Jelenlegi hely

Társállat a családban

megosztjuk vele otthonunkat, közösen éljük meg a mindennapokat

 A kutya az egyetlen olyan emlős állatfaj, amelynek tudományos elnevezéséből is kitűnik, hogy a családhoz tartozik: Canis lupus familiaris.

Századunk házikedvence - társállat státuszban - a legtöbb családban gyakorlatilag teljes jogú tagként beilleszthető a család rendszerébe, hiszen megosztjuk vele otthonunkat, alapvetően mindig jelen van, közösen éljük meg vele a mindennapokat, a nyaralásokat - és az elvesztése is elviselhetetlenül fáj mindenkinek…

Szoros együttélés

A COVID-járvány elején, a karantén okozta izoláció hatására világszerte nőtt a kutyát örökbefogadók száma, s a menhelyek beszámolói alapján hazánkban is tapasztalható volt a felfokozott örökbefogadási kedv. Az ott dolgozók azonban rutinosan kiszűrték a „hirtelen felindulásból”, a kutyát szimplán unaloműzőnek szánt jelentkezőket, így összességében itthon nem nőttek ezek a számok – viszont a munkahelyek nagy részének „home office”-ra történt átállása egyérteműen intenzívebbé tették a kutyák részvételét a családok életében.

Mi magyarok közismerten a nagy kutyatartó nemzetek közé tartozunk. A KSH adatai szerint az emberek mintegy 40 százaléka él ma kutyával Magyarországon. Figyelembe véve, hogy sok helyen több kutya is van, minden második, harmadik háztartásban megtalálhatóak. Egy reprezentatív felmérésben résztvevőinek 87 százaléka elvárja, hogy a kutya tulajdonosa családtagként bánjon állatával – s kedvenceink vitathatatlanul alkalmasak erre. Minden más állattal ellentétben a kutya tűnik a legalkalmasabbnak az együttélésre, hiszen – fajtatársai helyett – veleszületetten előnyben részesíti az emberrel való társas interakciókat. És teljességgel egyedi a „csecsemőszerű” kötődése is.

Mára már számtalan tudományos kutatás igazolta azt, hogy ez a szoros együttélés jótékony hatással van az egészségünkre.  Mi, emberek ösztönösen vonzódunk a természethez és más élőlényekhez. Úgy tűnik, hogy napjaink elmagányosodó civilizációjában kutyáink egyre inkább a természethez kapcsolódás legfontosabb segítőivé válnak számunkra.  Növekvő irodalma van annak a jelenségnek is, miszerint a kutyával való interakció alapvetően befolyásolja az ember és a kutya emocionális állapotát. Ausztrál kutatók közelmúltban publikált tanulmányukban arra jutottak, hogy a „kutyás otthonban” élő gyermekek23 százalékkal kisebb eséllyel szenvedtek érzelmi problémáktól és könnyebben boldogultak közösségi interakciókban, mint a kutya nélkül felnővő gyermekek – vagyis a kutyatartás rendkívül jó hatással van gyermekeink személyiségfejlődésére. Korábbi vizsgálatok számos további előnyt kimutattak: a simogatás csökkenti a gazda vérnyomását, a kutyatartás javítja a különböző betegségeken (például szívinfarktuson) átesett emberek túlélési esélyeit. És akkor még nem is beszéltünk a terápiás és a munkakutyák felbecsülhetetlen jelentőségű szolgálatairól.

Hol helyezkedik el a kutya családunk rendszerében?

A családterápiában régóta sikerrel alkalmazott rendszerszemlélet értelmében a rendszer-család egyetlen elemének változása kihat a rendszer valamennyi elemére. A családtagok tehát kölcsönös függésben vannak egymással, minden egyes tag viselkedése oka és következménye is lehet a másik tag viselkedésének. A rendszer struktúrája hierarchikus: van egy vezető elem, a felelős döntéshozó, és vannak különböző alrendszerek, ún. funkcionális egységek – ilyenek a házastársi, szülői, gyermeki, nagyszülő-unokai alrendszerek. Ezekbe tud becsatlakozni a társállat-kutya. A kérdés leginkább az, hogy mely alrendszerbe tartozik.  Előfordulhat ugyanis, hogy a „túlszeretés”és a túlzások csapdájába keveredünk. Vannak például, akik kutyájukat felruházzák a hiányzó partner szerepével, más esetben előfordul, hogy egy pár saját gyermekeként vagy unokájaként kezeli társállatát. Ezzel ugyan csökkentik saját feszültségüket, mivel elterelik a figyelmüket a kielégületlen gyermek- vagy unokavágyról - de vajon mi történik mindeközben kedvencükkel?

Bár a területről jelenleg még csak korlátozott ismereteink vannak, valószínűnek tűnik, hogy kimagasló szinkronizációs hajlamuknak köszönhetően rendkívül érzékenyen reagálnak a családban bekövetkező változásokra és stresszhelyzetekre. Legmarkánsabban olyankor, amikor a kutyát - kutyalétéből kiszakítva - egy számára idegen és „megugorhatatlan” szerepbe kényszerítik, legyen az a gyermeké vagy éppen az elsődleges partneré. Előfordulhat ezért, hogy a megjelenő tüneteikből a rendszer határainak diszfunkcionalitására következtethetünk. Kiszolgáltatottsága, sebezhetősége és érzékenysége folytán – a család leggyengébb láncszemeként – nála jelenhetnek meg a legdrasztikusabb tünetek.

Könnyen el tudjuk képzelni például azt az esetet, amikor egy fiatal házaspár hosszabb időre, sok veszekedéssel járó, távkapcsolati helyzetbe kényszerül. Ekkor a – gyakorlatilag gyermekükként kezelt – kutyájuk addigi harmonikus világa kettéhasad, minden bizonytalanná válik számára, és hirtelen a korábban biztonságosnak tűnő helyzetek is félelemmel töltik el. Váratlanul a legkisebb dörgésre és villámlásra is extrém módon reagál. A felhalmozódott feszültséget úgy vezeti le, hogy szétrág mindent, ami az útjába kerül. A házaspár talán nem is sejti, hogy a saját negatív érzéseik és kivetített belső állapotuk jelenik meg gyermekként szeretett, „agyonajnározott” kedvencük viselkedésében.  

Családterápia – kutyával

Számos megmagyarázhatatlan, tartós viselkedészavar is megjelenhet, amelyek előtt a gazdik értetlenül állnak, és egyre gyakrabban fordulnak elő olyan krónikus betegségek is, amelyekkel az állatorvosok sem tudnak mit kezdeni. Amennyiben azonban – akár szakember bevonásával – alaposabban megvizsgáljuk a kialakulás körülményeit, kiderülhet, mi is áll a háttérben. A családterápia lényege, hogy a problémák megoldását valamennyi tag bevonásával orvosolja.Gail F. Melson, az amerikai indianai egyetem professzora, e terület elismert szaktekintélye szerint a terápiában a jelenlegi emberközpontú nézőpontot célszerű lenne egy szélesebb látókörre cserélni, ahol figyelembe vennék a társállatok szerepét is. Az egyéni problémákat ugyanis leggyakrabban a diszfunkcionális rendszer okozza – ennek kezelése pedig a rendszer valamennyi tagjának bevonását igényli…

Hogyan valósul ez meg a gyakorlatban?A német Parkklinik Heiligenfeld a legkülönfélébb pszichoszomatikus problémákkal (depresszió, kiégés, személyiségzavarok, pánikbetegségek, evészavarok stb.) küzdő embereknek nyújt segítséget.  Ezen a magánklinikán a társállatokat pár éve már célzottan integrálják a terápiába – a kezelésekből pedig az állat és a gazdája is egyformán profitál. Van, hogy a páciens „csak” magával viszi kedvencét, aki csupán jelenlétével támogatja őt. Többeknek már az is óriási lehetőség és megkönnyebbülés, hogy az átlagosan hathetes klinikai tartózkodás alatt megoszthatják a szobájukat állatukkal. Az igény azonban ennél sokkal nagyobb az iránt, hogy kedvencüket a terápiába is bevonják. A pácienseket kezelő pszichológusok jól ismerik az állatok kommunikációs jeleit, s ezeket meg is tanítják a gazdiknak. Középpontban tehát itt nemcsak az ember áll, hanem az állata is, egyenrangú félként kezelik mindkettőjüket. A terápiás ülések célja „visszatükrözni” az ember és állat kapcsolatát. Például a kutyát örökbefogadók egy érdekes felfedezést tehetnek a menhelyi kutyák által mutatott nagyfokú szeretetről és háláról: a befogadott állat viselkedésében ugyanis a gazdi gyakran a saját „megmentői” érzelmeit vélheti visszatükröződni. Egy másik példával élve: azok számára, akiknek a kutyájuk az „ideális társ”, az üléseken kiderülhet, hogy a kutyának ez „túl nagy falat”, s az irreális elvárások következtében létrejövő frusztrációját tünetképzéssel vagy inadekvát cselekvésekkel igyekszik csökkenteni…

A kutyák viselkedésükkel egyértelműen jelzik, hogyan is állnak gazdájukkal. Mikor élnek át stresszt, és egyáltalán megfelelően vannak-e vezetve. Az interakciók értelmezése során a gazdik olyan információk birtokába kerülhetnek magukról, amelyek nagyon hasznosak lehetnek a további életvezetésükben. Rendkívül fontos segítség ez a gazda és a kutya kapcsolatának javításában is…

Az egyéni üléseken kívül – vagy azt kiegészítve –egy további kezelési program a „családállítás kutyával”, amely alig különbözik a hagyományos családállítástól. Külső résztvevők segítségével, a térbeli felállítással a terapeuta a pácienssel közösen megpróbál következtetéseket levonni a családban felmerült feszültségek és konfliktusok lehetséges okairól. Milyen szerepet játszik a kutya a családi rendszerben? Hogyan érzi magát ebben a szerepben? Mire van szüksége? Mi a helyzet a méltóságával? A kérdésekre válaszolva fel lehet tárni az esetleges összefonódásokat, diszfunkcionális határokat, működésmódokat, szerepeket, amelyekben a kutya is érintett – és sok esetben a legnagyobb elszenvedője a kialakult helyzetnek. Az állítások mindig csak az aktuális családi problémákról szólnak, nem pedig a család történetének részletes elemzéséről. A terápia során a kutya reakcióit folyamatosan figyelve és értelmezve, a terapeuta vezetésével különböző megoldásmódok megvitatására nyílik lehetőség. Ezek magukban foglalják a kutyával való jövőbeli, javasolt bánásmódot is. A vakfoltok így feloldhatóak és a szerepek a család-rendszerben a helyükre kerülhetnek.

Habár hasonló klinikákat Magyarországon egyelőre nem találunk, a szemléletmód hazánkba is kezd beszivárogni. Egyre több pszichológus foglalkozik már a témával, így e módszerek alkalmazása várhatóan egyre nagyobb teret nyer, s idővel itthon is a hagyományos rendszerszemléletű családterápia hasznos kiegészítője lehet.

 

Share

A Mindennapi Pszichológia
2021. április–májusi számában
ezekről olvashat:

2021 áprils–május

  • Mit kockáztatunk, mit kockázathatunk?

    Erkölcsi dilemmák járvány idején

  • Yalom és a pandémia

    avagy egzisztenciális kérdések napjaink krízishelyzetében

  • Fény és árnyék a személyiségben

  • Szex a karantén alatt

    avagy hogyan hat szexuális életünkre a pandémia?

  • „Most jót akarsz nekem vagy rosszat?”

    Szándéktulajdonítás a párkapcsolatokban

  • Az egyik fülemen be… és a másikon is!

    Testvérkonfliktusok

  • Mi történt a zenével?

  • „Csak akarnod kell, és meggyógyulsz!”

    A beteghibáztatás csapdája és a kiút keresése

  • Elveszett és megtalált realitás

    A virtuális valóság alkalmazásának lehetőségei a demencia elleni harcban

  • Újrakezdők

    Szingli apák, akik újra párt keresnek

  • Az agy folyton mesterkedik valamiben

  • Siker, csillogás – és ami mögötte van…

    A divatipar egészségkárosító hatásai

  • Macskapszichológia a karantén idején

  • Ha egyszer vége lesz…

    A járvány hatásairól – Tari Annamária, dr. Demetrovics Zsolt, Dr. Gyarmathy Éva, dr. Vizin Gabriella

 

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

A hétköznapjainkat megkeserítő vitás helyzeteket sokszor magunk próbáljuk megoldani – több-kevesebb sikerrel.

Hogyan kerülhetjük el, hogy úrrá legyen rajtunk a reménytelenség, az aggodalom?

A tartós összezártságban a párok olyan új tulajdonságokat ismerhetnek meg egymásban, amit normál életvitel mellett ne

A 2020 tavaszi kijárási korlátozás után júliusban 15 százalékkal emelkedett meg a bíróságokra beadott vá

Hogyan található meg a kényes egyensúly a romantika és az informatív kommunikációs gesztusok között?

Amikor az első karantén és otthontanulás kezdődött, azt hittem „nekem ez semmi”, hiszen Indiában fél évig már egyszer