Hirdetés
Mipszi
Farkas Luca

Perfekcionizmus a párkapcsolatokban

Miért tökéletlen a tökéletesség?

Általában a perfekcionista emberről azt feltételezzük, hogy kívül-belül rendben van: tökéletes a ruházata, lakásában minden élére van állítva, feladatait időre elvégzi, pontos, rendes, precíz stb. 

Miért tökéletlen a tökéletesség?

Általában a perfekcionista emberről azt feltételezzük, hogy kívül-belül rendben van: tökéletes a ruházata, lakásában minden élére van állítva. Feladatait időre elvégzi, pontos, rendes, precíz stb. Mi lehet ebben a rossz? – kérdezhetnénk. Annak biztosan örülünk, ha orvosunk, villanyszerelőnk vagy asztalosunk perfekcionista, de vajon hogyan érzi magát az, aki mindig mindenáron tökéletességre törekszik, és milyen lehet együtt élni vele?

A „szomszéd kertje”

A perfekcionista kertje valószínűleg tényleg mindig zöldebb, ezért környezete gyakran irigyli őt (főleg azok, akik csak felületesen ismerik), de ő maga sosem élvezi „kertje szépségét”, hiszen minden idejét és energiáját arra fordítja, hogy megfeleljen a külvilágnak. Ezért folyamatosan nagy erőfeszítéssel dolgozik, ám elégedettséget nem érez, hiszen mindig olyan összehasonlítási alapot keres magának, ami azt bizonyítja, hogy lehet még jobban is teljesíteni. Bármilyen meglepő, a perfekcionizmus mögött álló alapvető probléma a kibúvás a felelősségvállalás alól: ahelyett, hogy a maga alakította értékrend szerint merne élni, szűkebb-tágabb környezetének próbál maximálisan megfelelni. Egy perfekcionista topmenedzser valószínűleg a munkájára és a külsejére szánja legtöbb idejét, energiáját, egy kisvárosi perfekcionista háziasszony viszont otthona és a háztartás tökéletesítésében jeleskedik. Kultúránként is változhat, hogy a tökéletességre törekvő éppen milyen viselkedési jegyeket mutat. A mai nyugati kultúrában főként a munka, a pénzkeresés és a külső megjelenés terén mutatkozik meg a tökéletességre törekvés, de természetesen az egyéni tünetek tárháza végtelen..

Hirdetés

A perfekcionista kapcsolatai

Vajon hogyan jelentkezik és milyen következményekkel jár ez a jelenség a párkapcsolatokban és a családokban? Kétfajta tipikus mintázatról beszélhetünk.

  • „Kiterjesztett tökéletességigény”

Az egyik az, amikor a perfekcionista fél a másikra is kiterjeszti tökéletességigényét, azaz a másiktól is azt várja, hogy a maga területén ugyanúgy maximumot teljesítsen, mint ő. Például a jól kereső, munkájában sikeres férfi azt várhatja feleségétől, hogy tökéletes nő, anya és háziasszony legyen. Gyakori, hogy a perfekcionista személy a párját saját „kiterjesztett részének” érzi, ezért kiemelkedően fontos számára, hogy teljesítményével, okosságával, szépségével vagy gazdagságával az ő tökéletességét erősítse. Az ilyen jellegű választásoknál kevéssé fontos a másik személyisége, a perfekcionista inkább csak azokat a tulajdonságokat értékeli partnerében, melyek őt erősítik meg, párja sokszor nem is jelent többet számára, mint egyfajta „dekorációt”.

Mivel egy érett személyiséget nehezen lehet rávenni arra, hogy olyan dolgokat vigyen véghez, amit egyébként nem szeretne, ez a helyzet inkább szülő-gyermek kapcsolatban alakulhat ki, illetve olyan párkapcsolatokban, ahol a másik fél sem „felnőtt” lelkileg, és függő viszonya vagy saját perfekcionista attitűdje miatt „megadja magát” párjának.

Mindezekből talán már ki is derült, hogy a perfekcionista ember sokszor (a látszat ellenére) éretlen személyiség, aki nagyfokú önbizalomhiányban szenved, és külső megerősítést igényel annak bizonyításához, hogy jól teljesített. Ritkán képes elengedni magát, a jelenben élni, a dolgokat önmagukban élvezni.

A pár-, illetve szülő-gyermek kapcsolatokban sokszor a perfekcionista társ vagy szülő tudattalanul adja át ezt az attitűdöt társának, gyermekének azzal, hogy folyamatosan szabályozza őt, inkább csak a hiányosságaira hívja fel a figyelmét, mivel bármilyen hibáját saját kudarcának éli meg.

A perfekcionista személy nagyon könnyen továbbadhatja ezt a mintát még akkor is, ha tisztában van azzal, hogy ez számára sem kellemes tulajdonság, és jobb lenne, ha megkímélné ettől szeretteit. Szerencsés esetben a másik fél nem törekszik tökéletességre, erősebb, érettebb személyiség, és sikerül perfekcionista párját segíteni abban, hogy más mintázatot kövessen.

Többfajta következménnyel jár, ha a másik fél labilisabb személyiség, és a perfekcionizmus mintája jobban hat rá. Előfordulhat, hogy ő maga is perfekcionista lesz. Ehhez természetesen elég tehetség és erő is kell, mivel valós teljesítmény nélkül ez nem megy.

Ennél sajnos van rosszabb változat is, amikor a társ minden aktivitást felad, ilyenkor gyakran jelentkezhetnek pszichés problémák: hangulati hullámzások, visszavonulás, szorongás, depresszió – vagy szélsőséges esetben akár szerhasználat is. Az ilyen személy ugyanis alapvetően úgy érzi, hogy nem tud eleget tenni társa igényeinek, és a további kudarcok elkerülése érdekében már bele sem vág a dolgokba. A mindennapi életben képtelenek lesznek az eléjük állított követelményeket teljesíteni, ezért kudarcélményeik fokozódnak. Emiatt nemcsak súlyos akadályok gördülnek az önmegvalósításuk elé, de az alapvető életöröm is hiányozni fog életükből.

  • „Saját perfekcionizmus”

A másik típusú perfekcionista kapcsolat az, amelyben valakinek a tökéletesség-igénye csak saját magára vonatkozik, szeretteire nem terjeszti ki magas elvárásait. Annyira bizonytalan magában és oly mértékig csak a megfelelésre összpontosít, hogy nem marad energiája arra figyelni, valójában milyen is a másik fél. Másokkal való viszonyában egyetlen fontos szempont az, hogy mindig és mindenkor elfogadják őt – sokszor ezért a saját magával szembeni könyörtelenség ellenére másokkal elfogadó, szívesen barátkozik. Persze ennek is lehetnek zavaró hatásai egy kapcsolatban, hiszen nehéz elviselni, ha valaki mindig elégedetlen magával, sohasem hisz a dicséretnek, valójában képtelen elfogadni a másik fél kedvességét.

A tökéletes tökéletlenség

Összefoglalásképpen elmondhatjuk, hogy a perfekcionista énképe általában negatív, szoros kapcsolatait a megerősítés iránti igény hajtja. Az állandó megerősítés keresése miatt két perfekcionista személy kapcsolata ritkán lehet igazán boldog, hiszen saját bizonytalanságukat a másik csak erősíti. Egy negatív önértékelésű ember ugyanis nem képes igazán elismerni a másikat sem, mivel azt gondolja, hogy a saját gondolatai – így akár elismerései – úgysem érnek semmit...

Tudományos magyarázatok helyett befejezésül idézzünk fel egy életszerű epizódot az egyik népszerű tévésorozatból! Az igencsak perfekcionista főhősnő boldogtalanabbnál boldogtalanabb párkapcsolatokat élt át a látszólag tökéletesebbnél tökéletesebb partnerekkel, mígnem végső csalódásában engedett egyszer egy a tökéletességet messziről elkerülő férfinak. A férfi csúnya volt, pocakos, teli szájjal evett, és egyáltalán nem felelt meg azoknak a sznob elvárásoknak, amelyeket a nő környezete diktált. Természetesen a nő szívét végül ő nyerte el, hiszen – az önimádó tökéletességekkel szemben – képes volt igazán figyelni a másikra, és a külső értékek helyett a nő érzéseire koncentrálni. Ehhez azonban a nőnek is egyfajta személyiségfejlődésen kellett keresztülmennie: rá kellett jönnie, hogy a tökéletességet csakis a tökéletlenségben találhatja meg.

Hirdetés
Hirdetés