Jelenlegi hely

Mire termett az ember?

A bullshit munkákról
rádöbbennek arra, hogy nincs szükség a munkájukra, és valójában rájuk sem

Akárcsak az összes többi élőlény, az ember is leginkább olyan dolgokba bonyolódik szívesen, melyek valamilyen módon hasznára válnak.

Szerző: 

Néha azonban olyasmit is el kell végeznie, amitől tulajdonképpen szenved… Képes „valamit valamiért” akciókra, a távoli jövőben kecsegtető jutalomért, örömökért aktuális szenvedések felvállalására és elviselésére. Ennek „jelszavával” egész népeket lehetett – s lehet majd még ezután is – ámítani, ki- és megfosztani javaiktól, örömeiktől, életüktől… „Normális” körülmények között, amelyekhez adaptálódtunk, egészségesen és életerősen mindig megszerezzük a magunk napi örömadagját – életünk fenntartása már önmagában garancia erre –, amihez hozzájárul a siker, a hatékonyság, a testi-lelki növekedés érzése, és a másokhoz való kapcsolódás, kötődés, a valahova tartozás élménye…  

Manapság jóval kevesebb munkaerő és munkavégzés kell ugyanazon, vagy még több és jobb termék előállításához… Sok munkakör felszabadul. Nincs szükség többé gyári munkásokra, sok dolgozó ember izzadó homlokára, keservére – gondoskodni kell tehát olyan munkakörökről, melyek lekötik az emberek (fölös) energiáit… Ezek a bullshit melók… Bullshit munkákra valójában nincs szükség (mondjuk a neve is ezt jelzi). Sőt. Az embereket boldogtalanabbá teszik, amikor rádöbbennek arra, hogy nincs szükség a munkájukra, és valójában rájuk sem. A világ ugyanúgy menne tovább nélkülük is, és nem oszt, nem szoroz az, amit csinálnak – gyakorlatilag nem léteznek. Vagy ráébrednek arra, hogy a világ nemhogy jobbá, hanem egyenesen rosszabbá válik azzal, amit tesznek. Megnehezítik mások életét, esetleg egyenesen becsapják őket… A nagy kérdés az, hogy ha az alkalmazottaknak, a célszemélyeknek vagy célcsoportoknak sem jó, akkor miért, miért?

Az ember lényege a pszichés növekedésre való törekvés, az alkotókészség, az együttműködésre való velünk született hajlam. Fontos számunkra az önbecsülés, az énhatékonyság megteremtése, átélése. A világnak talán nem a „bullshitosodás” irányába kellene haladnia. Mindannyiunk felelőssége, hogy tegyünk felőle.

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2020. 5. számában olvasható.

Share

A Mindennapi Pszichológia
2021. augusztus–szeptemberi számában
ezekről olvashat:

2021 június–július

  • Mindenért az anya a hibás?

    „Elég jó” és „elég rossz szülők” – a terápia tükrében

  • Illúziók fogságában

  • Mi az, ami még értékes?

  • KANAPÉ

    „Nem kell mindig mindent tudni”

    Interjú dr. Németh Dezsővel

  • Csodagyerekek

  • Nagyi, a szuperhős

    „Egy humán „rejtély” evolúciós magyarázata

  • A rendes ember mítosza

  • Transzgenerációs minták a párkapcsolatban

  • Mérgező pozitivitás ¬– avagy hello kittys ragtapasz a lábtörésre

  • A kóros nárcizmus a személyiségzavarok erdejében

  • Szorongás: rosszból is megárt a sok

  • VRelaxáció – avagy a semmittevés művészete

 

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

Új rovatunkban első alkalommal Prof. Dr. Németh Dezső kutató pszichológust ültetjük virtuális kanapénkra, azzal a szándékkal, hogy tudományos, szakmai identitásuk mellett...

 A szorongás ugyanis kismértékben megmenti az életet, még ha nagymértékben rettenetesen meg is tudja keseríteni.

Arra keresték a választ, hogy a Covid-19 járvány miatt bevezetett korlátozások miként változtatták meg az emberek fiz

Minden emberi élet számára vannak értékek és értékes célok - viszont egyre kevésbé tudjuk megmondani, hogy mi az, ami

Sokszor előfordul, hogy az életük sok területén jól teljesítő nők és férfiak anyjukhoz, szüleikhez való kapcsolata ér

A „rendes emberről” minden család kialakít egy narratívát - ez a mitikus alak hús-vér valójában nem létezik, de szell