentesnek tűnhet – de nagyon fontos, hogy a háttérben nem pszichopátiaszerű szeretetnélküliség húzódik meg, hanem csak az érzelmekhez való viszonyulással van gond. Ilyen esetekben „meg lehet tanulni a szeretetet”, noha valójában nem a szeretet maga az, ami megtanulandó, hanem az ember lelkében élő érzelmek felismerése, elfogadása, másokkal való megosztása. Ez a tanulási folyamat mindig azzal kezdődik, hogy az embernek meg kell szeretnie önmagát, magasabb szintre kell emelnie önértékelését…

Olyan is előfordul, hogy nem a szeretet gyakorlását kell megtanulnunk, hanem azt, hogy miként ne veszítsük el a szeretetet. Ez a sajátos helyzet áll elő akkor, ha az emberekben eredendően megvan az egymás iránti szeretet, de ezt külső hatásokkal szándékosan megpróbálják kiirtani...

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2021. 1. számában olvasható

Share

A Mindennapi Pszichológia
2021. április–májusi számában
ezekről olvashat:

2021 áprils–május

  • Mit kockáztatunk, mit kockázathatunk?

    Erkölcsi dilemmák járvány idején

  • Yalom és a pandémia

    avagy egzisztenciális kérdések napjaink krízishelyzetében

  • Fény és árnyék a személyiségben

  • Szex a karantén alatt

    avagy hogyan hat szexuális életünkre a pandémia?

  • „Most jót akarsz nekem vagy rosszat?”

    Szándéktulajdonítás a párkapcsolatokban

  • Az egyik fülemen be… és a másikon is!

    Testvérkonfliktusok

  • Mi történt a zenével?

  • „Csak akarnod kell, és meggyógyulsz!”

    A beteghibáztatás csapdája és a kiút keresése

  • Elveszett és megtalált realitás

    A virtuális valóság alkalmazásának lehetőségei a demencia elleni harcban

  • Újrakezdők

    Szingli apák, akik újra párt keresnek

  • Az agy folyton mesterkedik valamiben

  • Siker, csillogás – és ami mögötte van…

    A divatipar egészségkárosító hatásai

  • Macskapszichológia a karantén idején

  • Ha egyszer vége lesz…

    A járvány hatásairól – Tari Annamária, dr. Demetrovics Zsolt, Dr. Gyarmathy Éva, dr. Vizin Gabriella

 

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

Azt állítjuk, hogy nincsen olyan személyiség, amelyiknek ajánlott vagy nem ajánlott vállalkozás indítása.

Az elsődleges cél nem önmaga bemutatása, hanem a másik érzékeny pontjainak becserkészése.

Az ilyen emberekre jellemző a grandiózus, egocentrikus gondolkodás, a kiváltságosság-tudat és a dominancia. Úgy gondolják, felsőbbrendűek másokhoz viszonyítva...

Az ábrándozás, fantáziálás, álmodozás teljesen hétköznapi jelenségek - de hogyan lehet megkülönböztetni a normál mértékű fantáziálást a patológiás álmodozástól? 

Általában a perfekcionista emberről azt feltételezzük, hogy kívül-belül rendben van: tökéletes a ruházata, lakásában

A passzív-agresszív módon működő ember jellegzetessége, hogy a környezetével szeretné magát jónak és áldozatkésznek láttatni, és ennek megfelelő visszajelzéseket kapni.